Versek

Ez az a part itt. Ez az a tenger.
Itt szabadon repülsz, mint a kígyó.
A törött szárnyú kobra. A múltat visszasíró.

Ez az a hely, hol látni a gyönyörű kék... plafont.
S a falakat, mit köréd az utca font.
Homlokon ver egy instant gondolat.
Egy álomkép mutat homályos arcokat.

Felébreszti az alvót a képen látható való.
Belülről tép cafatokra a kedves álomfaló.

2011. április 7. 12:14

» Álomfaló a Poet.hu -n

Rejtett üzenet a rejtett levélbe rejtve.
Rejtett gondolatokkal benne rejtőzve lelke.
Rejtélynek hitt nyílt titok. Özönvíz mossa el.
A titok titok marad, ha senki sem fogja fel.

A világ orra előtt ledöntve falak.
Elszabadulnak hallhatatlan szavak.
Örökkévalóság börtönébe zárva
repked. Repked a haragos madárka.

2011. március. 17. 10:44

» Rejtett üzenet a Poet.hu-n

Szapora a légzés, követi a szív.
Zárt lakat alatt a mámor.
Akaratos érzés fura dala hív.
Tüzet rak alattam Ámor.

Perzsel a parázs, a láng, a hő
eléri arcom és izzadok.
Kívül a test, belül a lélek,
ki halkan kiált, hogy: Itt vagyok!

És tényleg itt van, kit szólít a párja.
Az a másik fél, ami elveszett.
De mondd csak, lélek! Kinek a hibája,
ha az érzés megint csak tévedett?

És tévedés-e, vagy épp ez az igaz?
Játszik velünk a szív és az elme.
Válasz nincs, de épp ez a lényeg.
Rakoncátlan ez a szív szerelme.

2010. december 20. 15:20

» Rakoncátlan szerelem a Poet.hu-n

Csend vala csend és béke az este,
érzi az ember, hogy eljön a veszte.
Futkos a hátán, futkos a hideg,
miért van ily szörnyen húzva az ideg?

Nem szóla senki. Csend vala, csend még.
Nem szólok én se, de maradva mennék.
Jön majd a, jön majd, jön majd a vihar
küzdve az ember naiv álmaival.

Indul a banzáj, egy, kettő, három.
Nem hagyom, nem biza, nem marad álom.
Elfúj a szél ó, könnyed a test is.
Ily könnyeden pusztít erre a pestis.

2010. november 16. 22:18

» Elme pestis a Poet.hu-n

Mit szólna a béna, ha újra
járna, sőt, szaladna?
Mit szólna a vak, ha többé
nem ütközne falakba?

Vagy kérdem én,
a süketnek mi lenne szava,
ha megzavarná nyugalmát
a rút világ zaja?

Hallaná a süket, ahogy nevet a motor
az autóban, mit a vak vezet
és követ a béna futva,
s nyújt a némának kezet,
pedig csak beszélni lusta.

2010. szeptember 2.

» Mit Szólna? a Poet.hu-n

Nincs vallásom, nincs hitem.
Nincs szarvam, se glóriám.
A templom sem tudom milyen.
Ó, ember se vagyok talán,
csak egy szimpla lélek.
De kereszttel a nyakamban is
épp így szeretnélek.

Annyi vallás, annyi hit
és ez mit sem ér magában.
Az Úr svédasztalt terít,
hol élet és halál van,
s ő mindenkinek mást jelent,
mert minden istent
egy emberszív teremt.

Az igaz hitet nem tanítja iskola.
Az igaz hit megteremti magát,
s így mindenkinek van vallása!
Egy igaz! Egy saját!

2010. augusztus 24. 21:22

» Igaz hit a Poet.hu-n

A következő verset azoknak a szülőknek ajánlom, akik még tizenéves gyereküknek is gügyögnek.
Emlékszem még kisgyerek koromra, amikor mindenki gyerekként kezelt, ami normális volt, hisz gyerek voltam. Mégis állatira zavart. És épp ilyen állatira jó érzés volt, mikor nagymamám normális emberi hangon szólított meg. Végre úgy lehettem gyerek, hogy nem éreztem magam kevesebbnek másoknál.

Gyerekszemem csak néz,
s a csomótól én rettegek.
Tépőzárral nem nehéz,
de nagy vagyok már, nem gyerek.

Fogd fel anyu, felnőttem
s bár megvan minden tejfogam,
ha sosem érzel felnőttnek,
úgy én sem fogom magam.

2010. augusztus 24. 20:26

Háború folyik az angyalok körében.
Tapsra villám villan, füttyre mennydörög
és szívek szorultak össze az égen,
mikor egy mosoly is megszökött.

Ez ám a harc. Ó.. ez ám a bátor hadsereg.
Trombita szól és hangos dob pereg
a felek táborában.
Ez nem a harcosok klubja.
Itt csak tánctanár van.
- Szólt az Úr -
Golyózáporból a Gaz
semmit sem tanul,
de néhány ügyes lépés
és az már nem is kérdés,
hogy győztél.
Lehet ősz, tél,
nyár vagy tavasz.
Nem az erős győz, hanem a ravasz,
a bölcs, a hóbortos katona,
kinek legbecsesebb kincse,
egyetlen vagyona
a lélek.

Ki kezében tartja a Világot,
s markát nem szorítja össze.
Ki tartja magát akkor is,
ha gyenge teste nem bírja a strapát.
Mikor érzi saját vére szagát,
de még csak ragtapaszt se kér.
Tudja, hogy van, kinek ez minden pénzt megér,
s mégse kér semmit, csak egy álmot kerget.
Hogy elmondhassa, káosz volt, s rend lett
a farkasok között.
S megérje a napot,
mikor a kígyó is nyakkendőt kötött.
S bár tudja, ez csak álom,
mi meg nem valósul soha,
készül már a gigantikus
világtánc-szoba.

Küzdve küzd, s a harc még dúl,
mire ő zokogni kezd.
Bánat- vagy örömkönnyek,
még maga sem tudja pontosan.
Záporként zúdul a Földre
s könnyében minden benne van.
A kín, az öröm, a csend, a harag és a szeretet,
de mosolyog. Mert tudja, mindig nap süt
a borús fellegek felett.

2010.08.16. 03:26

» Angyalok harca a Poet.hu-n

Szalad a kígyó. Repül a vakond.
A jégcsap izzik, mint a tűz.
Béke jelképét hordó kitűző
mocskos szavakat betűz.

A vörös sárgul, s a zöld is kopni kezd.
Szürkül a szivárvány, mint egy ódon fotó.
Aludt embert iszik a sovány tej,
és csak rombol az alkotó.

Mi ez a rettenet? Hol a régi szép kor?
Tudom, hogy ott van, de mikor és hol,
már nem tudom.
Megőrült a világ, vagy tán én járok tévúton?

Mondd, a szerénység mióta bűn?
S a tolvajlás mióta lett erény?
Vagy mondd, mióta megvetendő,
ha netán mégse vagy szerény?

Valami kisiklott. Valami elszállt,
és most ennek füstje facsarja orrunk.
Itt az idő, hogy a rémálompor
helyett egy kis reményt is szórjunk
a világra,
és mosolygó arcokat fessünk
néhány üvegszilánkra.

2010.06.12. 19:00

» Kisiklott világ a Poet.hu-n

Falu végén kocsma mellett lerokkant a rekettye,
részeg kertész kérdezi a néma H-t hogy rekedt-e.
Azt mondja a néma H, hogy ne nézz engem madárnak.
Basszus, ezek beálltak, s a kocsma mellett ka... kaszálnak.

2010.07.24. 22:30