Betemet a munka. Laza földet ás reám.
Nyújtózom a föld alól is. Hajszolom a trófeám.
Alig élek, alig halok. Elmosnak a zivatarok.
Zivatarok erejétől halhatatlan isten vagyok.

Megszólalok minden nyelven. Emberül is tudok.
Egyre szorul nyakam körül halhatatlant ölő hurok.
Nem az fáj, ha kéretlenül valami van, de hiába.
Az örök gyilkos valaminek oly keserű hiánya.

2012. szeptember 20.

Őszintén szólva csodálom, hogy még mindig ennyien kitartanak az oldal mellett, mivel tagadhatatlanul keveset publikálok. Ennek leginkább az oka a kevés idő, és nem titok, hogy a kevés kedv is volt. Ezen kívül terveztem fejlesztéseket az oldalon, de vártam az új szervert, hogy ne a már elavult technológiára alapozzak, hanem a már régóta aktuálisra. Szerda reggel óta erre már van lehetőségem, mivel elérhető a PHP 5.3 -as verziója. Így legalább egy akadály elhárult. Igyekszem majd pár újdonsággal előállni. Bár időből nincs több, de kedvből igen.

Én vagyok egyedül
csak az, aki hegedül.
De feszül a húr
s egyszer elszakad.

A brácsa zengi
majd tovább dalát,
de hamarosan húrja
neki sem marad.

Kipp-kopp, kipp-kopp,
jőnek a titkok.
Kétszínű dobverő
veri a húrt.

Hipp-hopp, hipp-hopp,
van zene itt-ott.
Mi volt előtte,
hangja mélybe hullt.

Jön a gordonka.
Tuti jól nyomja!
Basszuserővel
oda-odahat.

De visszhangként
zúdul vissza rá
lám minden
elzengett pillanat.

Feltör a mélyből
egy újabb szólam.
Nagybőgő bőgi
az ő szavát.

Süket füleknek
nyögi a békét,
ifjan fésüli ősz haját.

2012. augusztus 24. 18:08

Ha van párunk, ő a mindenünk.
De ha egyből mindent akarunk,
semmink se lesz nekünk.

2012. augusztus 22. 18:51

Nem a kor a lényeg, hanem a jellem.
A lélek, minek testünk csak otthona.
Ifjú testben is lehet öregebb a szellem,
ha nem ereszti démona.

2012. augusztus 15. 15:50

Eredeti verzió: Nem a kor a lényeg

Éj leple alatt lepke száll.
Repül, de néha meg-megáll
egy ágon.
S ringatja őt az esti szél,
mit békés fák nesze kísér.

Az ág csak hajlik csendesen,
s a Hold sugara közt táncol.
A minden közt vagy semmilyen,
hogy idegennek látszol.

Táncol a környék, táncol az utca.
Az éjszaka ritmusára dalol.
Hűsítő szellő indul útjára
egy angyal szárnya alól.

Az ág még hajlik csendesen.
Most rajta pihen a lelkünk.
Majd felnövünk és szépen lassan
mindent elfelejtünk,
csak a lélek tánca marad.
Képzeletben mindörökké
angyalok angyala vagy.

2012. augusztus 05. 13:16

Rengeteg programozás téma van megint, amiről írhatnék és tervezek is írni. Vannak régi és új ismeretek, amikből még mindig szívom magamba az információkat. De valahányszor kidolgoznék egy témát, találkozom egy kapcsolódó témakörrel, ami érdekelni kezd és azt is kitanulom. Mivel egy igényesebb bejegyzés megírása sem két perc, az elmarad. De a következő informatikai témákat terveztem feldolgozni a közeljövőben és már a múltban is:

Az értelem szikrája már talán csak emlék.
Nem létezem én sem, csak olyan, mintha lennék
egy kép a falon, törött keretben.
De nem vagyok vak és sajnos süket sem,
csak néma.
Támad a vadász és visszamar a préda.
Illúziók csupán bárminemű körök.
Minden elmúlik, csak a harc, ami örök
és a tánc.
Két háború közt egy alkalmi románc
és a valótól való félelem.
Új világunk kapujában
szikra táncol késhegyen.

2012. július 6. 12:18

Az az érzésem, az arckönyvem néhány lapja megtépett.
Ki kéne radírozni néhány rég megfakult emléket.
Az oldalak porlanak. Forgatnám, de hullik szerteszét.
Talán új lapok veszik át a régiek helyét.
Néhányat még próbálok... próbálok menteni.
De az erőfeszítésem szabadságot venne ki.
Kopik a tinta és én nem írom újra már,
mert megfakult, rongyos, tépett papírra kár.

2012. június 27. 23:29