Ahogy egy bicebóca táncol

Egy volt időben száz pióca szívta vérem.
Balek, s bolond voltam sok ember szemében.
Homlokomra célkereszt nőtt furcsamód magától.
Voltam ettől sok minden, de sose lettem bátor.

Vártam, hogy a citromból édes szamóca lesz talán,
és valaki gaz helyett virágos kertet fest alám.
A kertben gyönyörű, festett lóca vár, ha fáradok,
és amivé csak szeretnék, ott azzá válhatok.

Elmúltak a régi álmok, s jöttek újak helyette.
Énem egy része mégis a régit szerette.
A másik erre enyhén szemöldököt ráncol,
mert most él. Úgy, ahogy egy bicebóca táncol.

Kicsit ügyetlenül, de szívét adja bele.
Elfogadta önmagát, és együtt él vele.

2010.04.09. - 22:30

» Ahogy egy bicebóca táncol a Poet.hu-n