Kedves látogatók! 2017. április 6-tól az informatikai bejegyzések az it-sziget.hu oldalra kerültek át. A rimelek.hu a továbbiakban a verseknek és személyes gondolatoknak lesz fenntartva.
Saját versek komolyabb hangvételben.
Nem szándékoztam itt is közzé tenni ezt a twitteren rögtönzött szösszenetet, de versnek vers, és saját, tehát ide való.
Sok minden vagyok,
de egyik sem igazán.
Az vagyok, aminek
ti láttok talán.2010.06.06. 20:21
Napnyugta volt. Rengett a Föld,
s egy csillag hullott alá az égből.
A világ vége messze még.
Ezt láttam a csillag szeméből.2010. 06. 13. 18:19
A következő verset tulajdonképpen Sáfrány Norbert tollbamondó blogja ihlette. Konkrétan maga a címe. Hogy ő hogy értelmezte a szót, még nem kérdeztem, de én a következőképpen.
Mennyit érdemes egy verssel görcsölni? És mikor lesz igazán jó? A válasz egyszerű... Semennyit és pont akkor.
Azaz:
A dallamok harcának mezején
összecsap a csend és a hang.
Együtt zenélünk csak te meg én.
Szólt a Yin és a Yang.2010.06.06. 18:07
Takarodót fújt az óra. Zúg fülembe
az álom átkos hívó szava.
Üres elmémben gondolat születne,
s elbújna, de nincsen hova.Nem alszom. Még nem tehetem.
A gondolatnak menedéket adok.
Durva, hogy szemtől szembe nem,
de versben nyugodtan dadoghatok.Ezer szó, s egy gondolat. Nem több, csak egy.
Vérszomjas vad kutya, mi rögtön torokra megy.
Letaglóz. Ledönti lábáról a bizonyosság urát.
Nem tudod legyőzni a magad alkotta vad kutyát.Nem olyan a jószág. Néha tán, de nem mind egyszerű.
Nincs varázsszó. Nincs semmi. Nincs mindenható ukáz.
Nem is várod. De az élet most ahhoz túl mindegy szerű,
hogy érdekeljen, ha egy kutya megruház.Én tudom! Igen, ez így van. Így kell lennie.
Ha nem figyelek rá, egyszer úgyis el kell mennie.
Nem gyötör. Nem ugat. Nem érzem leheletét.
Repülnek a gondok, mint egy élő szárnyas betét.Nem értesz még. Nem érted szavam.
Olvass! És elég az érzés, hogyha van.2010.05.31. 02:10
Talpig feketében, árnyékpajzs mögött
pózol a fekete lovag és csak figyel.
Oly titokzatos rejtély fedi őt,
hogy a Nap is ágyába vizel,pedig békés. Mint a ma született bárány.
Az a különc, fekete gyapjús verzió,
kire nem hat sem átok, sem ármány,
sem a boldogság nevű hírhedt perverzió.És szemmel tartja a világ egy szűk szegletét.
Benne azt, aki annak szerves része már.
Majd meglátja, hogy hullik rútul szerteszét
a rég felépített masszív kártyavár.A szeglet elveszett. A harcos elbukott.
Feledni próbált, de feledni nem tudott.
Majd gyűlölni próbált, de még mindig szeret.
Feledni próbált, s az emlékek rabja lett.2010.05.16. - 03:44
Nyugtalanság nyugszik lelkemen,
mi csak nyűg és nem egyéb.
Letettem kardom, de újra felveszem.
Sólyom leszek keselyű ellen, nem veréb.Nyugtalanság nyugszik lelkemen,
s én hagyom. Nyugodtan heverék.
Nem akar változni sehogy szellemem.
Leszek inkább hibrid. Egy keverék.2010.05.15. 13:36
Egy volt időben száz pióca szívta vérem.
Balek, s bolond voltam sok ember szemében.
Homlokomra célkereszt nőtt furcsamód magától.
Voltam ettől sok minden, de sose lettem bátor.Vártam, hogy a citromból édes szamóca lesz talán,
és valaki gaz helyett virágos kertet fest alám.
A kertben gyönyörű, festett lóca vár, ha fáradok,
és amivé csak szeretnék, ott azzá válhatok.Elmúltak a régi álmok, s jöttek újak helyette.
Énem egy része mégis a régit szerette.
A másik erre enyhén szemöldököt ráncol,
mert most él. Úgy, ahogy egy bicebóca táncol.Kicsit ügyetlenül, de szívét adja bele.
Elfogadta önmagát, és együtt él vele.2010.04.09. - 22:30
Élvezetes írni szavak s rímek nagy hadát.
Tudni, hogy egy szó mi mindent adhat át.
Egy gondolat, mi nyomot hagy lelkeden,
s mitől aztán többé félni képtelen.Vagy megőrjít, s szíved száz darabra hullik szét,
mert van, mikor még a szív is elveszti eszét.
Majd egy újabb szótól a szilánkok ismét összeforrnak.
Mint dühös hullámok, a szavak éppen úgy sodornak.Sodornak jó és néha rossz irányba egyaránt,
majd jő tapasztalat tálalva vigaszdíj gyanánt.2010. 03. 27. 21:05
Körülvesz a világ minden mocska, bája.
Szomorú és vidám dalok örökös vitája
fojtogat álnokul. De mondd, mivé fajul?
Lesz-e, mikor eső helyett is sziréna hull?És mire vágyom? Kell-e a pompa?
Kell-e a béke, a szép világ,
vagy dobjak egy voksot a mocsokra,
mert neki elhiszem szavát?Csábító a szépség, mint szirén éneke.
Nem is ember az, ki nem szeret bele.
Ez a dallam pont olyan. Pont olyan, mit vártam.
Ám a szépség sosem jár egyes egymagában.Mindennek ára van és gyakran nem is kevés.
Az ingyen csak egy szirén szédítő szava.
Egyetlen csók csinos homlokára és
biztos, hogy aztán sosem jutsz haza.Nem feledem. Körülvesz a világ minden mocska, bája.
Ha bedőlök a mocsoknak, az nem a báj hibája,
hisz ő is ugyanúgy dalol. Zengi énekét,
csak nem olyan feltűnően tolja arcát eléd.2010.03.19. - 23:04