Farkasember

Bámul az éjszaka, őrzi a Földet.
Csiklandozza az arcom a fény.
Ötlete felmerül annak a ténynek,
Van még itt fura démoni lény.

Messzi, de rémes a hang, ami sóhajt.
Visszhangozva csak annyira szól,
hallom az éj szava lopja a tolvajt.
Bimm-bammoznak a fátyol alól.

Karmos a kéz, a tekintete gyilkol.
Vérszomjas vad, az ember az ál.
Folynak a könnyek a démoni arcról.
Kíntól zeng az a szív. Szimulál?

Börtön a teste, ki nem szabadulhat.
Nincsen semmi, csak ő meg az árny.
Vége, ha múlik alakja a holdnak.
Nem volt ő gonosz árny igazán.

2011. április 18. 13:51

» Farkasember a Poet.hu -n