Versek

Hullik a hó a földre bőszen.
Álmos ember néz erősen,
ki nem hisz a saját szemének.
Alig látja arcát eme bőkezű Föld egének.

Csak száll felé az ezernyi,
sőt, millió óriás, derűs hópehely.
Fel, le néz, de aztán mégis újra fel,
s üres fejjel, bambán bámul az ég felé.
Tudatlanul szemlél, de úgy tesz, mintha mégis értené.

Az idő gyorsan elrepül.
s az ég búcsút mond ismét a hidegnek s a fagynak.
Nincs tél, de az ember vállán jéghegyek maradnak.

2010. 02. 07. - 03:41

Nagy sötétben suttogó hangok...
-Itt az idő... Hörgi egy homályos alak.
-Mutasd magad gyáva nyúl! Hadd lássalak!

Titkokat őriz az ősi szellem.
Nem üldöz, és nem kísért senkit,
csak önmagát néha, mi furcsa tán.
Sose agyalt még döntésnél ennyit,
csak most, mi látszik is ősz haján.

Akaratlanul, de vénséget hozott magára,
hisz nem tudta, a titoknak ez lesz az ára.
Talán semmit nem, talán mindent tudott.
Szellemként örökkön magával alkudott.

2010. 02. 03. 02:08

Vak nem vagyok. Van két szemem és látok ennyivel.
De amit látok, a semminél nem több semmivel.
Valami hiányzik. A valóság csak álom.
Az igazi életem álmaimban látom.

Utána nyúlnék, de csak várok nesztelen.
Mert ez másnak jár, de biztos nem nekem.
S mire elhinném, késő. Az álom elveszett.
Az élet vár, de örökké várni még ő sem szeret.

2010.01.05. 02:20

Ismét egy Iwiw-es vers a hópihe, és a jégcsap szóra.

Hópihe hullik havas hegyeken, s máshol forróság honol.
Hallgasd a zajt. Ezt a dallamot. Most két zene szól,
és nem tudsz dönteni. Két ritmus, két csodás dal.
Hideg tél és forró nyár most te érted szaval.

Ha télre gondolsz, arcodon jégcsapok nőnek.
Sanyarú sors ez mind férfinak, s nőnek
egyaránt, így arcod inkább tekint a nyár felé.
Döntés nélkül nem állhatsz se tél, se nyár elé.

Legyen hűvös, de melengessen közben a nyár is.
Ez az, amit szeretnél. Hűvös tüzet máris,
de hiába szeretnéd, meg nem kapod.
Fogadd el azt, mi van, és szép lehet napod.

2009.11.29. 22:45

Hét ember, ki harcban áll most éppen.
Nem adják fel soha. Soha semmiképpen.
Hét ember. Ebből 1 tűr és hat árt.
Többször is átlépték a tűréshatárt.

Az egy megunta. Most már nem tűr tovább.
Arcán látszik, immár nem ő a tétovább.
Hat farkas ellen egy dühödt bika.
Most ő a harcosok legjobbika.

Béke volt szívében, de most a harcnak él.
Nyitott füllel fülel, mit súg a szél,
de nem hall mást, mint gonosz kacajt.
Éppen azzá lettél, mit az ellenség akart.

A bika bánja. Összedőlt világa.
De nem hagyja el száját panasz hiába.
Ő az erős, a gyenge, a szelíd és a vad.
Panaszkodni tudja jól, sohasem szabad.

2009.11.22. 21:18

Elvétve akad benne komolyabb elem is, de főként poénosra vettem a figurát.
Észrevettem, hogy sokan a vers alatt görcsösen a romantikát, és a "segíts a másiknak", illetve ehhez hasonló gondolatokat tudják csak elképzelni. Ami egy idő után erőltetett már. Főleg ismerve a helyzetet. Mi szerint iwiw-en van pár verses topic. És ott írnak sokan, vagy van, aki csak próbálkozik. Túl görcsösek. Feladatként tekintenek a verselésre. Ez a vers akár megfelel, akár nem, most kikerül erre a blogra is. Jöhetnek a paradicsomdobálók :)

Virágos réten kismadár dalol.
A nagy barnamedve neki udvarol.
Jön a tigris, mérges, nézi a párt.
És megtörténik, amire senki sem várt.

A tigris énekel, táncol le se lehet lőni.
Oposszumék konyhájában vacsora kezd főni.
De csitt... Mi ez a hang? A krokodil megjelent.
Ideges, mert nem evett, s a laptopja is tönkrement.

Ekkor valami megtörte a békét.
Vitatták a pacsirta ének tehetségét.
Ó nem! Most mi lesz? Ez a bűnök bűne.
Messziről a pacsirta még békésnek tűnne,

de ez csak a látszat. Most már bosszút forral.
Az egész erdő fél és hátrál lógó orral.
Nincs menekvés. Itt a pacsirta az úr.
Békésen zenél, míg elszakad a húr

kedvenc hangszerén. Majd aztán leül.
Szívében egyszerre két érzés vegyül.
A méreg, mit elfojt magában,
s az öröm, hogy az ő szavában

kételkedni senki sem mer.
Tiszteli őt minden állat, s ember.
Ő az úr, ki reggel, s este is dalol.
Egy egész erdő, ki neki tapsikol.

2009.11.11. 19:47

Legyen hát. Újra írok pár sort, ha szabad.
Egyre kérlek, olvass, és hallgatom szavad,
Gyatra-e, vagy tán még jó felé halad
E rímek áradata.
Nem sért, s nem bánt a kritikus szava.

2009.11.06. 18:54

Boldog vagy, vidám, mosolyog a szád.
Emberek! Szép az élet! S már éppen mondanád,
de mégsem teszed.
Lehet, hogy ez az egész, csak egy álom neked?

Szeretnéd, hogy más is lássa álmod.
Érezze nyugodt, boldog világod.
Átadnál neki bármit, s mindent, mit érzel,
mert az ő fájdalmától te is éppúgy vérzel.

2009.11.05. 20:09

Pamacsról írni mondd meg, mit lehet?
Lehet-e írni szépet, s vicceset?
S ha nem lehet, mondd, adjam-e fel?
A kérdésre következő szavam felel.

Soha.

2009.11.05. 15:59

Pisti kérdezett. A válasz érkezik.
Verseimben az előző, s az új szó is létezik.
Létezett, mert ennek vége szakad.
De nem ígérem, hogy eztán majd így is marad.

2009.11.04. 19:00