Háború folyik az angyalok körében.
Tapsra villám villan, füttyre mennydörög
és szívek szorultak össze az égen,
mikor egy mosoly is megszökött.Ez ám a harc. Ó.. ez ám a bátor hadsereg.
Trombita szól és hangos dob pereg
a felek táborában.
Ez nem a harcosok klubja.
Itt csak tánctanár van.
- Szólt az Úr -
Golyózáporból a Gaz
semmit sem tanul,
de néhány ügyes lépés
és az már nem is kérdés,
hogy győztél.
Lehet ősz, tél,
nyár vagy tavasz.
Nem az erős győz, hanem a ravasz,
a bölcs, a hóbortos katona,
kinek legbecsesebb kincse,
egyetlen vagyona
a lélek.Ki kezében tartja a Világot,
s markát nem szorítja össze.
Ki tartja magát akkor is,
ha gyenge teste nem bírja a strapát.
Mikor érzi saját vére szagát,
de még csak ragtapaszt se kér.
Tudja, hogy van, kinek ez minden pénzt megér,
s mégse kér semmit, csak egy álmot kerget.
Hogy elmondhassa, káosz volt, s rend lett
a farkasok között.
S megérje a napot,
mikor a kígyó is nyakkendőt kötött.
S bár tudja, ez csak álom,
mi meg nem valósul soha,
készül már a gigantikus
világtánc-szoba.Küzdve küzd, s a harc még dúl,
mire ő zokogni kezd.
Bánat- vagy örömkönnyek,
még maga sem tudja pontosan.
Záporként zúdul a Földre
s könnyében minden benne van.
A kín, az öröm, a csend, a harag és a szeretet,
de mosolyog. Mert tudja, mindig nap süt
a borús fellegek felett.2010.08.16. 03:26
Új hozzászólás