Versek

Réka ritkán rakod a raklapra répát,
hörcsögként rágja a raklap adalékát!

2010. 07. 24. 22:08

Sikít a sakál, alva jár a lajhár,
Ne meséld el, hogy mekkorát sza... szóltál!

2010. 07. 24. 22:53

Hadaró Tivadar a hevedert húzza hevesen.
Halad a húzással,
s némi kis túlzással
látom a vigyort most szemeden.

2010.07.24. 22:00

Mi is az a kincs, ami nincs, de van?
Mi az, amit látok, de nem hiszem?
Melyik az a szív, ami úgy rohan,
hogy nem éri utol senki sem?

Hol van az a hely, ahol nincsen bú?
Melyik az a vár, ami véd, ha kell?
És milyen az a csúcs-modern interjú,
hol az alany vére kell?

Van az a szó, mi válasz és egyszerű.
És van az a mondat, ami néma lesz.
Mint sebzett gyümölcsből édes nedű,
csak csurran, cseppen a háborgó, néma nesz.

2010.07.14. - 11:53

» Néma nesz a Poet.hu-n

Tele az agy sok kacattal.
Itt már semminek sincs helye.
Betelt a korsó,
az agyam egy borsó.
Pofoz a sors keze.

Kínos a csend most, üres az elme.
Rendesen alszik a gondolat.
Hol az az egy szó?
Sehol, így ergo
tudok, de nem sokat.

Múlik a világ, múlok én is.
Harap az idő vasfoga.
De van az az érzés bizony mégis,
mi nem múlik soha.

2010. 07. 05. 15:44

» Emlékharc a Poet.hu-n

Dübörög a dallam, játssza az Istent,
és saját képére megteremt.
Újszülöttként, hangos létben a csend
már semmit sem jelent.

Lenéz rám, s én rá feltekintek.
Szinte látom, ahogy legyint.
Nem tudod te, hogy kell élni
a ritmusangyalok szerint.

S én káromlom a dallamot, mert magamra
mer hagyni, ha ínséges napok jőnek el.
Mégis ott van mindig, ha nem is látom,
hogy lelakatolt szívek zárját törje fel.

Mi ez a hang itt? Mi ez a ritmus?
Mi simogatja bot fülem?
Tudod te is, - szól a dallam - hogy
semmi sem vagy nélkülem.

Nem vagyok, ó, nem vagyok semmi!
Csak egy üres fejű huligán a gáton.
És lehet, hogy elvesztem, de mégis
otthon vagyok, mert ez az én világom.

2010.06.25. - 20:49

» Mindenható dallamok a Poet.hu-n

Már ma eljött a holnap,
s az alvás messze még.
Ha két órát várok,
az sem lesz elég.

2010.06.22. 00:09

Nem szándékoztam itt is közzé tenni ezt a twitteren rögtönzött szösszenetet, de versnek vers, és saját, tehát ide való.

Sok minden vagyok,
de egyik sem igazán.
Az vagyok, aminek
ti láttok talán.

2010.06.06. 20:21

Napnyugta volt. Rengett a Föld,
s egy csillag hullott alá az égből.
A világ vége messze még.
Ezt láttam a csillag szeméből.

2010. 06. 13. 18:19

» Csillagszem a Poet.hu-n

A következő verset tulajdonképpen Sáfrány Norbert tollbamondó blogja ihlette. Konkrétan maga a címe. Hogy ő hogy értelmezte a szót, még nem kérdeztem, de én a következőképpen.

Mennyit érdemes egy verssel görcsölni? És mikor lesz igazán jó? A válasz egyszerű... Semennyit és pont akkor.
Azaz: