Versírás, szokások

Amikor elkezdtem verset írni, abból indultam ki, hogy milyen verseket láttam addig. Nem a témát vettem belőlük, hanem a formát. Azt gondoltam, az az egy és hamisíthatatlan versforma. Szerintem ebbe és hasonló hibákba más is beleesik.

Vannak alkalmazható technikák, eszközök, de ez nem jelenti azt, hogy alkalmazandó lenne. A továbbiakban ezekről írok le néhány véleményt.

Megosztás/Mentés

Ilyenek a...

Elgondolkodtam ezen az "Ilyenek a pasik", "Ilyenek a nők" és efféle kijelentéseken. Nem szándékozom elemzésbe kezdeni, hogy valójában milyenek vagyunk. Sokfélék. Többnyire két lábunk, két kezünk és egy fejünk van. Igen, lehetnek általános, közös tulajdonságok akár biológiai okokból, akár neveltetésből, társadalmi elvárásokból kifolyólag. Az "Ilyenek a..." kijelentések viszont gyakran csak kardként szolgálnak, amivel odaszúrhatunk egy társadalmi rétegnek jobb esetben a vicc kedvéért, vagy egy csalódás miatt, mert egyszerűbb, mint az egyénben keresni a hibát vagy akár saját magunkban.

Megosztás/Mentés

Megteremtett Elek

Üres szobában üres lélek,
mit felemészt a félhomály.
Keresve erdős, termékeny tájakat,
számára mégis mind kopár.

Majd megjelentél, és hoztál magaddal életport.
Lett erdő és benne népes kommuna.
Legyőztél távolságot, engem és életkort.
Szemedből mosolygott rám Fortuna.

Figyeltelek, és visszamosolyogtam,
de elrabolt tőlem az idő.
Szavaim hevertek ütött-kopottan,
s rajtam rongyosra járt cipő.

Lasszóval céloztam bánatod, szívedet.
Talán elkapom, s gyógyírt is hozok.
De már alig hallottam híredet,
s tűntek napok, hetek, egész korok.

Úgy érzed, távolodom, de hisz minden relatív.
Én még mindig itt vagyok, és mindig ver a szív.
Lehet, hogy álmodtuk? Talán a sors is horkol?
Szívem ma is ámokfut, ha a múltra gondol.

Vak voltam, vagy éppen most vagyok?
Felkelnék, de csak összeroskadok.
Megteremtettél, és megteremtettelek.
Talán csak ez marad. Az emlék, hogy szerethettelek.

2014. május 30. 21:21

Megosztás/Mentés

Kacsa

Találtam egy kacsát. Oly gyönyörű szárnya.
Repülni azt nem tud, de á..., fene se bánja.
Két aprócska lába olyan, akár egy ékszer.
Testemnek ő semmi. Lelkemnek az étel.

Nem verem én láncra. Még csőre is szabad.
Minden egyes szavát lelkem issza, vagy
csak ízleli, hogy édes vagy keserű tán.
Megfordul a szél is tekintete után.

Hej, de nagy a tó itt. Így már alig látom.
Nem oly nagy a hiány, ha csak én hiányzom.
Hallani, hogy hápog, de már felém sem fordul.
Ezt kaptam én tőle útravalóul.

2014. április 6. 10:22

Megosztás/Mentés

Lett

Te vagy a Nap
és én a Föld.
Tekinteted
magára ölt,

mint kosztümöt
a jó szabó
a lányra,
kinek lelke
legszebb ruhája.

Tapasztalat szőtte.
Bánat, öröm és kitartás
hímezte szívét rá
mintaként,

s lett, ami lett,
min néha folt esett,
és mosta könnye.
Lett önmaga keménykötésű könyve

annyi szóval, hogy el se férnek.
S ha megszökik néhány,
úgy tapad rám, mint az ének.

2014. március 10.

Megosztás/Mentés

Helyzetjelentés, bejegyzések

Egy ideje már csak arról számolok be, hogy nem számolok be semmiről. Én sem örülök neki, mert sok gondolat, ötlet leíratlan marad, és az oldal eredeti célját nem éri el. Azaz, hogy a talán hasznos ismereteket megosszam a nagy világgal. De ha az ember elvállal valamit, akkor azt fejezze is be! Éppen ezen vagyok. Azután jöhetnek ismét az ötletek és azok megvalósítása. Új cikkek, új versek.

Közben pedig azon gondolkodtam, jobban kitölteném a "blog" kategóriát is a jövőben. Ha már nincs szakmai cikk, beszámolnék a velem, vagy a környezetemben történt említésre méltóbb eseményekről. Nem egyszerű a helyzet, mert nem célom helykitöltő kategória vezetése. Az egyes események pedig kit érdekelnek? Egy olvasóm biztos lenne, de nem szeretném, ha csak egy maradna. :)

Ugyanakkor talán jó volna szakítani a verselgető IT robot stílussal és egy kicsit másképp is megmutatkozni. A szakmai cikkek kidolgozása idő, mert az alaposság híve vagyok. Verset sem lehet csak összecsapni. Az események viszont történnek maguktól: konferenciák, felismerések, hardvervásárlás, tapasztalatok, humoros történések. Azt megígérhetem, hogy a nagyon magánjelegű siralmaimmal senkit nem fogok untatni. Nem lesz téma, hogy mit reggeliztem, kivéve, ha a Bahamákon történt celebsereg társaságában.

Hogy meddig fogom tudni ezt folytatni, és egyáltalán el fogom-e tudni kezdeni, az majd kiderül. Minden esetre a cél ez. A visszajelzések viszont nagyon fontosak. Semmi esetre sem szeretnék szemetet gyártani. Így azt kérem, ha valakinek az itt felvázolt bejelentésről véleménye van, ne habozzon megírni. Ez persze igaz bármelyik bejegyzésre, mert az alapján tudok változtatni a módszereken, amennyiben én is úgy látom, hogy a visszajelzések erre okot adnak.

Megosztás/Mentés

A regisztráció szünetel

A regisztráció ideiglenesen szünetel. Ez az ideiglenesség lehet, hogy hosszúra nyúlik. Tulajdonképpen sok extra nem jár a regisztrációval. A hozzászólás moderálása alól mentesül az, aki belépett felhasználó, illetve az "Online url detektív"-et használhatja késleltetés nélkül.

Viszont a spamrobotok regisztrálnak szorgalmasan. Érdekes módon hozzászólni nem akar egyik sem azok közül, amelyik beregisztrál. Ennek ellenére a regisztráció beszüntetése mellett döntöttem, ugyanis pillanatnyilag nincs időm valami okosságot kitalálni vagy alkalmazni, de a felhasználók száma nő. A türelmem pedig fogy.

Ha valaki úgy érzi, az említett két extra engedmény megér egy regisztrációt, annak kérésre tudok adni felhasználót. Bár én úgy gondolom, hogy egyelőre tényleg nem sok értelme van.

Megosztás/Mentés

Magyar költészet napja 2014 - Verset olvastam

A PTE Egyetemi könyvtár a napokban a magyar költészet napjára készült. Radnóti Miklós öt versét olvasták fel kamera előtt a vállalkozó kedvűek részletekben. Úgy alakult, hogy én is csatlakoztam, és a "Tétova óda" című versből kaptam 8 sort.

Habár írok verseket, felolvasnom már régen kellett. Néhány átolvasás után azért próbálkoztam. Remélem, sikerrel.

Érdekesség, hogy a versrészleteket egy borítékból húztuk, amikben általában 4 sor szerepelt. Nekem sikerült a 8 sorost kiválasztanom. Ráadásul elsőre nem is sikerült a felvétel egy technikai hiba miatt, így az a megtiszteltetés érhetett, hogy repetázhattam, és újra felolvashattam.

A következő videón 9 perc 13 másodperckor kezdek olvasni, majd 10 perc 45 másodperckor móka és kacagás. Ugyanis a videó végén egy "Vidám percek" fejezet is helyet kapott, ahol a bakikat lehet megnézni. Na ebben is szerepet kaptam. Szerencsére nem én követtem el a bakit, bár tartottam tőle. De ezzel együtt legalább 2 és félszer mondhattam el a versrészletet.

Az egyes versek videói külön is elérhetők. Részletek a könyvtár weblapján olvashatók:
Magyar Költészet Napja - Közösségi versfelolvasás 2014

Megosztás/Mentés

Költő fakír

Szeretet, béke, boldogság.
Szavakba szorul, és az orvosság...
Kell ide! Hiányzik! Merre lehet?
Toborzok érte akár sereget,

ami jön, ami üt, ami vág, ha kell.
Szavaival tüntetőket tüntet el.
Hol a szív? Mi ez így? Én csak kérdezem.
Nem érzelem ez, csupán csak vérzelem,

ami könyörtelen csak hajt előre,
és kikerget engem a könnyesőre.
Fáj! Szíven talál, ahogy a hólapát.
Megkörnyékezi, de sose szúrja át.

Valahol hallom, a tinta ma folyik a lapon.
A kalap van a fejen, s nem a fej a kalapon.
Írja, csak írja, de mégse csak ír.
Ott születik meg a költő fakír,

ki átsétál parázson, tűben hempereg.
Rájöttem végre: igen, ő kell, nem sereg.
Tudom... Látom én is. Jelzősen hull a hó.
De néhány gondolat belőled volna jó.

2014. február 11. 22:28

Megosztás/Mentés