Komoly versek

Saját versek komolyabb hangvételben.

Tollbamondó

A következő verset tulajdonképpen Sáfrány Norbert tollbamondó blogja ihlette. Konkrétan maga a címe. Hogy ő hogy értelmezte a szót, még nem kérdeztem, de én a következőképpen.

Mennyit érdemes egy verssel görcsölni? És mikor lesz igazán jó? A válasz egyszerű... Semennyit és pont akkor.
Azaz:


Megosztás/Mentés

Kutyabaj

Takarodót fújt az óra. Zúg fülembe
az álom átkos hívó szava.
Üres elmémben gondolat születne,
s elbújna, de nincsen hova.

Nem alszom. Még nem tehetem.
A gondolatnak menedéket adok.
Durva, hogy szemtől szembe nem,
de versben nyugodtan dadoghatok.

Ezer szó, s egy gondolat. Nem több, csak egy.
Vérszomjas vad kutya, mi rögtön torokra megy.
Letaglóz. Ledönti lábáról a bizonyosság urát.
Nem tudod legyőzni a magad alkotta vad kutyát.

Nem olyan a jószág. Néha tán, de nem mind egyszerű.
Nincs varázsszó. Nincs semmi. Nincs mindenható ukáz.
Nem is várod. De az élet most ahhoz túl mindegy szerű,
hogy érdekeljen, ha egy kutya megruház.

Én tudom! Igen, ez így van. Így kell lennie.
Ha nem figyelek rá, egyszer úgyis el kell mennie.
Nem gyötör. Nem ugat. Nem érzem leheletét.
Repülnek a gondok, mint egy élő szárnyas betét.

Nem értesz még. Nem érted szavam.
Olvass! És elég az érzés, hogyha van.

2010.05.31. 02:10

Megosztás/Mentés

A fekete lovag

Talpig feketében, árnyékpajzs mögött
pózol a fekete lovag és csak figyel.
Oly titokzatos rejtély fedi őt,
hogy a Nap is ágyába vizel,

pedig békés. Mint a ma született bárány.
Az a különc, fekete gyapjús verzió,
kire nem hat sem átok, sem ármány,
sem a boldogság nevű hírhedt perverzió.

És szemmel tartja a világ egy szűk szegletét.
Benne azt, aki annak szerves része már.
Majd meglátja, hogy hullik rútul szerteszét
a rég felépített masszív kártyavár.

A szeglet elveszett. A harcos elbukott.
Feledni próbált, de feledni nem tudott.
Majd gyűlölni próbált, de még mindig szeret.
Feledni próbált, s az emlékek rabja lett.

2010.05.16. - 03:44

» A fekete lovag a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Ahogy egy bicebóca táncol

Egy volt időben száz pióca szívta vérem.
Balek, s bolond voltam sok ember szemében.
Homlokomra célkereszt nőtt furcsamód magától.
Voltam ettől sok minden, de sose lettem bátor.

Vártam, hogy a citromból édes szamóca lesz talán,
és valaki gaz helyett virágos kertet fest alám.
A kertben gyönyörű, festett lóca vár, ha fáradok,
és amivé csak szeretnék, ott azzá válhatok.

Elmúltak a régi álmok, s jöttek újak helyette.
Énem egy része mégis a régit szerette.
A másik erre enyhén szemöldököt ráncol,
mert most él. Úgy, ahogy egy bicebóca táncol.

Kicsit ügyetlenül, de szívét adja bele.
Elfogadta önmagát, és együtt él vele.

2010.04.09. - 22:30

Megosztás/Mentés

A szavak ereje

Élvezetes írni szavak s rímek nagy hadát.
Tudni, hogy egy szó mi mindent adhat át.
Egy gondolat, mi nyomot hagy lelkeden,
s mitől aztán többé félni képtelen.

Vagy megőrjít, s szíved száz darabra hullik szét,
mert van, mikor még a szív is elveszti eszét.
Majd egy újabb szótól a szilánkok ismét összeforrnak.
Mint dühös hullámok, a szavak éppen úgy sodornak.

Sodornak jó és néha rossz irányba egyaránt,
majd jő tapasztalat tálalva vigaszdíj gyanánt.

2010. 03. 27. 21:05

» A szavak ereje a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Szirén éneke

Körülvesz a világ minden mocska, bája.
Szomorú és vidám dalok örökös vitája
fojtogat álnokul. De mondd, mivé fajul?
Lesz-e, mikor eső helyett is sziréna hull?

És mire vágyom? Kell-e a pompa?
Kell-e a béke, a szép világ,
vagy dobjak egy voksot a mocsokra,
mert neki elhiszem szavát?

Csábító a szépség, mint szirén éneke.
Nem is ember az, ki nem szeret bele.
Ez a dallam pont olyan. Pont olyan, mit vártam.
Ám a szépség sosem jár egyes egymagában.

Mindennek ára van és gyakran nem is kevés.
Az ingyen csak egy szirén szédítő szava.
Egyetlen csók csinos homlokára és
biztos, hogy aztán sosem jutsz haza.

Nem feledem. Körülvesz a világ minden mocska, bája.
Ha bedőlök a mocsoknak, az nem a báj hibája,
hisz ő is ugyanúgy dalol. Zengi énekét,
csak nem olyan feltűnően tolja arcát eléd.

2010.03.19. - 23:04

» Szirén éneke a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Névbitorló

Na jó, nem igazi névbitorló, hisz csak a blog neve megtévesztő, de felhívom mindenki figyelmét. Ez a rimelek nem én vagyok Karcsi blogja

Megjegyzésre vársz, hát kapsz egy verset itt.
Irgum-burgum, ejnye-bejnye, azt a mindenit.
RimElek csak egy van, s az egy az én vagyok.
Ez az egy, mi néha kevés, de olykor, néha sok.

S eme blognak neve megtéveszti majd a népet.
Más embert, és más zenéket
látnak, mi furcsa lesz nekik talán.
Nem értik az új menüt majd RimElek asztalán.

Sok sok zavart lélek, ki válaszra vár,
de válasz helyett csak álarcot talál.
Az álarc mögött egy új ember lapul,
de megjött RimElek, s a lepel lehull.

A bálnak vége. A zene csendre vált.
Én vagyok RimElek, ki tegnap megtalált.
Tegnap meglelt, s ma kommentet írt,
mert aludni nem, de rímelni bírt.

Megosztás/Mentés