Versek

Saját versek. Régiek, és néha újak.

A vihar

Ki egykor keresett, majd elesett, s csak, hogy legyen,
átküzdötte magát Óperencián, üveghegyen,
mi aztán szilánkokra hullt és bőrébe tapadt.
Száz évet élt egy pillanat alatt,
majd meghalt, és újjászületett,
hogy szálkaként örökre hordozza múltját.
Egy gyönyörű vihart kerülgetett,
s szívén hurrikán szele fújt át.

2014. augusztus 18. 1:20

Megosztás/Mentés

Megteremtett Elek

Üres szobában üres lélek,
mit felemészt a félhomály.
Keresve erdős, termékeny tájakat,
számára mégis mind kopár.

Majd megjelentél, és hoztál magaddal életport.
Lett erdő és benne népes kommuna.
Legyőztél távolságot, engem és életkort.
Szemedből mosolygott rám Fortuna.

Figyeltelek, és visszamosolyogtam,
de elrabolt tőlem az idő.
Szavaim hevertek ütött-kopottan,
s rajtam rongyosra járt cipő.

Lasszóval céloztam bánatod, szívedet.
Talán elkapom, s gyógyírt is hozok.
De már alig hallottam híredet,
s tűntek napok, hetek, egész korok.

Úgy érzed, távolodom, de hisz minden relatív.
Én még mindig itt vagyok, és mindig ver a szív.
Lehet, hogy álmodtuk? Talán a sors is horkol?
Szívem ma is ámokfut, ha a múltra gondol.

Vak voltam, vagy éppen most vagyok?
Felkelnék, de csak összeroskadok.
Megteremtettél, és megteremtettelek.
Talán csak ez marad. Az emlék, hogy szerethettelek.

2014. május 30. 21:21

Megosztás/Mentés

Kacsa

Találtam egy kacsát. Oly gyönyörű szárnya.
Repülni azt nem tud, de á..., fene se bánja.
Két aprócska lába olyan, akár egy ékszer.
Testemnek ő semmi. Lelkemnek az étel.

Nem verem én láncra. Még csőre is szabad.
Minden egyes szavát lelkem issza, vagy
csak ízleli, hogy édes vagy keserű tán.
Megfordul a szél is tekintete után.

Hej, de nagy a tó itt. Így már alig látom.
Nem oly nagy a hiány, ha csak én hiányzom.
Hallani, hogy hápog, de már felém sem fordul.
Ezt kaptam én tőle útravalóul.

2014. április 6. 10:22

Megosztás/Mentés

Lett

Te vagy a Nap
és én a Föld.
Tekinteted
magára ölt,

mint kosztümöt
a jó szabó
a lányra,
kinek lelke
legszebb ruhája.

Tapasztalat szőtte.
Bánat, öröm és kitartás
hímezte szívét rá
mintaként,

s lett, ami lett,
min néha folt esett,
és mosta könnye.
Lett önmaga keménykötésű könyve

annyi szóval, hogy el se férnek.
S ha megszökik néhány,
úgy tapad rám, mint az ének.

2014. március 10.

Megosztás/Mentés

Költő fakír

Szeretet, béke, boldogság.
Szavakba szorul, és az orvosság...
Kell ide! Hiányzik! Merre lehet?
Toborzok érte akár sereget,

ami jön, ami üt, ami vág, ha kell.
Szavaival tüntetőket tüntet el.
Hol a szív? Mi ez így? Én csak kérdezem.
Nem érzelem ez, csupán csak vérzelem,

ami könyörtelen csak hajt előre,
és kikerget engem a könnyesőre.
Fáj! Szíven talál, ahogy a hólapát.
Megkörnyékezi, de sose szúrja át.

Valahol hallom, a tinta ma folyik a lapon.
A kalap van a fejen, s nem a fej a kalapon.
Írja, csak írja, de mégse csak ír.
Ott születik meg a költő fakír,

ki átsétál parázson, tűben hempereg.
Rájöttem végre: igen, ő kell, nem sereg.
Tudom... Látom én is. Jelzősen hull a hó.
De néhány gondolat belőled volna jó.

2014. február 11. 22:28

Megosztás/Mentés

Lettem

Csípik arcomat zúduló hópöttyök,
haladok egyenest egy bringa vonalán.
Nem fázom, élvezem.
Csukva mindkét szemem,
de fűt a csodaszán.

Szempillám jégcsapos, itat a jég csapos,
vedelek, ahogy csak fér belém.
Belülről cidri van,
de múlik a szívficam.
Fűt a szép remény.

Elolvad most a hó, s mi nem,
leszóróm, lent legyen.
Érzem a tél fagyát,
de rajtam nagykabát,
s lettem lélekből meztelen.

2014. január 24. 13:00

Megosztás/Mentés

Lennék

Ha te könyv lennél, én lennék tinta. Egy végtelen körmondat.
Lennék a legkedvesebb fejezet.
Lennék az első és utolsó betű is, mi nyugtatja szemedet.
Lennék ábránd, mi bevillan időnként, és lennék valóság belőle.
Lennék az, kihez tartani jó és nem futni előle.
Volnék lakatlan sziget, ha te hajótörött,
s válnék tutajjá, ha magányod könnye érintene.
Megbújnék két karod között,
s adnám enyéim, hogy rendelkezz vele.

Lennék egyszerű. Csak egyszerűen én.
Lennék zavarban, ha te állnál elém.
Lennék kávé, mi élénkít és altat is néha.
Lennék borsmenta tea, mi nyugtat, s préda,
ha te vadász. És lennék védtelen.
Te csak lennél, és te így lennél szép nekem.

Lennénk sirályok és kergetőznénk a Balaton felett.
Vagy kacsák a part mentén úszva, kiket etet a sok gyerek.
Lennénk ők, kiket bámul egy ifjú lány és fiú,
és néznénk, hogy átölelik egymást, s a bú
már nem játszana.
Látod, ahogy a lánynak hozzásimul haja?
Látod, ahogy a fiú aztán a lányra néz?
Ez olyan egyszerű és mégis oly nehéz.

Ők lennének kacsák, sirályok vagy csak a tó,
mi hullámzik és eléri a partot, majd visszafordul.
Lennének a kivétel, a hullám, mi örökkévaló
és soha, de soha el nem csitul.
És mi lennénk ők, mert ők a varázslat.
Mi csak délibáb és szép mese.
Az igazi csoda kettejük csillogó négy szeme.

Lennék jós, hogy tudjam, lesz-e majd jövőnk.
Hogy megpihenhess, lennék alattad farönk.
Lennék az avar, mi csiklandozza lábad,
de lennék híd a Dunán, s ha árad,
lennék magas hegy, mi felemel.
És akkor lennék kabát is, meleg szél, mi rád lehel.
Szóval én csak volnék. Akkor már volnánk, bizony.
Hervadó virág szárán két születő szirom.

2014. január 22. 18:00

Megosztás/Mentés

Lelkesítő

Angyalok vannak a Földön.
Rengeteg él idelenn.
Szívüket adják kölcsön,
S nem szívtelenek sohasem.

Belesúgva a lelket a fülbe
ők holtakat bírnak táncra.
Bár lennék megsüketülve,
ha ez angyali sóhajuk ára.

És eljött, el bizony újra
egy újabb angyali hang.
Könyörtelen csak súgja,
hogy: kelj fel és járj, te bitang!

2014. január 13. 18:30

Megosztás/Mentés