ilythm

Takarodót fújt az óra. Zúg fülembe
az álom átkos hívó szava.
Üres elmémben gondolat születne,
s elbújna, de nincsen hova.

Nem alszom. Még nem tehetem.
A gondolatnak menedéket adok.
Durva, hogy szemtől szembe nem,
de versben nyugodtan dadoghatok.

Ezer szó, s egy gondolat. Nem több, csak egy.
Vérszomjas vad kutya, mi rögtön torokra megy.
Letaglóz. Ledönti lábáról a bizonyosság urát.
Nem tudod legyőzni a magad alkotta vad kutyát.

Nem olyan a jószág. Néha tán, de nem mind egyszerű.
Nincs varázsszó. Nincs semmi. Nincs mindenható ukáz.
Nem is várod. De az élet most ahhoz túl mindegy szerű,
hogy érdekeljen, ha egy kutya megruház.

Én tudom! Igen, ez így van. Így kell lennie.
Ha nem figyelek rá, egyszer úgyis el kell mennie.
Nem gyötör. Nem ugat. Nem érzem leheletét.
Repülnek a gondok, mint egy élő szárnyas betét.

Nem értesz még. Nem érted szavam.
Olvass! És elég az érzés, hogyha van.

2010.05.31. 02:10

Hullik a hó a földre bőszen.
Álmos ember néz erősen,
ki nem hisz a saját szemének.
Alig látja arcát eme bőkezű Föld egének.

Csak száll felé az ezernyi,
sőt, millió óriás, derűs hópehely.
Fel, le néz, de aztán mégis újra fel,
s üres fejjel, bambán bámul az ég felé.
Tudatlanul szemlél, de úgy tesz, mintha mégis értené.

Az idő gyorsan elrepül.
s az ég búcsút mond ismét a hidegnek s a fagynak.
Nincs tél, de az ember vállán jéghegyek maradnak.

2010. 02. 07. - 03:41

Nagy sötétben suttogó hangok...
-Itt az idő... Hörgi egy homályos alak.
-Mutasd magad gyáva nyúl! Hadd lássalak!

Titkokat őriz az ősi szellem.
Nem üldöz, és nem kísért senkit,
csak önmagát néha, mi furcsa tán.
Sose agyalt még döntésnél ennyit,
csak most, mi látszik is ősz haján.

Akaratlanul, de vénséget hozott magára,
hisz nem tudta, a titoknak ez lesz az ára.
Talán semmit nem, talán mindent tudott.
Szellemként örökkön magával alkudott.

2010. 02. 03. 02:08