Jövőbeli tervek

Rengeteg programozás téma van megint, amiről írhatnék és tervezek is írni. Vannak régi és új ismeretek, amikből még mindig szívom magamba az információkat. De valahányszor kidolgoznék egy témát, találkozom egy kapcsolódó témakörrel, ami érdekelni kezd és azt is kitanulom. Mivel egy igényesebb bejegyzés megírása sem két perc, az elmarad. De a következő informatikai témákat terveztem feldolgozni a közeljövőben és már a múltban is:

Megosztás/Mentés

Szikra

Az értelem szikrája már talán csak emlék.
Nem létezem én sem, csak olyan, mintha lennék
egy kép a falon, törött keretben.
De nem vagyok vak és sajnos süket sem,
csak néma.
Támad a vadász és visszamar a préda.
Illúziók csupán bárminemű körök.
Minden elmúlik, csak a harc, ami örök
és a tánc.
Két háború közt egy alkalmi románc
és a valótól való félelem.
Új világunk kapujában
szikra táncol késhegyen.

2012. július 6. 12:18

Megosztás/Mentés

Arckönyv

Az az érzésem, az arckönyvem néhány lapja megtépett.
Ki kéne radírozni néhány rég megfakult emléket.
Az oldalak porlanak. Forgatnám, de hullik szerteszét.
Talán új lapok veszik át a régiek helyét.
Néhányat még próbálok... próbálok menteni.
De az erőfeszítésem szabadságot venne ki.
Kopik a tinta és én nem írom újra már,
mert megfakult, rongyos, tépett papírra kár.

2012. június 27. 23:29

Megosztás/Mentés

Mindenkinek kell egy múzsa

Mindenkinek kell egy múzsa,
ki életre ihlet.
S ki mint a rózsa szára, szúr,
de lelked viszket válaszul,
mi gyógyul. S támad hátba orvul
újabb démonod, de páncél nő bőrödön.
Egy nap én is vértbe öltözöm.

Mindenkinek kell egy múzsa,
ki börtönébe zár.
A lánc azért, hogy érezz újra,
cseppet sem nagy ár,
ha ketrecében újra száll
a szabad rabmadár.

És lesz majd... Lesz otthonom a börtönöm,
mert egy nap... Egy nap én is odaköltözöm.

2012. május 28. 21:23

Megosztás/Mentés

A félelem, a mélyvíz, az önbizalom és az aranyhal

Félelem

Van az életben rengeteg buktató. Egy halom olyan dolog, amire találhatunk okot a félelemre. Megoldás persze valahogy annál nehezebben jön ilyenkor. Lehet logikázni, győzködni magunkat, de ez mind semmit sem ér, mert az ember mindig ügyesebben ellenérvel magának, ha valamit nem akar. Lehet ellenkezni, toporzékolni, csak az meg nem vezet sehova.
Van, aki a mély víztől fél, mert nem tud úszni. Pedig ez valahol ott van az ember ösztöneiben, csak fel kell ébreszteni. A különböző technikák már csak plusz, hogy ne legyen olyan unalmas.

Mélyvíz

Van, hogy a legjobb megoldás egyszerűen fejest ugrani. Hagyni, hogy a mély vízbe taszítsanak és rájöjjünk, hogy ez nem is olyan rossz. Mint ahogy én egy szép napon egyszerre két fóbiámtól szabadultam meg varázsütésre, amikor egy kajakban görcsösen ülve attól féltem, hogy a vízbe esem. Majd a másik félelmem, egy darázs miatt a vízbe menekültem volna. De esés közben félúton valami történt. Talán nem tudtam eldönteni, melyiktől félek jobban. Nem volt idő gondolkodni és így nem volt mi megzavarjon az ösztönös cselekvésben. Visszabillentem és felszabadultan eveztem tovább.

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden félelemre ez lenne a megoldás. Sem hogy egyáltalán kell minden félelemre megoldás. Van, ami nélkül csak egy őrült vagy. A félelem olykor életben tart. Segít helyesen dönteni. Így attól végképp nem kell félni, hogy egy őrültség visszautasítása miatt mit gondolnak majd rólunk. Néha persze kell is szakítani az eminens jófiú vagy jókislány szereppel. De ez ne legyen kényszer! A fejest ugrós verzió inkább az önbizalomhiány okozta problémákra gyógyír. Más esetben felelőtlenség.

Megosztás/Mentés