Elvesztette többször is már azt, mi nem volt övé
és nem volt, aki éjszakánként álomport szórna fölé.
Bár ott volt és mosolygón nyújtotta kezét a sansz,
dobpergőset játszott a szíve, s mint mikor rohansz,
csak épp a másik irányba,
nem nőtt, csak csökkent a távolság hiánya.
Homályosabb a kép, ám annál élesebb a tőr.
Ő most az ember, kit saját kése gyötör,
mit érzéseiből kovácsolt és élezett vadul,
hogy kalitkába zárja magát, miből nem szabadul.2017. június 17. 16:24
Kategóriák:
Új hozzászólás