szerelem

Idegen arcok, ismerős emlék.
Ragad a múlt, mint a matrica.
Reped a jég, és a szerelemlék
újra itt terem, a bandita.

Minden porcikám azt kiáltja, rám
nincs hatással ez a gondolat.
Mégis érzem, egy kicsit vérzem. Lám,
úgy ver a szív, akár gyorsvonat.

Nem sokkal később minden oly nyugodt.
Elmúlt a vész. A jég is beforrt.
De elröppent, mi repülni tudott,
megnyitva az érzelemtrezort.

2013. november 14. 21:00

Mindenkinek kell egy múzsa,
ki életre ihlet.
S ki mint a rózsa szára, szúr,
de lelked viszket válaszul,
mi gyógyul. S támad hátba orvul
újabb démonod, de páncél nő bőrödön.
Egy nap én is vértbe öltözöm.

Mindenkinek kell egy múzsa,
ki börtönébe zár.
A lánc azért, hogy érezz újra,
cseppet sem nagy ár,
ha ketrecében újra száll
a szabad rabmadár.

És lesz majd... Lesz otthonom a börtönöm,
mert egy nap... Egy nap én is odaköltözöm.

2012. május 28. 21:23

A mosoly fegyver, hát légy a gyilkosom!
Ölj meg kétszer is, ha kell!
S magamat addig kínozom,
míg pattan szikra fel.

Legyen a rabság!
Legyen lakat lelkemen!
Csörög a láncom,
s én kutyába sem veszem,
csak tűröm, mert ez így jó.

És eljön majd az idő,
mikor nem kolonc a béklyó.

2011. október 9. 20:42

Szapora a légzés, követi a szív.
Zárt lakat alatt a mámor.
Akaratos érzés fura dala hív.
Tüzet rak alattam Ámor.

Perzsel a parázs, a láng, a hő
eléri arcom és izzadok.
Kívül a test, belül a lélek,
ki halkan kiált, hogy: Itt vagyok!

És tényleg itt van, kit szólít a párja.
Az a másik fél, ami elveszett.
De mondd csak, lélek! Kinek a hibája,
ha az érzés megint csak tévedett?

És tévedés-e, vagy épp ez az igaz?
Játszik velünk a szív és az elme.
Válasz nincs, de épp ez a lényeg.
Rakoncátlan ez a szív szerelme.

2010. december 20. 15:20

» Rakoncátlan szerelem a Poet.hu-n

Mi is az a kincs, ami nincs, de van?
Mi az, amit látok, de nem hiszem?
Melyik az a szív, ami úgy rohan,
hogy nem éri utol senki sem?

Hol van az a hely, ahol nincsen bú?
Melyik az a vár, ami véd, ha kell?
És milyen az a csúcs-modern interjú,
hol az alany vére kell?

Van az a szó, mi válasz és egyszerű.
És van az a mondat, ami néma lesz.
Mint sebzett gyümölcsből édes nedű,
csak csurran, cseppen a háborgó, néma nesz.

2010.07.14. - 11:53

» Néma nesz a Poet.hu-n

Száll a lepke, repül a madár.
Ébren vagyok, ám szívem alva jár.
Csak álmodik. Álmodik egy új világot,
mert meglátta kedvesét,
majd édes két szemét,
és mit akkor benne látott,
új reményt, és új világot
teremtett.
Káoszból teremtett újra fényt és rendet.

2006.10.29. 23:44

Álmodj a szebbnél is szebbeket!
Én rólad álmodok, mert nélküled élni nem lehet.
Ha felettem gyűlnek szürke fellegek,
én akkor is vidám csókot küldök majd neked.

2006. október

Szia Kedves. Tudtam, hogy olvasol.
Ne mosolyogj! Látlak. Tudom ám hol vagyol.
Felejtsd a bút! S hallgasd, a boldogság dalol.
Testem messze még, de lelkem átkarol.

2006.07.17.

Nincs ilyen királynéja egyetlen királynak.
De rád találtam mégis, hát tudd meg, hogy imádlak.
Aranyos vagy, kedves és kellesz a világnak.
De nekem is kellesz, csak azért, mert imádlak.

2006.07.10.

Már megint rá gondolok... De miért van ilyen messze?
Miért van az, hogy minden éjjel magányos az este?
Boldogságot hozott megfakult szívembe.
Mi megtorpant egy percre, s most rohan sietve.

Rohan bizony. Fut, szalad meg sem áll.
Boldog, de szenved is, mert a régvolt messze már.
Egymásra talált két vándormadár.
Óh bárcsak... Bárcsak együtt lenne már.

De túl hosszú az út. És bizonytalan.
Én egy helyben állok, de szívem rohan.
Hiányol téged, és feléd sietne.
De gyenge hogy fusson, mert erőt adtál neki, s ez gyengévé tette.

Gyengévé, mint fiatal fa lombját a viharos szél.
És fáj a szívnek, hogy itt voltál vele és ily messze mentél.
Egyre jobban hiányol, és jobban szeret... Jobban mindennél

2006. július 07.