vers

A kép szerzője 422694 a Pixabay-en

Vakítóan süt a Nap, és csak huncut felhők állják fényét néha el.
Néhányuk kérdés nélkül örömükben könnyekkel felel.
A szél akár egy bölcső, ringatja mind jobbra, balra, fel és le,
majd meghatódik, ahogy belenéz egy könnycsepp szemébe.

Varjú járja táncát és közli: "kár..., kár a könnyekért",
de áldja minden cseppjét az erdő, ami földet ért.
Kutya ugat, macska nyávog, rezzen az ablak is néha.
Hűtő berreg, a szív dobban, még a pislogás se néma.

Hatalmas koncert, megannyi hangszer, dalolnak oly sokan.
Már szalad is a lélek, de csak a vesztébe rohan.

Ellopták a Napot. A felhőkből csak könny maradt.
A szél sem fúj már úgy távoli csillagok alatt.
A varjú messze már, csak a hangja van: "kár... kár bizony".
Min lesz a sor, ha a hang odavész? Hát az álmaidon.

Kutya nincs már. Macska sem. Ablak tán nem is volt soha.
Hol a hűtő? Hangja nincs, de inkább nem nézek oda.
Nincs mi dobban, a szem csukva. Néma csend és vak sötét.
Így történt, hogy egy nap a lélek is lecsukta szemét.

2024. január 14. 22:10

Fekete cipő, fekete nadrág, fekete kalap.
A gyász színébe öltözött a szó.
Nem megy le torkán egy gondolatnyi falat,
és nincs már, ami elmondható.

Sötét kis utcákban, szakadt öltönyében,
percekért koldul a szívizom.
Lyukas kalapját tartja már ölében,
s mellette üres szódásszifon.

Repedt botjával botorkál felém,
s járja végső táncát a levegő.
Kapkod is utána a remény,
de már egy sem vehető.

Megragad egy érzés, a szemembe néz,
majd ellök magától hirtelen.
Szívem kéri, de hogy adhatnám,
ha az már rég nincs nekem?

Fekete cipő, fekete nadrág, fekete kalap.
A gyász színébe öltözött a test.
Esőtáncot jár még a viharfelhők alatt,
már csak lelkesedni rest.

2023.12.30. 03:17

A kép szerzője: Simon Csilla

Eső áztatta napon úszik az égi hal.
Könyörögve súgja: jöjj csak, szélvihar!
Itt ragadtam régen, fújj csak, fújj csak el!
Ha elfújsz, ha nem, majd szívem útra kel.

Nem fújt el a szél, de szívem megszökött.
Ott van a hegyen túl már új felhők között.
Fény takarja ma be, s játszik egy halk gitár.
A Hold ringatja el ma, s egy boldog napsugár.

Aztán a Nap elbújik, elalszik lám a hal.
Álmait nem gátolja se távolság, se fal.
Reggel kinyitja szemét ismét vágyva el.
Vándormadárként így újra szárnyra kel.

Ő csak egy felhő. Ezt tudja ő is rég.
Álmodni kell, csak lenni nem elég.
Ez visz előre, ha nem jő szélvihar.
Lásd, varázslat vagy, nem egy égi hal!

2019. június 6. 20:28

Örömkönny

Amerre léptek, nyíljon ott rózsa ma.
Daloljon pacsirták és rigók hada.
Ringasson szüntelen az összes szólama.
Öleljen gyengéden férfiak szava.

Arcotok napsütés, lágy szellő lepje be,
majd táncolni hívjanak a csillagok.
Szemetek áztassa boldogság tengere.
Ma csak örömtől sírjatok.

2019. március 8. 00:25

Az alábbi vers egy kedves kolléga felkérésére készült 7 éves kislányának egy karácsonyi, templomi előadásra. Úgy tűnhet, hogy a verset én adtam ajándékba, valójában a felkérés számomra volt egy karácsonyi ajándék, aminél azt hiszem, nem is kell nagyobb idén.

Itt van újra, megérkezett,
kigyúltak már a fények.
Arcomon vidám mosoly,
szívemben ének.

Fehérre festi az éjszakát
hó nélkül is egy angyal.
A szeretet nevű jó barát
kedves szavakkal.

Most csillog újra az utca is.
Csillogjon úgy a lelkünk.
Fehér karácsony éjjelén
szeretetre leljünk.

2018. december 14. 17:04

Az alábbi vers kérésre készült egy karácsony játékra előre megadott szavakból, ám végül a játékhoz túl komolynak bizonyult. A megadott szavak a következők voltak: egészség, GDPR, immunrendszer, karácsony, klímaszekrény, minőség

A karácsonyi készülődés közepette látom,
hogy jönnek-mennek az emberek.
Az út porában ott virít megannyi lábnyom,
hogy én már lépni sem merek.

A szél fúj, de a por már a betonhoz fagyott,
s a cudar idő ingerli immunrendszerem.
Egy lábnyom súg felém halkan egy mondatot:
Nem baj, ha nincs annyi pénz, csak egészség legyen.

Megfordulok. Irány vissza a jó meleg szobába!
Bekapcsolom a laptopot, majd a webshopról rendelek.
Ám a GDPR miatt nem is oly sokára
felugrik egy ablak, majd sütiket tiltok és engedek.

Nem baj. Ezen hipp-hopp úgyis túljutok,
majd keresni kezdek hosszasan.
Ó... de van itt gyatra, s minőségi áru sok.
Inkább utóbbit veszek, ha van.

Majd megakad a szemem a webshopon. Annak egyik oldalán.
Klímaszekrényt kéne venni..., ...vagy csak mély levegőt talán.
Nézek előre, hátra, fel és le is egyaránt.
Készítek inkább valamit én magam ajándék gyanánt.

2018. december 7. 19:25

Soha nem múló képek cikáznak fejemben szüntelen,
mint hófehér vászonra vetített filmek a múltból.
Időnként meg-megállítom, máskor visszapörgetem.
Ám citromként facsarja gyomrom, hangja úgy szól.

Minden egyes kép önálló kerettel bír ma,
és szorosan, ijedten belém karol.
Ahányszor elmém óvatlan éri, mintha sírna,
és gyengéden fölém hajol.

Fejemet félre, eskü, nem forgatom,
hatalma könnyedén, mint a drog, áthatott.
Mit tettél velem, ó… édes tolvajom?
Elloptál engem, és én csak álltam ott.

Nevetése fűszer, sóhaja szikra.
Én csak veszélyes gáz vagyok.
Belobbantott, ellopott, és nem is ad már vissza.
Nekem csak képeket hagyott.

2017. július 1. 16:07

Az alábbi vers oktató céllal készült. A tanulság levonását az olvasóra hagyom.

Jéé...

Van ez a hajó, mi nem uszály.
Gyere, hogyha jó, de nem muszáj.
A hajóban utasok, padlóra száll hajuk.
Nem ijesztő semmi ott, csak akkor, hogyha lyuk.

2017. május 02. 18:03

Monoton napok. Ugyanaz a hétfő.
Egy újabb tegnap kezdett múlni ma.
Holnap akar lenni, de lehet, ma késő.
Sokat kell még ahhoz tanulnia.

Ugyanaz a busz jön, ugyanaz a száma.
Ugyanolyan morcosak az emberek.
Lezajlik előttem a hétköznapi dráma,
s csak egy holnapi álmot kergetek.

Ugyanaz az este. Ugyanaz a Hold néz.
Ugyanolyan távoli a holnapom.
Ugyanolyan kevés ugyanaz a sok méz,
s reggel ugyanolyan monoton folytatom.

Ugyanaz az ének, ugyanaz a hangszer,
ám ma lehet, hogy elkezdek játszani.
És egyetlent zengett most ugyanaz a hang el:
kezdjünk el holnapnak látszani!

2017. február 23. 00:15

Egy részében ott a sötétség, a gonosz mégis féli őt,
nem küzd, meg se próbál. Inkább csak futna el, messzire.
Megjárva Poklot, Földet, érintve két időt,
még nem látott ilyet, s nem félt eddig ennyire.

Világa korunk sok arcú istene előtt is csak titok lehet.
Az, biz’ ott… S ágról ágra röppen ej, megint.
Idilli kép, s körötte díszes, ritka keret:
Halkan csiripel, hogy: én csak lenni jöttem itt - legyint.

Elönti világunk megannyi ármány, temérdek érdek.
Megálljt parancsol, s hajlanak előtte ezért a térdek.

2017. február 17.-22. 18:35