Komoly versek

Saját versek komolyabb hangvételben.

A boldogság titka

Lehet várni, hogy minden jobbra fordul, és akkor jó kedvünk lesz.
Vagy lehet jó kedvünk, és akkor minden jobbra fordul egy kicsit :)
Vagy akár nagyon.

Odafent borús felhők takarják el a napot,
s idelent az árny az úr.
Esik az eső, s halk, hűvös szellő fúj.

S mégis, mily boldog az ember.
Boldog, ha rájön, ez csak egy álom.
Álom, mert a valóságot szívemben én magam kreálom.

S én kreáltam magamnak egy szép napot,
majd telhetetlen módon szép hetet.
De neked ennél többet kívánok. Boldog életet!

2009.04.21. 09:35

Megosztás/Mentés

Kételyek

Mennyire vagy biztos magadban? Mennyire éled az életed? Tényleg élsz, vagy csak azt hiszed?
Ez a kétely egy nagyon alattomos "állatfajta". Csak vigyázz, fel ne emésszen. Dönteni muszáj, és gyakran nem könnyű. De épp attól szép az élet, amitől nehéz :)

Azt hiszed, élsz, pedig csak létezel.
Haladnál, nyomod a gázt, de közben fékezel.
Azt hiszed tudsz, de csak gondolsz,
s közben építenél, de mégis rombolsz.

Azt hiszed látsz, pedig csak nézel,
de ezzel itt már semmit se érsz el.
Csupa, csupa lehetőség, mint csillag az égen.
Bizonyos, hogy talán, de mi van, ha mégsem?

A kételyben is kétkedsz, s az utat keresed,
elhagyott az önbizalmad, nem tart már veled.
Egyik feled balra menne, a másik jobbra húz,
s a feszültség, mit ez okoz, darabokra zúz.

Reménykedsz, hogy egy nap majd minden más lesz.
Holnap új szemmel látod a világot.
De holnap ugyanúgy semmit se értesz.
Se valót, se mesét, se álmot.

2009. 02. 01. - 20:50

Megosztás/Mentés

Történet

Mindig, minden változik. Néha jó, néha rossz irányba. Néha tehettünk volna ellene, de van, hogy nem.
De a jövőre kell koncentrálni, hogy lehetőleg legközelebb jó irányba változzanak a dolgok.
Hogy ez mennyire egyszerű, vagy mennyire nem? Na igen...

Mi is volt akkor kérem szépen?
Semmi! A semmi volt ott!
Majd volt egy izé, mi belém is valamit oltott.

Mi az, ami változott? Mi az, ami maradt?
Mi az, ami más lett X idő alatt?
Valami! Valami változott,
és sok minden jobb lett, annyit mondhatok!

Konkrét lett a hogyishívják, világos a sötét,
levetette bolyhos göncét, s felvette ünnepi kosztümét
az árny, mert tudta, jön a dínomdánom.
Felemelte őt az ég, két hatalmas angyalszárnyon.

Majd jött egy dolog. Egy amolyan akármi,
és hiába próbált új szárnyat találni.
Zuhanni kezdett, s ha már kezdett, földet is ért.
Egy angyalt rántott magával, de mond meg! Miért?

Hogy mi a válasz? Válasz az van,
de nem tudom, vagy nem akarom tudni.
De most már kéne valahogy egyről a kettőre jutni.

Hm... Talán van még valami.
Egy apró óriás, nem titkolt titok, mi semmiség.
Semmi dolgom most már, csak bátrabbnak kéne lenni még.

2008. 09. 09. 00:27

» Történet a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Bolond szemek

Ezt a verset msn-re terveztem személyes üzenetként. De túl hosszú lett. Így csak az első két sor került ki.

Egyik szemem sír, a másik nevet,
mert a sírás megnevettetett.
Most mindkét szemem könnyezik.
Az egyik a bútól, a másik az örömtől,
mert szomorúvá tesz, mikor az öröm dörömböl.

2008.09.07. 21:15

Megosztás/Mentés

Az új korszak

Mi az, amit a legjobban szeretsz? Ami megnyugtat, amikor reménytelennek tűnik az élet. Amikor a káoszban elveszve keresed a kiutat, de nem leled. Mert azok, akiknek melletted kéne állni, ők azok, akiktől menekülsz. Számomra ez a csend volt. Az este, amikor mindenki alszik. Amikor csak magam vagyok, és nappal bármi is történt, valahogy már semmi sem számít. Éjszaka jól lehet gondolkozni. Minden zavaró tényezőtől mentesen. Talán csak az utcán üvöltöző vandálok, részegek és bolondok törik meg a csendet. De az nem számít, mert hozzá tartozik már a világhoz.

Megosztás/Mentés

Jövőkép

Valahonnan mindig előkerülnek régi versek. Íme egy kicsit több, mint 2 évvel ezelőtti.

Tombol egy vihar, mi elmossa a szennyet,
s nem hagy hátra mást, mint rendet.
Eljön egy új nap, mi nem tudni, hogy mit hoz.
Nem tudni, hogy dédelget, átölel, vagy kínoz.

Kérdem én, vajon mit hoz majd a holnap?
Tán egy embert vagy egy tárgyat?
Tán egy érzést vagy egy vágyat?
Füves pusztát, puha ágyat?
Kemény zenét vagy lágyat, mely mámorba taszít?
Esetleg szenvedéllyel telit, mi szinte megvadít?

Hogy mi lesz, azt sűrű köd fedi.
Ami van, azt nem hisszük el.
Ami volt, próbáljuk feledni,
és nem akarunk mást, mint valakit szeretni.

Nem akarunk mást, mint békét, csendet és csodát.
Erős lelket, mi magában teremti meg pompás otthonát.
Összhangot test és lélek között.
Légy te a vadász és ne az üldözött!

Felejtsd a magányt, mert előtted a válasz.
Magány vagy élet, de te kell, hogy válassz.
Ne gondolkozz tovább, hisz füledbe súgtam. Tudod, mit kell tenned.
Mindig van, ki szeret. Csak észre kell venned.

2008.03.18. 00:43

Megosztás/Mentés

Vérszívók

Kissé elkeseredett állapotban írt vers.

Este van. Odakint alszanak a fák.
Ám a csend mögött még dúlnak nagy csaták.
A nyugalom szigete álom csupán. Nem más, mint képzelet.
Vérszomjas szúnyogok szívják vörös véredet.

Az utolsó cseppig szívja véred, innen nincs kiút.
Fájdalom, de elvesztetted ezt a háborút.
Maradt az emlék, s csak volt az élet.
Így ért véget a boldog, szomorú léted.

2007.05.11. 10:19

Megosztás/Mentés