Szalad a kígyó. Repül a vakond.
A jégcsap izzik, mint a tűz.
Béke jelképét hordó kitűző
mocskos szavakat betűz.A vörös sárgul, s a zöld is kopni kezd.
Szürkül a szivárvány, mint egy ódon fotó.
Aludt embert iszik a sovány tej,
és csak rombol az alkotó.Mi ez a rettenet? Hol a régi szép kor?
Tudom, hogy ott van, de mikor és hol,
már nem tudom.
Megőrült a világ, vagy tán én járok tévúton?Mondd, a szerénység mióta bűn?
S a tolvajlás mióta lett erény?
Vagy mondd, mióta megvetendő,
ha netán mégse vagy szerény?Valami kisiklott. Valami elszállt,
és most ennek füstje facsarja orrunk.
Itt az idő, hogy a rémálompor
helyett egy kis reményt is szórjunk
a világra,
és mosolygó arcokat fessünk
néhány üvegszilánkra.2010.06.12. 19:00
Kategóriák:
Új hozzászólás