Blog

Úgy két éve azon gondolkodtam, milyen sok olyan szokás van versírók körében, amiket szerintem kerülni kellene. Ez nem egy pillanatnyi gondolat volt, hanem azóta is gyakran eszembe jut, ugyanis a helyzet ma sem változott. Sokszor szembesülök olyan esetekkel, amiket a Versírás, szokások című cikkben is leírtam. De azon kívül van még jónéhány, amiről nem ejtettem szót. Most ezt igyekszem pótolni.

Amikor elkezdtem verset írni, abból indultam ki, hogy milyen verseket láttam addig. Nem a témát vettem belőlük, hanem a formát. Azt gondoltam, az az egy és hamisíthatatlan versforma. Szerintem ebbe és hasonló hibákba más is beleesik.

Vannak alkalmazható technikák, eszközök, de ez nem jelenti azt, hogy alkalmazandó lenne. A továbbiakban ezekről írok le néhány véleményt.

Elgondolkodtam ezen az "Ilyenek a pasik", "Ilyenek a nők" és efféle kijelentéseken. Nem szándékozom elemzésbe kezdeni, hogy valójában milyenek vagyunk. Sokfélék. Többnyire két lábunk, két kezünk és egy fejünk van. Igen, lehetnek általános, közös tulajdonságok akár biológiai okokból, akár neveltetésből, társadalmi elvárásokból kifolyólag. Az "Ilyenek a..." kijelentések viszont gyakran csak kardként szolgálnak, amivel odaszúrhatunk egy társadalmi rétegnek jobb esetben a vicc kedvéért, vagy egy csalódás miatt, mert egyszerűbb, mint az egyénben keresni a hibát vagy akár saját magunkban.

A PTE Egyetemi könyvtár a napokban a magyar költészet napjára készült. Radnóti Miklós öt versét olvasták fel kamera előtt a vállalkozó kedvűek részletekben. Úgy alakult, hogy én is csatlakoztam, és a "Tétova óda" című versből kaptam 8 sort.

Habár írok verseket, felolvasnom már régen kellett. Néhány átolvasás után azért próbálkoztam. Remélem, sikerrel.

Érdekesség, hogy a versrészleteket egy borítékból húztuk, amikben általában 4 sor szerepelt. Nekem sikerült a 8 sorost kiválasztanom. Ráadásul elsőre nem is sikerült a felvétel egy technikai hiba miatt, így az a megtiszteltetés érhetett, hogy repetázhattam, és újra felolvashattam.

A következő videón 9 perc 13 másodperckor kezdek olvasni, majd 10 perc 45 másodperckor móka és kacagás. Ugyanis a videó végén egy "Vidám percek" fejezet is helyet kapott, ahol a bakikat lehet megnézni. Na ebben is szerepet kaptam. Szerencsére nem én követtem el a bakit, bár tartottam tőle. De ezzel együtt legalább 2 és félszer mondhattam el a versrészletet.

Az egyes versek videói külön is elérhetők. Részletek a könyvtár weblapján olvashatók:
Magyar Költészet Napja - Közösségi versfelolvasás 2014

Ilyentájt szoktam valamit írni a karácsonyról és a kívánságokról, mint egy gonosz manó. Ez most elmarad, vagyis a szokásos formában. Ez a karácsony és úgy általában az év vége most nekem is rendhagyó. Így rendhagyó bejegyzés is illik hozzá.

A véleményem alapvetően nem változott a tavalyi bejegyzésem óta. Idén csak a reményeimet tolmácsolnám.

Félelem

Van az életben rengeteg buktató. Egy halom olyan dolog, amire találhatunk okot a félelemre. Megoldás persze valahogy annál nehezebben jön ilyenkor. Lehet logikázni, győzködni magunkat, de ez mind semmit sem ér, mert az ember mindig ügyesebben ellenérvel magának, ha valamit nem akar. Lehet ellenkezni, toporzékolni, csak az meg nem vezet sehova.
Van, aki a mély víztől fél, mert nem tud úszni. Pedig ez valahol ott van az ember ösztöneiben, csak fel kell ébreszteni. A különböző technikák már csak plusz, hogy ne legyen olyan unalmas.

Mélyvíz

Van, hogy a legjobb megoldás egyszerűen fejest ugrani. Hagyni, hogy a mély vízbe taszítsanak és rájöjjünk, hogy ez nem is olyan rossz. Mint ahogy én egy szép napon egyszerre két fóbiámtól szabadultam meg varázsütésre, amikor egy kajakban görcsösen ülve attól féltem, hogy a vízbe esem. Majd a másik félelmem, egy darázs miatt a vízbe menekültem volna. De esés közben félúton valami történt. Talán nem tudtam eldönteni, melyiktől félek jobban. Nem volt idő gondolkodni és így nem volt mi megzavarjon az ösztönös cselekvésben. Visszabillentem és felszabadultan eveztem tovább.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden félelemre ez lenne a megoldás. Sem hogy egyáltalán kell minden félelemre megoldás. Van, ami nélkül csak egy őrült vagy. A félelem olykor életben tart. Segít helyesen dönteni. Így attól végképp nem kell félni, hogy egy őrültség visszautasítása miatt mit gondolnak majd rólunk. Néha persze kell is szakítani az eminens jófiú vagy jókislány szereppel. De ez ne legyen kényszer! A fejest ugrós verzió inkább az önbizalomhiány okozta problémákra gyógyír. Más esetben felelőtlenség.

Legyen ez a mai nyugtatónk! Volt egy élő koncert felvétel is, de azon a háttérben táncosok ugráltak. Szerintem ez pont az a zene, amit becsukott szemmel, hátradőlve kell hallgatni.

Mostanában kevés az igazi tartalom. Gondolhatja mindenki, jobb híján videókat osztok meg. És nem is tévedne sokat. Viszont csak azokat osztom meg, amik valamiért megfognak. Ilyen a következő videó is. Az előzőhöz képest egészen más stílus. Csak zene, szöveg nélkül. De ezt el is rontaná talán, ha valaki melléénekelne.

Erre mondom én, hogy egyszerű és nagyszerű. Elég könnyed. Egyszerű szöveg, egyszerű mondanivaló. Alexander Rybak-tól már tettem közzé videót. Azóta is tetszik a stílusa.

Jesse olyanokat művel, amikre néhány embert is nehéz megtanítani. Elismerésem a betanítónak is. És a zene se kutya.
A következő két videón kívül több is van. De ezekhez van zene. Én nem bírtam ki nevetés nélkül :)