Komoly versek

Pamacsról írni mondd meg, mit lehet?
Lehet-e írni szépet, s vicceset?
S ha nem lehet, mondd, adjam-e fel?
A kérdésre következő szavam felel.

Soha.

2009.11.05. 15:59

Pisti kérdezett. A válasz érkezik.
Verseimben az előző, s az új szó is létezik.
Létezett, mert ennek vége szakad.
De nem ígérem, hogy eztán majd így is marad.

2009.11.04. 19:00

Titok nincsen. Ez itt egy nyílt terep.
S bár több színésznek itt már nincs szerep,
a néző, ha kitartóan leskelődik itt-ott,
még megtudhat néhány kulisszatitkot.

2009.11.04. 14:16

Egymás után újabb, és újabb furcsa szó,
ám a gondolatot mégis elfedi a hó,
mert a rögtönzéstől a gondolat bár papírra vetett,
a szerzőben az még meg sem született.

2009.11.03. 22:53

Nocsak, nocsak. Mit látnak szemeim? Ez itt a szavak háborúja.
Itt megmérettetik, ki tud írni más más szóról újra és újra.
És lám itt egy új szó, mi nem más, mint a barát.
Halljátok hát ti is most Rimelek szavát.

2009.11.03. 22:45

Lehet várni, hogy minden jobbra fordul, és akkor jó kedvünk lesz.
Vagy lehet jó kedvünk, és akkor minden jobbra fordul egy kicsit :)
Vagy akár nagyon.

Odafent borús felhők takarják el a napot,
s idelent az árny az úr.
Esik az eső, s halk, hűvös szellő fúj.

S mégis, mily boldog az ember.
Boldog, ha rájön, ez csak egy álom.
Álom, mert a valóságot szívemben én magam kreálom.

S én kreáltam magamnak egy szép napot,
majd telhetetlen módon szép hetet.
De neked ennél többet kívánok. Boldog életet!

2009.04.21. 09:35

Mennyire vagy biztos magadban? Mennyire éled az életed? Tényleg élsz, vagy csak azt hiszed?
Ez a kétely egy nagyon alattomos "állatfajta". Csak vigyázz, fel ne emésszen. Dönteni muszáj, és gyakran nem könnyű. De épp attól szép az élet, amitől nehéz :)

Azt hiszed, élsz, pedig csak létezel.
Haladnál, nyomod a gázt, de közben fékezel.
Azt hiszed tudsz, de csak gondolsz,
s közben építenél, de mégis rombolsz.

Azt hiszed látsz, pedig csak nézel,
de ezzel itt már semmit se érsz el.
Csupa, csupa lehetőség, mint csillag az égen.
Bizonyos, hogy talán, de mi van, ha mégsem?

A kételyben is kétkedsz, s az utat keresed,
elhagyott az önbizalmad, nem tart már veled.
Egyik feled balra menne, a másik jobbra húz,
s a feszültség, mit ez okoz, darabokra zúz.

Reménykedsz, hogy egy nap majd minden más lesz.
Holnap új szemmel látod a világot.
De holnap ugyanúgy semmit se értesz.
Se valót, se mesét, se álmot.

2009. 02. 01. - 20:50

Mindig, minden változik. Néha jó, néha rossz irányba. Néha tehettünk volna ellene, de van, hogy nem.
De a jövőre kell koncentrálni, hogy lehetőleg legközelebb jó irányba változzanak a dolgok.
Hogy ez mennyire egyszerű, vagy mennyire nem? Na igen...

Mi is volt akkor kérem szépen?
Semmi! A semmi volt ott!
Majd volt egy izé, mi belém is valamit oltott.

Mi az, ami változott? Mi az, ami maradt?
Mi az, ami más lett X idő alatt?
Valami! Valami változott,
és sok minden jobb lett, annyit mondhatok!

Konkrét lett a hogyishívják, világos a sötét,
levetette bolyhos göncét, s felvette ünnepi kosztümét
az árny, mert tudta, jön a dínomdánom.
Felemelte őt az ég, két hatalmas angyalszárnyon.

Majd jött egy dolog. Egy amolyan akármi,
és hiába próbált új szárnyat találni.
Zuhanni kezdett, s ha már kezdett, földet is ért.
Egy angyalt rántott magával, de mond meg! Miért?

Hogy mi a válasz? Válasz az van,
de nem tudom, vagy nem akarom tudni.
De most már kéne valahogy egyről a kettőre jutni.

Hm... Talán van még valami.
Egy apró óriás, nem titkolt titok, mi semmiség.
Semmi dolgom most már, csak bátrabbnak kéne lenni még.

2008. 09. 09. 00:27

» Történet a Poet.hu-n

Ezt a verset msn-re terveztem személyes üzenetként. De túl hosszú lett. Így csak az első két sor került ki.

Egyik szemem sír, a másik nevet,
mert a sírás megnevettetett.
Most mindkét szemem könnyezik.
Az egyik a bútól, a másik az örömtől,
mert szomorúvá tesz, mikor az öröm dörömböl.

2008.09.07. 21:15

Mi az, amit a legjobban szeretsz? Ami megnyugtat, amikor reménytelennek tűnik az élet. Amikor a káoszban elveszve keresed a kiutat, de nem leled. Mert azok, akiknek melletted kéne állni, ők azok, akiktől menekülsz. Számomra ez a csend volt. Az este, amikor mindenki alszik. Amikor csak magam vagyok, és nappal bármi is történt, valahogy már semmi sem számít. Éjszaka jól lehet gondolkozni. Minden zavaró tényezőtől mentesen. Talán csak az utcán üvöltöző vandálok, részegek és bolondok törik meg a csendet. De az nem számít, mert hozzá tartozik már a világhoz.