A regisztráció ideiglenesen szünetel. Ez az ideiglenesség lehet, hogy hosszúra nyúlik. Tulajdonképpen sok extra nem jár a regisztrációval. A hozzászólás moderálása alól mentesül az, aki belépett felhasználó, illetve az "Online url detektív"-et használhatja késleltetés nélkül.

Viszont a spamrobotok regisztrálnak szorgalmasan. Érdekes módon hozzászólni nem akar egyik sem azok közül, amelyik beregisztrál. Ennek ellenére a regisztráció beszüntetése mellett döntöttem, ugyanis pillanatnyilag nincs időm valami okosságot kitalálni vagy alkalmazni, de a felhasználók száma nő. A türelmem pedig fogy.

Ha valaki úgy érzi, az említett két extra engedmény megér egy regisztrációt, annak kérésre tudok adni felhasználót. Bár én úgy gondolom, hogy egyelőre tényleg nem sok értelme van.

A PTE Egyetemi könyvtár a napokban a magyar költészet napjára készült. Radnóti Miklós öt versét olvasták fel kamera előtt a vállalkozó kedvűek részletekben. Úgy alakult, hogy én is csatlakoztam, és a "Tétova óda" című versből kaptam 8 sort.

Habár írok verseket, felolvasnom már régen kellett. Néhány átolvasás után azért próbálkoztam. Remélem, sikerrel.

Érdekesség, hogy a versrészleteket egy borítékból húztuk, amikben általában 4 sor szerepelt. Nekem sikerült a 8 sorost kiválasztanom. Ráadásul elsőre nem is sikerült a felvétel egy technikai hiba miatt, így az a megtiszteltetés érhetett, hogy repetázhattam, és újra felolvashattam.

A következő videón 9 perc 13 másodperckor kezdek olvasni, majd 10 perc 45 másodperckor móka és kacagás. Ugyanis a videó végén egy "Vidám percek" fejezet is helyet kapott, ahol a bakikat lehet megnézni. Na ebben is szerepet kaptam. Szerencsére nem én követtem el a bakit, bár tartottam tőle. De ezzel együtt legalább 2 és félszer mondhattam el a versrészletet.

Az egyes versek videói külön is elérhetők. Részletek a könyvtár weblapján olvashatók:
Magyar Költészet Napja - Közösségi versfelolvasás 2014

Még nyílnak a skype-on a Barbara szmájlik.
Még hallani azt, ahogy felnevet épp.
De látod, amottan a kocka is ásít!
Már fájnak az ujjak, az utca sötét.

2014. március 15. 19:23

A vers Petőfi Sándor: Szeptember végén című verse első 4 sorának átirata egy esti skype-os beszélgetés után.

Szeretet, béke, boldogság.
Szavakba szorul, és az orvosság...
Kell ide! Hiányzik! Merre lehet?
Toborzok érte akár sereget,

ami jön, ami üt, ami vág, ha kell.
Szavaival tüntetőket tüntet el.
Hol a szív? Mi ez így? Én csak kérdezem.
Nem érzelem ez, csupán csak vérzelem,

ami könyörtelen csak hajt előre,
és kikerget engem a könnyesőre.
Fáj! Szíven talál, ahogy a hólapát.
Megkörnyékezi, de sose szúrja át.

Valahol hallom, a tinta ma folyik a lapon.
A kalap van a fejen, s nem a fej a kalapon.
Írja, csak írja, de mégse csak ír.
Ott születik meg a költő fakír,

ki átsétál parázson, tűben hempereg.
Rájöttem végre: igen, ő kell, nem sereg.
Tudom... Látom én is. Jelzősen hull a hó.
De néhány gondolat belőled volna jó.

2014. február 11. 22:28

Voltam senki, voltam kísértet,
voltam kísértő, voltam kísértett.
Hittem, én vagyok, ki sértett,
s figyeltem, mit a sok kis ér tett
egy-egy dühös napon.
Tanultam remény szakon,
majd kaptam diplomát is érte.
S mindezt a sors is zongorán kísérte.

2014. január 29.

Csípik arcomat zúduló hópöttyök,
haladok egyenest egy bringa vonalán.
Nem fázom, élvezem.
Csukva mindkét szemem,
de fűt a csodaszán.

Szempillám jégcsapos, itat a jég csapos,
vedelek, ahogy csak fér belém.
Belülről cidri van,
de múlik a szívficam.
Fűt a szép remény.

Elolvad most a hó, s mi nem,
leszóróm, lent legyen.
Érzem a tél fagyát,
de rajtam nagykabát,
s lettem lélekből meztelen.

2014. január 24. 13:00

Ha te könyv lennél, én lennék tinta. Egy végtelen körmondat.
Lennék a legkedvesebb fejezet.
Lennék az első és utolsó betű is, mi nyugtatja szemedet.
Lennék ábránd, mi bevillan időnként, és lennék valóság belőle.
Lennék az, kihez tartani jó és nem futni előle.
Volnék lakatlan sziget, ha te hajótörött,
s válnék tutajjá, ha magányod könnye érintene.
Megbújnék két karod között,
s adnám enyéim, hogy rendelkezz vele.

Lennék egyszerű. Csak egyszerűen én.
Lennék zavarban, ha te állnál elém.
Lennék kávé, mi élénkít és altat is néha.
Lennék borsmenta tea, mi nyugtat, s préda,
ha te vadász. És lennék védtelen.
Te csak lennél, és te így lennél szép nekem.

Lennénk sirályok és kergetőznénk a Balaton felett.
Vagy kacsák a part mentén úszva, kiket etet a sok gyerek.
Lennénk ők, kiket bámul egy ifjú lány és fiú,
és néznénk, hogy átölelik egymást, s a bú
már nem játszana.
Látod, ahogy a lánynak hozzásimul haja?
Látod, ahogy a fiú aztán a lányra néz?
Ez olyan egyszerű és mégis oly nehéz.

Ők lennének kacsák, sirályok vagy csak a tó,
mi hullámzik és eléri a partot, majd visszafordul.
Lennének a kivétel, a hullám, mi örökkévaló
és soha, de soha el nem csitul.
És mi lennénk ők, mert ők a varázslat.
Mi csak délibáb és szép mese.
Az igazi csoda kettejük csillogó négy szeme.

Lennék jós, hogy tudjam, lesz-e majd jövőnk.
Hogy megpihenhess, lennék alattad farönk.
Lennék az avar, mi csiklandozza lábad,
de lennék híd a Dunán, s ha árad,
lennék magas hegy, mi felemel.
És akkor lennék kabát is, meleg szél, mi rád lehel.
Szóval én csak volnék. Akkor már volnánk, bizony.
Hervadó virág szárán két születő szirom.

2014. január 22. 18:00

Angyalok vannak a Földön.
Rengeteg él idelenn.
Szívüket adják kölcsön,
S nem szívtelenek sohasem.

Belesúgva a lelket a fülbe
ők holtakat bírnak táncra.
Bár lennék megsüketülve,
ha ez angyali sóhajuk ára.

És eljött, el bizony újra
egy újabb angyali hang.
Könyörtelen csak súgja,
hogy: kelj fel és járj, te bitang!

2014. január 13. 18:30

Szebb volt ő, s még ma is szebb,
mint bárki más, kit ismerek.
Tekintete teremtő.
Tisztelik az istenek.

Nem tudja, de ő a szép
és nem a smink, mi rajta van.
Arca nélkül az a máz
egyszerűen hasztalan.

Keresi a szépség kulcsát,
s nem tudja, az ő maga.
Szeme, szája, nevetése,
akárhogyan szép haja.

Vadmacska ő. Tigris,
ki karmolja az eget.
Egy érzékeny, kis rigó,
kit mindenki szeret.

2014. január 3. 13:25

Deresek a fák, a fű és a hajnal.
Sapka nélkül, hófehér hajjal
didereg a város, remeg a foga.
Jeget lehel a tél démona.

Csikorog a fék a keréken, a lábon.
A jégkirálynő csókol ma szájon.
Hiába minden, elrabol a varázsa.
Szél és a hó vág egymás szavába.

Ó, micsoda játék! De itt az este.
A Nap is a fényét visszavette,
hogy álomra hajthasd hamar a fejed.
Nem vagy itt, de én álmodom veled.

2013. december 5. 18:00