minivers

Alkotói válság után, fél lábbal még benne

Előkerült. Elő, a kürt. Megfújom újra.
De még nehéz, akár a kő. Lehúz a súlya.

2015 szeptember

Azt kívánom, én is hang legyek.
Hangszálaidon ringatott gyerek,
ki ha tehetné, sohase nőne fel.
Neked senki ő, de neki Ő leszel.

2014. valamikor április és szeptember között

Semmi ő a sötétben. Csak egy leheletnyi szellő.
Gondok sűrű ködében úszik, mint a sellő,
kecsesen, ám könyörtelen, úgy, akár a cápa.
Elfutnál vagy bújnál. De hidd el: mind hiába!

2015. július 22. 7:16

Ha van párunk, ő a mindenünk.
De ha egyből mindent akarunk,
semmink se lesz nekünk.

2012. augusztus 22. 18:51

Megjött az ihlet.
Neve is van, bizony.
Nem tudok úszni.
Gyötör a szíviszony.

2011. május 16. 22:41

» Szíviszony a Poet.hu-n

Réka ritkán rakod a raklapra répát,
hörcsögként rágja a raklap adalékát!

2010. 07. 24. 22:08

Sikít a sakál, alva jár a lajhár,
Ne meséld el, hogy mekkorát sza... szóltál!

2010. 07. 24. 22:53

Hadaró Tivadar a hevedert húzza hevesen.
Halad a húzással,
s némi kis túlzással
látom a vigyort most szemeden.

2010.07.24. 22:00

Már ma eljött a holnap,
s az alvás messze még.
Ha két órát várok,
az sem lesz elég.

2010.06.22. 00:09

Nem szándékoztam itt is közzé tenni ezt a twitteren rögtönzött szösszenetet, de versnek vers, és saját, tehát ide való.

Sok minden vagyok,
de egyik sem igazán.
Az vagyok, aminek
ti láttok talán.

2010.06.06. 20:21