Ötlet


A minap a konyhában jártam, hogy kifőzzek egy ötletet.
Gondoltam, hogy gyors lesz, de ott töltöttem ötvenet.
Mármint percet, mert hogy lehetne hét is. Na nem a perc, hanem a perc helyett.
De hagyjuk is a témát, mert a nyelvtan engem nem szeret.

Tehát ott ültem a széken és bámultam kifelé az ablakon,
várva, hogy az ötletnek szikrája mikor csap majd nyakon.
Nem volt ötlet, ám lassan öt lett és éreztem, hogy menni kell.
De nem értem be régen sem és most sem ennyivel.

Az asztalra borultam tollal a kezemben és morogtam a lapnak:
kifognék egy nagy halat, de mondd, miért nem harapnak?!
A kezem már csupa kék. Folyik is rajta a tinta.
Alattam fura szék, mint bolond alatt a hinta.

Ittam hát egy teát, s mikor csilingelt a mikró,
mondtam is magamban: hejj, te csuda fickó!
Ez az! Rájöttél! Megvan! De mégsem.
Ez nem az a hang volt, most már én is értem.

Hát jó… néztem tovább az eget, vagy néha csak a padlót.
Betörlek én téged, mint lovas a vad lót.
Vagyis helyesen nem lót, hanem lovat.
Mondtam már, hogy nyelvtanból nem tudok sokat?

De rátérve a lényegre, a görcsöt abbahagytam,
s jöttek is az ötletek. Most is éppen 6 van.
Általában jók is. Nem alap a hibás.
Ha nem fog a tollad, nem a lap a hibás.

2016. szeptember 16. 21:00

Megosztás/Mentés

Új hozzászólás