karácsony

Jelek

Azt a felkérést kaptam, hogy szavaljak egy verset.
Jól kidolgozottat, vicceset, nem ám valami nyerset.
Szarka Vera választott és igen-igen jó volt,
pont, amíg a múzsa homlokon nem csókolt.

A választott vers címe: Email. Írta: Varró Dániel.
Komolyan! Egyszer majd mind olvassátok el!
De mégis inkább szólnék saját szavakon,
s nem lennék, ki más versét olvassa vakon.

Szerelem. Felmerül a kérdés, karácsonykor miért is ez a téma.
De ha belegondoltok, kinek gyakran, kinek néha,
a szerelem és karácsony, mindkettő egy csoda.
A kisujjad sem kérik, de a lelked adod oda.

Legalábbis kellene.
Vannak, akik tiltakoznak ellene,
akárcsak jómagam.
Van ám bennem érzés, de az csak fojtva van.

Mégis vannak napok, amik azt súgják, ez most valós.
Hogy nem a hajótörött vagyok, hanem a megtalált hajós,
aki a hullámok tetején figyelte a jeleket,
mik ringatták őt, mint felnőtt gyereket,
s a szél suttogta az irányt.
Érezd, amit még soha, senki iránt!
- szólt egy sirály felette -,
majd mindazt, ami bánat előtte volt,
menten el is feledte.

Karácsony. Maga a szó mit sem ér.
Indiana Jones-ként küzdünk kincsekér’,
ám tudjuk mind: a legnagyobb lelet
maga az ember. Ő, aki szeret.

S lám, mi kerül a fára, ó?!
A legszebb dísz egy érzés. S te, mint egyiptomi fáraó,
a lábaid előtt a világ egésze.
Én csodát kívánok mindannyiunknak bebalzsamozva, pólyában,
hogy az idő soha fel ne eméssze.

2016. december 7. 18:00 - 2016. december 14. 01:00

Megosztás/Mentés

Karácsony 2012 - Hétköznapi csoda

Ilyentájt szoktam valamit írni a karácsonyról és a kívánságokról, mint egy gonosz manó. Ez most elmarad, vagyis a szokásos formában. Ez a karácsony és úgy általában az év vége most nekem is rendhagyó. Így rendhagyó bejegyzés is illik hozzá.

A véleményem alapvetően nem változott a tavalyi bejegyzésem óta. Idén csak a reményeimet tolmácsolnám.

Megosztás/Mentés