ilyr

Éltető

csillagok

Nem nézlek madárnak, legfeljebb csibének.
Kőszobor testemnek egyetlen szívének.
Szikla szirt hátamon folyó vagy szüntelen.
Figyelmem teremtő partodra ültetem.

Medredből hullámzón néhanap kiöntesz.
Elszáradt tetemből mosolygó szirom lesz.
Éltető vized, ha bánat, kín szennyezi,
elönt, majd távozik szirmaim tépve ki.

2017. december 14. 7:22

Megosztás/Mentés

Csillagkitörés

csillagok

Nem is olyan régen több csillag volt az égen,
egyszer aztán az egyik leesett.
Itt fényét szórta szerte, árnyék nem kísérte,
de az ég menten homályba veszett.

Odafent azután a csillagoknak száma
csorbult, és ott már annyi hő se volt.
De nem vitatta élő, néma, sem beszélő,
bizony a Föld legnagyobb hőse volt.

Mi lesz a csillag, ha nő? Oly tomboló erő,
hogy nem fogható hozzá semmi sem.
Pajzsomon a rés, aztán egy csillagkitörés,
és átélem, de túl azt nem hiszem.

2017. augusztus 8. 20:20

Megosztás/Mentés

Az élet fája

Mosoly szmájli

Hatalmas tó közepén áll egy apró sziget.
Áll ezen a szigeten egy virágos liget.
A ligetnek közepén áll az élet fája.
Tökéletessége egyetlen hibája.

És a fának lombja árnyékot vet felém
hűsítően óvva nyárnak a közepén.
Ám az élet fája védtelen és árva.
Hadd figyeljek én rád olykor arra járva!

2016. november 11. 15:27 - 2017. július 17. 07:20

Megosztás/Mentés

Fehéren, feketén

Nem kedvellek én, ó ne bízd el magad!
Csak hangod, ami időnként elragad.
Nem szeretlek én, de még csak rád se nézek.
Bárcsak fejemben is elkerülhetnélek.
Nem csodállak én, ó eszembe se jut ma.
Félek, elcsodállak és holnapra mi jutna?
Nem becsüllek én, s tudod, nem is foglak soha,
mert felbecsülhetetlen vagy, s én nem ostoba.
Nem féltelek én, bár igaz, ha rezzensz, ugranék.
Hogy mit meg nem tennék, azt tán csak Isten tudja még.
De jaj, ha rossz szónak tárgya vagy, átérzek tíz telet,
s rájövök, hogy van egy érzés, mit úgy hívnak, tisztelet.
Hiába küzdöttem, hiába tagadtam, ma érzek én.
Nincs boldogabb, sem szomorúbb ember nálam e féltekén.
Hiába hittem, hogy az, aki vagyok, soha sem leszek én,
TE rácáfoltál egyetlen perc alatt fehéren, feketén.

2017. július 13. 21:27

Megosztás/Mentés

Ellopva

Soha nem múló képek cikáznak fejemben szüntelen,
mint hófehér vászonra vetített filmek a múltból.
Időnként meg-megállítom, máskor visszapörgetem.
Ám citromként facsarja gyomrom, hangja úgy szól.

Minden egyes kép önálló kerettel bír ma,
és szorosan, ijedten belém karol.
Ahányszor elmém óvatlan éri, mintha sírna,
és gyengéden fölém hajol.

Fejemet félre, eskü, nem forgatom,
hatalma könnyedén, mint a drog, áthatott.
Mit tettél velem, ó… édes tolvajom?
Elloptál engem, és én csak álltam ott.

Nevetése fűszer, sóhaja szikra.
Én csak veszélyes gáz vagyok.
Belobbantott, ellopott, és nem is ad már vissza.
Nekem csak képeket hagyott.

2017. július 1. 16:07

Megosztás/Mentés

Rejtek

Egy részében ott a sötétség, a gonosz mégis féli őt,
nem küzd, meg se próbál. Inkább csak futna el, messzire.
Megjárva Poklot, Földet, érintve két időt,
még nem látott ilyet, s nem félt eddig ennyire.

Világa korunk sok arcú istene előtt is csak titok lehet.
Az, biz’ ott… S ágról ágra röppen ej, megint.
Idilli kép, s körötte díszes, ritka keret:
Halkan csiripel, hogy: én csak lenni jöttem itt - legyint.

Elönti világunk megannyi ármány, temérdek érdek.
Megálljt parancsol, s hajlanak előtte ezért a térdek.

2017. február 17.-22. 18:35

Megosztás/Mentés

Reggeli kávé

Te vagy a reggeli kávé.
Lefekvés előtt a mese.
Felhőtlen folt az égen,
Te vagy a vihar szeme.

Te vagy a csend a zajban,
villámláskor a szemfedő.
Szakadó esőben
fejem felett tető.

Te vagy a rím a versben,
napsugár a tó jegén.
Széles mosoly minden
elfojtott szó helyén.

2015. október 20. 07:10 - 2016. szeptember 10. 22:53.

Megosztás/Mentés