Tele az agy sok kacattal.
Itt már semminek sincs helye.
Betelt a korsó,
az agyam egy borsó.
Pofoz a sors keze.Kínos a csend most, üres az elme.
Rendesen alszik a gondolat.
Hol az az egy szó?
Sehol, így ergo
tudok, de nem sokat.Múlik a világ, múlok én is.
Harap az idő vasfoga.
De van az az érzés bizony mégis,
mi nem múlik soha.2010. 07. 05. 15:44
Kategóriák:
Új hozzászólás