A félelem, a mélyvíz, az önbizalom és az aranyhal

Félelem

Van az életben rengeteg buktató. Egy halom olyan dolog, amire találhatunk okot a félelemre. Megoldás persze valahogy annál nehezebben jön ilyenkor. Lehet logikázni, győzködni magunkat, de ez mind semmit sem ér, mert az ember mindig ügyesebben ellenérvel magának, ha valamit nem akar. Lehet ellenkezni, toporzékolni, csak az meg nem vezet sehova.
Van, aki a mély víztől fél, mert nem tud úszni. Pedig ez valahol ott van az ember ösztöneiben, csak fel kell ébreszteni. A különböző technikák már csak plusz, hogy ne legyen olyan unalmas.

Mélyvíz

Van, hogy a legjobb megoldás egyszerűen fejest ugrani. Hagyni, hogy a mély vízbe taszítsanak és rájöjjünk, hogy ez nem is olyan rossz. Mint ahogy én egy szép napon egyszerre két fóbiámtól szabadultam meg varázsütésre, amikor egy kajakban görcsösen ülve attól féltem, hogy a vízbe esem. Majd a másik félelmem, egy darázs miatt a vízbe menekültem volna. De esés közben félúton valami történt. Talán nem tudtam eldönteni, melyiktől félek jobban. Nem volt idő gondolkodni és így nem volt mi megzavarjon az ösztönös cselekvésben. Visszabillentem és felszabadultan eveztem tovább.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden félelemre ez lenne a megoldás. Sem hogy egyáltalán kell minden félelemre megoldás. Van, ami nélkül csak egy őrült vagy. A félelem olykor életben tart. Segít helyesen dönteni. Így attól végképp nem kell félni, hogy egy őrültség visszautasítása miatt mit gondolnak majd rólunk. Néha persze kell is szakítani az eminens jófiú vagy jókislány szereppel. De ez ne legyen kényszer! A fejest ugrós verzió inkább az önbizalomhiány okozta problémákra gyógyír. Más esetben felelőtlenség.

Megosztás/Mentés

Szabadulás

Hosszú évekig rejlő titok körömmel kaparta ketrecét.
Szinte minden ujja véres, de legalább szabad.
S a szabadságvágynak új érzés vette át helyét:
Kapartalak, de te miért hagytad magad?

Jobb volt a rács, a börtönöm.
Bár mit bánom én, ha repdesek.
Átlátszó ruhába öltözöm,
de szabad soha nem leszek.

Maradtál volna csendesen,
s lakattal zártad volna szádat.
Ha sosem tapadhat szemre szem,
csak örömre hull a bánat.

Az őszinteség fegyver ám,
s bár te hullasz el, mint áldozat,
ha kihullna tollad, mind után
növesztesz újabb szárnyakat.

2012. március 31. 23:04

Megosztás/Mentés

Az én zeném

Ez a ritmus...
...nem a régi.
Nem az, ami volt,
hiába érzi

a szív,

hogy ott van
és még szól a dal.
Van ezer gondolat,
mi felkavar.

Zavaros a víz,
az elme se tiszta.
Keresem önmagamat
össze-vissza.

De hallom...
Talán a dal szól?
Dehogy, ember!
Csak ébren alszol.

Pedig ott van!
Még érzem én.
A remény dallama
az én zeném.

2012. február 5. 23:32

Megosztás/Mentés

De most már tényleg!

Szevasz, év... pápá...
Minek ez a cécó?
Az egész éves gyűlöleten
nem segít a szép szó.
Nem segít a hangzavar.
A dirr, a durr, villanás.
Kimászol a gödörből,
s az új év úgyis visszaás.

Minek a luxus, békeszerű, nagy hajó,
ha majd az ember csak magára hagyva jó?
S minek az őrült ünneplés, hogy pénzt szórunk az ablakon,
ha holnap majd saját nyavalygásunk vág minket nyakon?

Felszólal ismét a trombita hangja.
Nyávog a porcica, ordít a hangya.
Elmúlik lassan a csend előtti vihar.
S talán az új év tényleg békét fial.

Boldog új évet annak, aki megérdemli!
De most már tényleg!

2011. december 31. 22:32

Megosztás/Mentés

Nice Wings, Icarus - Those, Who Built The Pyramids

Mostanában kevés az igazi tartalom. Gondolhatja mindenki, jobb híján videókat osztok meg. És nem is tévedne sokat. Viszont csak azokat osztom meg, amik valamiért megfognak. Ilyen a következő videó is. Az előzőhöz képest egészen más stílus. Csak zene, szöveg nélkül. De ezt el is rontaná talán, ha valaki melléénekelne.

Megosztás/Mentés