A vándor

Keressük a helyünket a világban, mint egy vándor. Kerestem én is. És néha meg is találtam.

Az elfáradt vándor hosszú útra indult.
Tudta jól, megállni nem lehet.
Taposva végtelen, zord tájakon átélt számtalan nyarat és telet.
Csizmája ócska rongy csupán, s így jár mérföldeket.

Próbált megállni, próbált pihenni, de sodorta az ár,
és hajtotta a vágy, hogy tán otthonra talál.
Az otthon elmaradt.
Vállára csak sok sok gond szakadt.
100 éveket élt át minden perc alatt.

Akkor letette vándorbotját, és megállt hogy lássa,
mi volt, mit elhagyni készült, a bánatok világa.

Majd rájött, megállni nem szabad,
s ha a világ megáll, ő akkor is halad.
Bár fájt az élet, de bármilyen nehéz,
ő a vándor, ki áttör minden falat

2006.11.29. 20:03

Megosztás/Mentés

Álom

Nagy valóság, kicsi álom, mert többre nem jutott,
s a szegény, mert nem volt, hát álmokat lopott.
Az álom lett az élete, de a kiút elveszett,
s maradt az álom a rút valóság helyett.

Néhány saját, s pár elorzott gondolat.
Ideje feledni a régiúj gondokat.
Nem tudom, hogy mi vagyok. Üldöző vagy áldozat?
Kapom-e vagy szórom a gonosz átkokat?

Én vagyok, ki szerkesztem, vagy csak élem, mit a sors elém pakolt?
S miközben elmélkedem, a Hold fölém hajolt.
Leragad az egyik szem, de a másik még les.
Lehet, hogy már nem lát, de mindent észrevesz.

Semmit el nem szalaszt a titkos világból.
Zajra felkapja fejét, s a csendre hallgat.
Ezernyi jel van, mi megzavar és gátol,
rám mégse hat a varázs, mert az álom altat.

Egy gyönyörű álom, mi valóra kezd válni,
taposva járt, s járatlan utat.
Lesz elágazás, de történjék bármi,
el nem térít sem álom, sem kábulat.
Kit zavar, ha közben mások vonják vállukat?

Az én jövőm itt van, mert maga a jelen.
Nem más, és veszni nem hagyom.
Nem kérdem miért, és nem fáj fejem.
Akaratlanul, de túlléptem a régi álmokon.

2006.09.10.

Megosztás/Mentés

Éjjeli üzenet

Azt hittem, ismerem magam, de rájöttem, hogy tévedek.
Miközben e sorokat írom, és a múltba visszarévedek,
felmerül a kérdés..., mi is ez az érzés...,
mit ő így szívembe égetett.

Mert nem éreztem hasonlót még mióta élek.
Messze van a kettő, de mégis egy a lélek.
És felcsillan a remény, hogy boldogságban éljek,
vagyont ad a koldus, szomorú szegénynek.

Már millióim vannak, és ezt nem veszi el senki.
Elrejtem, elzárom, hogy ne veszítsem soha el.
20 év kellett ezt a csodát tényleg észrevenni,
és mostantól már semmi más, csak ez a csoda kell.

2006.09.02.

Megosztás/Mentés