Komoly versek

Saját versek komolyabb hangvételben.

Elme pestis

Csend vala csend és béke az este,
érzi az ember, hogy eljön a veszte.
Futkos a hátán, futkos a hideg,
miért van ily szörnyen húzva az ideg?

Nem szóla senki. Csend vala, csend még.
Nem szólok én se, de maradva mennék.
Jön majd a, jön majd, jön majd a vihar
küzdve az ember naiv álmaival.

Indul a banzáj, egy, kettő, három.
Nem hagyom, nem biza, nem marad álom.
Elfúj a szél ó, könnyed a test is.
Ily könnyeden pusztít erre a pestis.

2010. november 16. 22:18

» Elme pestis a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Mit szólna?

Mit szólna a béna, ha újra
járna, sőt, szaladna?
Mit szólna a vak, ha többé
nem ütközne falakba?

Vagy kérdem én,
a süketnek mi lenne szava,
ha megzavarná nyugalmát
a rút világ zaja?

Hallaná a süket, ahogy nevet a motor
az autóban, mit a vak vezet
és követ a béna futva,
s nyújt a némának kezet,
pedig csak beszélni lusta.

2010. szeptember 2.

» Mit Szólna? a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Igaz hit

Nincs vallásom, nincs hitem.
Nincs szarvam, se glóriám.
A templom sem tudom milyen.
Ó, ember se vagyok talán,
csak egy szimpla lélek.
De kereszttel a nyakamban is
épp így szeretnélek.

Annyi vallás, annyi hit
és ez mit sem ér magában.
Az Úr svédasztalt terít,
hol élet és halál van,
s ő mindenkinek mást jelent,
mert minden istent
egy emberszív teremt.

Az igaz hitet nem tanítja iskola.
Az igaz hit megteremti magát,
s így mindenkinek van vallása!
Egy igaz! Egy saját!

2010. augusztus 24. 21:22

» Igaz hit a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Felnőtt gyerek

A következő verset azoknak a szülőknek ajánlom, akik még tizenéves gyereküknek is gügyögnek.
Emlékszem még kisgyerek koromra, amikor mindenki gyerekként kezelt, ami normális volt, hisz gyerek voltam. Mégis állatira zavart. És épp ilyen állatira jó érzés volt, mikor nagymamám normális emberi hangon szólított meg. Végre úgy lehettem gyerek, hogy nem éreztem magam kevesebbnek másoknál.

Gyerekszemem csak néz,
s a csomótól én rettegek.
Tépőzárral nem nehéz,
de nagy vagyok már, nem gyerek.

Fogd fel anyu, felnőttem
s bár megvan minden tejfogam,
ha sosem érzel felnőttnek,
úgy én sem fogom magam.

2010. augusztus 24. 20:26

Megosztás/Mentés

Angyalok harca

Angyal

Háború folyik az angyalok körében.
Tapsra villám villan, füttyre mennydörög
és szívek szorultak össze az égen,
mikor egy mosoly is megszökött.

Ez ám a harc. Ó.. ez ám a bátor hadsereg.
Trombita szól és hangos dob pereg
a felek táborában.
Ez nem a harcosok klubja.
Itt csak tánctanár van.
- Szólt az Úr -
Golyózáporból a Gaz
semmit sem tanul,
de néhány ügyes lépés
és az már nem is kérdés,
hogy győztél.
Lehet ősz, tél,
nyár vagy tavasz.
Nem az erős győz, hanem a ravasz,
a bölcs, a hóbortos katona,
kinek legbecsesebb kincse,
egyetlen vagyona
a lélek.

Ki kezében tartja a Világot,
s markát nem szorítja össze.
Ki tartja magát akkor is,
ha gyenge teste nem bírja a strapát.
Mikor érzi saját vére szagát,
de még csak ragtapaszt se kér.
Tudja, hogy van, kinek ez minden pénzt megér,
s mégse kér semmit, csak egy álmot kerget.
Hogy elmondhassa, káosz volt, s rend lett
a farkasok között.
S megérje a napot,
mikor a kígyó is nyakkendőt kötött.
S bár tudja, ez csak álom,
mi meg nem valósul soha,
készül már a gigantikus
világtánc-szoba.

Küzdve küzd, s a harc még dúl,
mire ő zokogni kezd.
Bánat- vagy örömkönnyek,
még maga sem tudja pontosan.
Záporként zúdul a Földre
s könnyében minden benne van.
A kín, az öröm, a csend, a harag és a szeretet,
de mosolyog. Mert tudja, mindig nap süt
a borús fellegek felett.

2010.08.16. 03:26

» Angyalok harca a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Kisiklott világ

Szalad a kígyó. Repül a vakond.
A jégcsap izzik, mint a tűz.
Béke jelképét hordó kitűző
mocskos szavakat betűz.

A vörös sárgul, s a zöld is kopni kezd.
Szürkül a szivárvány, mint egy ódon fotó.
Aludt embert iszik a sovány tej,
és csak rombol az alkotó.

Mi ez a rettenet? Hol a régi szép kor?
Tudom, hogy ott van, de mikor és hol,
már nem tudom.
Megőrült a világ, vagy tán én járok tévúton?

Mondd, a szerénység mióta bűn?
S a tolvajlás mióta lett erény?
Vagy mondd, mióta megvetendő,
ha netán mégse vagy szerény?

Valami kisiklott. Valami elszállt,
és most ennek füstje facsarja orrunk.
Itt az idő, hogy a rémálompor
helyett egy kis reményt is szórjunk
a világra,
és mosolygó arcokat fessünk
néhány üvegszilánkra.

2010.06.12. 19:00

» Kisiklott világ a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Néma nesz

pszt

Mi is az a kincs, ami nincs, de van?
Mi az, amit látok, de nem hiszem?
Melyik az a szív, ami úgy rohan,
hogy nem éri utol senki sem?

Hol van az a hely, ahol nincsen bú?
Melyik az a vár, ami véd, ha kell?
És milyen az a csúcs-modern interjú,
hol az alany vére kell?

Van az a szó, mi válasz és egyszerű.
És van az a mondat, ami néma lesz.
Mint sebzett gyümölcsből édes nedű,
csak csurran, cseppen a háborgó, néma nesz.

2010.07.14. - 11:53



» Néma nesz a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Emlékharc

Tele az agy sok kacattal.
Itt már semminek sincs helye.
Betelt a korsó,
az agyam egy borsó.
Pofoz a sors keze.

Kínos a csend most, üres az elme.
Rendesen alszik a gondolat.
Hol az az egy szó?
Sehol, így ergo
tudok, de nem sokat.

Múlik a világ, múlok én is.
Harap az idő vasfoga.
De van az az érzés bizony mégis,
mi nem múlik soha.

2010. 07. 05. 15:44


» Emlékharc a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Mindenható dallamok

Dübörög a dallam, játssza az Istent,
és saját képére megteremt.
Újszülöttként, hangos létben a csend
már semmit sem jelent.

Lenéz rám, s én rá feltekintek.
Szinte látom, ahogy legyint.
Nem tudod te, hogy kell élni
a ritmusangyalok szerint.

S én káromlom a dallamot, mert magamra
mer hagyni, ha ínséges napok jőnek el.
Mégis ott van mindig, ha nem is látom,
hogy lelakatolt szívek zárját törje fel.

Mi ez a hang itt? Mi ez a ritmus?
Mi simogatja bot fülem?
Tudod te is, - szól a dallam - hogy
semmi sem vagy nélkülem.

Nem vagyok, ó, nem vagyok semmi!
Csak egy üres fejű huligán a gáton.
És lehet, hogy elvesztem, de mégis
otthon vagyok, mert ez az én világom.

2010.06.25. - 20:49


» Mindenható dallamok a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés