Komoly versek

Saját versek komolyabb hangvételben.

Késő van

Általában az ember szeret aludni. Azért vannak kivételek...

Késő van, mindjárt tíz lesz, és aludni kéne.
De zavar a sötétben a fránya lámpa fénye.
Hívogat, jelez, azt mondja, maradj még.
Aludni nincs értelme, csak rémálmot álmodnék.

2004. november 8.

Megosztás/Mentés

Átváltozás

A legnyugodtabb embert is ki lehet borítani. Közben lehet, nem is látszik rajta. Higgadtnak tűnik, miközben a felszín alatt nagyobb a feszültség, mint ami egy város megvilágításához kell, csak jó színész, és így csak kevesen sejtik a valóságot. Én mindig jó színész voltam. Ma viszont még jobb vagyok. Így nem csak mások, de én is elhiszem, hogy jól vagyok :) És tényleg...

Nyugodt vagyok. Nem zavar semmi sem.
Mégis néha úgy érzem, ökölbe szorul két kezem.
Tombolni tudnék, mint egy hatalmas hurrikán,
és nem múlik el már sohasem talán.

Megtettem mindent, hogy úgy tűnjék, más vagyok.
De szép lassan kitör a szunnyadó vulkán, miközben békéről álmodok.
Már látszik némi szikra, és megpróbálom rejteni,
de nem könnyű, sőt, nehéz a mindennapi rémálmot elfelejteni.

Talán még nem látják mások a káoszt és zűrzavart.
Ami bennem eddig nem sok vizet zavart.
Ám egyre több és több változik bennem,
és nem tudom, a nyugalomért mit is kéne tennem.

Éppen ezért hamarosan őrült állat leszek,
és mások véleményére magasról teszek.
Eljön az idő, hogy nem bírom tovább,
és látni fogja minden ember, de nem tudja az okát.

Pedig, ha nincs, aki fontosnak tart, nincs, aki szeret,
és nem jut az örömből nekünk egy aprócska szelet.
Ha hiába próbálunk közösségben élni,
mert a közösség elutasít, van mitől félni.

2004. november 8.

Megosztás/Mentés

Rövid az élet

Nehéz a döntés, hogy a depressziót, vagy az optimista és élni akarok szemlélet mellet döntünk-e, amikor a depresszió kézenfekvőbbnek tűnik. De azért időről időre mégis utóbbit választottam. Íme egy újabb régi vers, amiben végül az élni akarás győz.

Nyugodt a légkör, nincs semmi balsors.
Örülsz, hogy végre nem a rosszal harcolsz.
Nyugalom a köbön, mindenki csendben.
Azt hiszed, hogy jól van, de semmi sincs rendben.

Nem fordulsz meg többé. Nem is nézel hátra.
Előre tekintesz, a nyugodt világra.
Azt hinnéd, hogy vége, de megtalál bárhol.
Lehetsz akár közel, vagy bármilyen távol.

Zavaros a beszéd, semmi sem tiszta.
Te is tudod nagyon jól, a hosszú élet ritka.
Bepótolnád mindazt mit eddig meg nem tettél.
Nem is veszed észre, s új életbe kezdtél.

2004.11.03.

Megosztás/Mentés