Locsoló versek

Az előzőhöz hasonlóan fantáziadús névvel, egy újabb locsoló vers.
Egészségetekre!

Kék az ég, és zöld a fű.
Ez a kölni nagyszerű.
Sokat álltam, fáj a térdem.
Locsolhatok, kérem szépen?

2005. 08. 31.

Nagyon fantáziadús a cím, tudom... De semmi ötletem nem volt, csak publikálni akartam. Így 2005-ben ezt a címet adtam neki, és töltöttem fel az akkori weblapomra, ami már csak emlékeimben él.

Nézd, az égen süt a nap.
Lásd, mindenki boldogabb,
ha kaphat pár csepp illatot.
Hát én is adnék pár cseppet, mert éppen itt vagyok.

2005. 08. 31.

Sosem szerettem a szokásokat. Azok a szokások jók, amiket az emberek szívesen csinálnak. De az, amit fintorral tűrnek csak, nem az igazi. A locsolás is ilyen. Bár nem mindenkinek. De van, akitől elvárják, pedig nem szeretné. Van, akit meg akarnak locsolni minden évben, és bezárkózik otthon, nehogy utolérjék. Persze olyan is van, aki azt is élvezi, ha szódásüveggel locsolják, vagy locsolhat. Minden esetre én nem szeretem, és kész :) Persze mindig adódhat kivétel, amikor adott esetben móka és kacagás a történet. Na de nézzük a verset.

Nagy kezemben kis üvegcse,
s te sem vagy most olyan messze.
Nem kell pénz, és nem kell tojás.
Meglocsollak, csak mert szokás.

2005. 03. 23.