Versek

Saját versek. Régiek, és néha újak.

Az én zeném

Ez a ritmus...
...nem a régi.
Nem az, ami volt,
hiába érzi

a szív,

hogy ott van
és még szól a dal.
Van ezer gondolat,
mi felkavar.

Zavaros a víz,
az elme se tiszta.
Keresem önmagamat
össze-vissza.

De hallom...
Talán a dal szól?
Dehogy, ember!
Csak ébren alszol.

Pedig ott van!
Még érzem én.
A remény dallama
az én zeném.

2012. február 5. 23:32

Megosztás/Mentés

De most már tényleg!

Szevasz, év... pápá...
Minek ez a cécó?
Az egész éves gyűlöleten
nem segít a szép szó.
Nem segít a hangzavar.
A dirr, a durr, villanás.
Kimászol a gödörből,
s az új év úgyis visszaás.

Minek a luxus, békeszerű, nagy hajó,
ha majd az ember csak magára hagyva jó?
S minek az őrült ünneplés, hogy pénzt szórunk az ablakon,
ha holnap majd saját nyavalygásunk vág minket nyakon?

Felszólal ismét a trombita hangja.
Nyávog a porcica, ordít a hangya.
Elmúlik lassan a csend előtti vihar.
S talán az új év tényleg békét fial.

Boldog új évet annak, aki megérdemli!
De most már tényleg!

2011. december 31. 22:32

Megosztás/Mentés

Érzéstechnikus

Azoknak ajánlva, akik többre tartják a tökéletességet az igazságnál. És ezért képesek porba tiporni mások önérzetét. A szív nem szív, ha tőle más szív.

Nem vagyok bölcs, csak egy ember.
Tele bátorsággal, tele félelemmel.
Tele vízióval,
kit megriaszt a nagyvilági síri sóhaj.

Mert az az igazság... Ó, miket is beszélek?
Megszólalok akkor, ha hozzátok felérek,
és hazugság lesz mondandóm duplája a felének.

Talán, lehet, hogy én romlottam el.
S ma már a szív is technikára kel.
Majd csak akkor ébred, akkor virul,
ha a szó díszbe veri magát, s lilul,
vagy zöldül, kékül.
Arra vár, hogy végül
szíveket ont a csicsaparádé.
Így lesz sláger a szívseregvadászé,
és selejt a különc verse.
Az ember az emberben darabokra verve.

Most? Újra itt van.
A szivárvány összes színével elétek áll.
Az őszinte szó már felé se jár,
csak integet. Pápá...!
Tudja, hogy egy hamis élet vár rá.
És én csak remélem, hogy megmarad az, ki volt,
s meghallja, ha szíve ismét szabadságért sikolt.

2011. május 7. 12:29

» Érzéstechnikus a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Farkasember

Bámul az éjszaka, őrzi a Földet.
Csiklandozza az arcom a fény.
Ötlete felmerül annak a ténynek,
Van még itt fura démoni lény.

Messzi, de rémes a hang, ami sóhajt.
Visszhangozva csak annyira szól,
hallom az éj szava lopja a tolvajt.
Bimm-bammoznak a fátyol alól.

Karmos a kéz, a tekintete gyilkol.
Vérszomjas vad, az ember az ál.
Folynak a könnyek a démoni arcról.
Kíntól zeng az a szív. Szimulál?

Börtön a teste, ki nem szabadulhat.
Nincsen semmi, csak ő meg az árny.
Vége, ha múlik alakja a holdnak.
Nem volt ő gonosz árny igazán.

2011. április 18. 13:51

» Farkasember a Poet.hu -n

Megosztás/Mentés

Boldog születésnapot

Apró cseppekből született a tenger.
A tüzet is egy apró szikra gyújtja.
S belőled született egy ember,
ki csak önmagát nyújtja.

Voltál bizonytalan, keserű és édes.
Voltál szeretve és szeretetre éhes.
Voltál csendes és ült ajkadon huncut kacaj.
Nyugtattad mások szívét szíved dobbanásaival.

Kételyek mentén táncoltál határok között,
Ám veled együtt a Földre egy óriás költözött.
Korom sötétben hirtelen láttatod a vakot.
Kívánok neked ma boldog születésnapot

2011. április 13. 03:48

Megosztás/Mentés

Zaváros

Nem, most nem vagyok itt!
Nem vagyok itt, csak az űrben.
Egy szó a Marsra röpít.
Lelkem örül, de ha tűr, nem.

De csitt, csitt apa csitt!
Most csendre éhez a lelkem.
Csak idd a bor szavait!
Éjszaka égj csak a szeszben!

Nem, nincsenek árnyak.
A pók a falon még kába.
Reptetnek, nem a szárnyak,
el a messzi éjszakába.

2011. április 11. 18:46

» Zaváros a Poet.hu -n

Megosztás/Mentés

Álomfaló

Ez az a part itt. Ez az a tenger.
Itt szabadon repülsz, mint a kígyó.
A törött szárnyú kobra. A múltat visszasíró.

Ez az a hely, hol látni a gyönyörű kék... plafont.
S a falakat, mit köréd az utca font.
Homlokon ver egy instant gondolat.
Egy álomkép mutat homályos arcokat.

Felébreszti az alvót a képen látható való.
Belülről tép cafatokra a kedves álomfaló.

2011. április 7. 12:14

» Álomfaló a Poet.hu -n

Megosztás/Mentés

Rejtett üzenet

Rejtett üzenet a rejtett levélbe rejtve.
Rejtett gondolatokkal benne rejtőzve lelke.
Rejtélynek hitt nyílt titok. Özönvíz mossa el.
A titok titok marad, ha senki sem fogja fel.

A világ orra előtt ledöntve falak.
Elszabadulnak hallhatatlan szavak.
Örökkévalóság börtönébe zárva
repked. Repked a haragos madárka.

2011. március. 17. 10:44

» Rejtett üzenet a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés