Dübörög a dallam, játssza az Istent,
és saját képére megteremt.
Újszülöttként, hangos létben a csend
már semmit sem jelent.Lenéz rám, s én rá feltekintek.
Szinte látom, ahogy legyint.
Nem tudod te, hogy kell élni
a ritmusangyalok szerint.S én káromlom a dallamot, mert magamra
mer hagyni, ha ínséges napok jőnek el.
Mégis ott van mindig, ha nem is látom,
hogy lelakatolt szívek zárját törje fel.Mi ez a hang itt? Mi ez a ritmus?
Mi simogatja bot fülem?
Tudod te is, - szól a dallam - hogy
semmi sem vagy nélkülem.Nem vagyok, ó, nem vagyok semmi!
Csak egy üres fejű huligán a gáton.
És lehet, hogy elvesztem, de mégis
otthon vagyok, mert ez az én világom.2010.06.25. - 20:49
Kategóriák:
Új hozzászólás