Komoly versek

Saját versek komolyabb hangvételben.

Vár az élet

Pokolba a nyugalommal. Várnak a könyvek.
Tanulni készülsz, s jönnek a könnyek
Egy kínkeserves nap után.

Tegnap még láttál, sőt, éltél és jó volt.
Tuskó volt az éj, s még a könyv is horkolt,
Kit egykor vettél, de megvetettél ezután.

Pokolba hát a könyvvel, vár az élet.
Tűzzel játszol, de még csak meg sem éget,
Inkább csak ösztönöz.

2010. február 10. - 22:50

Megosztás/Mentés

A nagy fagy

Hullik a hó a földre bőszen.
Álmos ember néz erősen,
ki nem hisz a saját szemének.
Alig látja arcát eme bőkezű Föld egének.

Csak száll felé az ezernyi,
sőt, millió óriás, derűs hópehely.
Fel, le néz, de aztán mégis újra fel,
s üres fejjel, bambán bámul az ég felé.
Tudatlanul szemlél, de úgy tesz, mintha mégis értené.

Az idő gyorsan elrepül.
s az ég búcsút mond ismét a hidegnek s a fagynak.
Nincs tél, de az ember vállán jéghegyek maradnak.

2010. 02. 07. - 03:41

Megosztás/Mentés

Egy szellem titkai

Nagy sötétben suttogó hangok...
-Itt az idő... Hörgi egy homályos alak.
-Mutasd magad gyáva nyúl! Hadd lássalak!

Titkokat őriz az ősi szellem.
Nem üldöz, és nem kísért senkit,
csak önmagát néha, mi furcsa tán.
Sose agyalt még döntésnél ennyit,
csak most, mi látszik is ősz haján.

Akaratlanul, de vénséget hozott magára,
hisz nem tudta, a titoknak ez lesz az ára.
Talán semmit nem, talán mindent tudott.
Szellemként örökkön magával alkudott.

2010. 02. 03. 02:08

Megosztás/Mentés

Veszni hagyott álom

Vak nem vagyok. Van két szemem és látok ennyivel.
De amit látok, a semminél nem több semmivel.
Valami hiányzik. A valóság csak álom.
Az igazi életem álmaimban látom.

Utána nyúlnék, de csak várok nesztelen.
Mert ez másnak jár, de biztos nem nekem.
S mire elhinném, késő. Az álom elveszett.
Az élet vár, de örökké várni még ő sem szeret.

2010.01.05. 02:20

Megosztás/Mentés

Hűvös tűz

Ismét egy Iwiw-es vers a hópihe, és a jégcsap szóra.

Hópihe hullik havas hegyeken, s máshol forróság honol.
Hallgasd a zajt. Ezt a dallamot. Most két zene szól,
és nem tudsz dönteni. Két ritmus, két csodás dal.
Hideg tél és forró nyár most te érted szaval.

Ha télre gondolsz, arcodon jégcsapok nőnek.
Sanyarú sors ez mind férfinak, s nőnek
egyaránt, így arcod inkább tekint a nyár felé.
Döntés nélkül nem állhatsz se tél, se nyár elé.

Legyen hűvös, de melengessen közben a nyár is.
Ez az, amit szeretnél. Hűvös tüzet máris,
de hiába szeretnéd, meg nem kapod.
Fogadd el azt, mi van, és szép lehet napod.

2009.11.29. 22:45

Megosztás/Mentés

Dühödt bika

Hét ember, ki harcban áll most éppen.
Nem adják fel soha. Soha semmiképpen.
Hét ember. Ebből 1 tűr és hat árt.
Többször is átlépték a tűréshatárt.

Az egy megunta. Most már nem tűr tovább.
Arcán látszik, immár nem ő a tétovább.
Hat farkas ellen egy dühödt bika.
Most ő a harcosok legjobbika.

Béke volt szívében, de most a harcnak él.
Nyitott füllel fülel, mit súg a szél,
de nem hall mást, mint gonosz kacajt.
Éppen azzá lettél, mit az ellenség akart.

A bika bánja. Összedőlt világa.
De nem hagyja el száját panasz hiába.
Ő az erős, a gyenge, a szelíd és a vad.
Panaszkodni tudja jól, sohasem szabad.

2009.11.22. 21:18

Megosztás/Mentés

Boldog boldogtalan

Boldog vagy, vidám, mosolyog a szád.
Emberek! Szép az élet! S már éppen mondanád,
de mégsem teszed.
Lehet, hogy ez az egész, csak egy álom neked?

Szeretnéd, hogy más is lássa álmod.
Érezze nyugodt, boldog világod.
Átadnál neki bármit, s mindent, mit érzel,
mert az ő fájdalmától te is éppúgy vérzel.

2009.11.05. 20:09

Megosztás/Mentés