Versek

Kissé elkeseredett állapotban írt vers.

Este van. Odakint alszanak a fák.
Ám a csend mögött még dúlnak nagy csaták.
A nyugalom szigete álom csupán. Nem más, mint képzelet.
Vérszomjas szúnyogok szívják vörös véredet.

Az utolsó cseppig szívja véred, innen nincs kiút.
Fájdalom, de elvesztetted ezt a háborút.
Maradt az emlék, s csak volt az élet.
Így ért véget a boldog, szomorú léted.

2007.05.11. 10:19

Rögtönzött vers egy fórumhozzászólásra és egyben versre.

Mit látnak szemeim? Egy újabb vers terem.
Egy újabb vers, egy újabb gondolat.
Hát ideje volna már nekem is költenem,
de nem pénzt, és nem tojásokat.

Toll,papír... más nem is kell.
A vers önmagát szüli.
Nappal vagy éjjel, az nem érdekel.
A költőt a vers mi élteti.

2007.03.23. 23:48

Bármiről lehet írni. És szinte bármiből ki lehet hozni szépet is.
Nem mondom, hogy ez szép, de azért a falfestékhez képest nem rossz.

A falon festék oly szépen mutat.
De szétfolyik hamar, mert túl nagy a huzat.
Lefestem újra, és újra tündököl,
mert nem vagyok olyan, ki ilyenen tököl.

2007.01.11. 16:30

A versekben a régi, megszokott szabályokat sosem szerettem. Így nem is mindig alkalmaztam őket. Mert az bekorlátozza az embert. És nem tud a mondani valóra koncentrálni eléggé.

Csak írom a rímeket. Itt nincsenek szabályok.
Más egy rendszert, de én csak káoszt látok.
Látom a zűrzavart, mi egykor rendszer volt talán,
s elkezdtünk élni a élet sötét oldalán.

2007.01.11. 20:38

Egyébként ez egy rögtönzött vers volt.

Sokan félreértelmezik az ünnep fogalmát. Szinte hihetetlen, ahogy görcsölnek azon, hogy minden ajándékot megvegyenek. Miközben a hátuk közepére sem kívánják az egészet. Vigyorognak, és mindenféle boldogat kívánnak. Majd csak annyit mondanak: Na ezen is túl vagyok.
Nos, az ünnep nem ez. Akkor mi? Csak olvasd tovább, és megtudod.

Az ünnep nem a pénz. Nem a kívánság, és nem a tett!
Az ünnep az, ha őszintén, s nem szokásból jön a szeretet.
A szívedben érzed, és magad sem érted.
Nem egy Földi érzés, ha szeretnek téged.

Keressük a helyünket a világban, mint egy vándor. Kerestem én is. És néha meg is találtam.

Az elfáradt vándor hosszú útra indult.
Tudta jól, megállni nem lehet.
Taposva végtelen, zord tájakon átélt számtalan nyarat és telet.
Csizmája ócska rongy csupán, s így jár mérföldeket.

Próbált megállni, próbált pihenni, de sodorta az ár,
és hajtotta a vágy, hogy tán otthonra talál.
Az otthon elmaradt.
Vállára csak sok sok gond szakadt.
100 éveket élt át minden perc alatt.

Akkor letette vándorbotját, és megállt hogy lássa,
mi volt, mit elhagyni készült, a bánatok világa.

Majd rájött, megállni nem szabad,
s ha a világ megáll, ő akkor is halad.
Bár fájt az élet, de bármilyen nehéz,
ő a vándor, ki áttör minden falat

2006.11.29. 20:03

Egy szmájli ihlette a verset, ami egy robogó volt.

Micsoda járgány...
Szalad úton, s járdán.
Magával ragad az érzés, mint a gyilkos járvány.

Mint a motor robog,
szivem épp úgy dobog,
szélben szerteszéjjel szál a hajam, de katona dolog.
Fő, hogy robog a járgány, sa hajam lobog.

2006.11.14. 20:04

Száll a lepke, repül a madár.
Ébren vagyok, ám szívem alva jár.
Csak álmodik. Álmodik egy új világot,
mert meglátta kedvesét,
majd édes két szemét,
és mit akkor benne látott,
új reményt, és új világot
teremtett.
Káoszból teremtett újra fényt és rendet.

2006.10.29. 23:44

Üres szobák, üres termek.
Agyongyötört üres szívek,
kik szeretnének szeretni.

Széles mosoly, nagy kacaj,
minden átkot eltakar,
de nem nevet, mert nem akar feledni.

2006.10.28. 23:34

Nem volt semmi, s jött a minden.
Majd jött az ember, s már semmi sincsen.
Minden préda, s az ember a vadász.
Ünnep helyett sajnos ünnep lett a gyász.

2006.10.08. 09:24