A következő verset azoknak a szülőknek ajánlom, akik még tizenéves gyereküknek is gügyögnek.
Emlékszem még kisgyerek koromra, amikor mindenki gyerekként kezelt, ami normális volt, hisz gyerek voltam. Mégis állatira zavart. És épp ilyen állatira jó érzés volt, mikor nagymamám normális emberi hangon szólított meg. Végre úgy lehettem gyerek, hogy nem éreztem magam kevesebbnek másoknál.
Gyerekszemem csak néz,
s a csomótól én rettegek.
Tépőzárral nem nehéz,
de nagy vagyok már, nem gyerek.Fogd fel anyu, felnőttem
s bár megvan minden tejfogam,
ha sosem érzel felnőttnek,
úgy én sem fogom magam.2010. augusztus 24. 20:26
Új hozzászólás