Vak nem vagyok. Van két szemem és látok ennyivel.
De amit látok, a semminél nem több semmivel.
Valami hiányzik. A valóság csak álom.
Az igazi életem álmaimban látom.

Utána nyúlnék, de csak várok nesztelen.
Mert ez másnak jár, de biztos nem nekem.
S mire elhinném, késő. Az álom elveszett.
Az élet vár, de örökké várni még ő sem szeret.

2010.01.05. 02:20

Na igen. Ennyit az első benyomásról.
"Hehe. Hogy néz már ki. De ciki. Mit ugrál? Ez akar énekelni?"
Grimaszok az arcokon. Előre temetik a produkciót. Legyen már vége. És akkor... Akkor elkezd énekelni.
Nyilván nincs ekkora nagy hatása, ha egy bombázó, fiatal sztáralkat lép fel a színpadra. Talán a közönség el is alszik felette. Itt a lényeg a meglepetés ereje. Hogy nem azt kapjuk, mint amire vártunk, és nem rosszabbat, hanem sokkal kellemesebbet a vártnál. És kiderül, hogy nem az a tehetség, aki felveszi a "tehetséges vagyok" jelmezt, hanem aki jelmez nélkül is tud nagyot ütni.

Mivel a videó csak a youtube-on tekinthető meg, kattints az alábbi linkre, ha látni akarod!
Susan Boyle - Singer - Britains Got Talent 2009

Minden kedves barátomnak ezúton szeretnék boldog, meghítt, szeretettel teli, kellemes, nyugodt, vidám, áldott, békés kellemes, békés.... őőő... ja, hogy ezt már mondtam?

Na fussunk neki még egyszer!
Boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívá... ez se az igazi.

De hát ez így nem mehet tovább!! Karácsony van. Ilyenkor muszáj kívánni. Igaz? Vagy nem igaz?

Már nem először fejtettem ki véleményemet erről. És évről évre valamely fórumon, vagy kisebb társaságban, akár csak egy személynek hangot adok ellenszenvemnek, ami a kötelező kívánságokat illeti. Ez így idén sem lesz másképp.

Kinek, mit jelent a karácsony?
Boldogságot, szeretetet, törődést? Tényleg van még ember, akinek ez az egy alkalom ezeket az érzéseket váltja ki magából?

Ajándékozást?
Ez egy kicsit hihetőbb. Akár van pénz, akár nincs, ilyenkor zsúfolásig vannak az üzletek. Az emberek stresszelnek.

Úr Isten, mit vegyek anyunak, tesónak, szomszédnéninek...? Nyakamon az ünnepek, és még a süteményhez se vettem meg a hozzávalókat. Hogy hívok vendégeket? Vajon a világos, vagy a sötét plazma tévét vegyem meg drága kicsi fiacskámnak?

Na ki ismer magára?
Természetesen aki ezt a blogot olvassa, biztos vagyok benne, hogy kivétel. És vagy tényleg őszintén érzi a karácsonyi varázst, vagy őszintén nem érzi, és nem is játssza meg magát.

Karácsonyellenes lennék? Nem! Erről szó sincs. Csak a megjátszások ellen vagyok. Ilyenkor az ünnepekkor a legtöbb dolgozó embernek is van pár szabadnapja. Természetes, hogy kihasználják, együtt töltik. Ha valaki össze tud szedni egy jó társaságot, vagy eleve adott neki, mert a környezetében csupa jó fej, szeretni való emberforma leledzik, érezze jól magát! Bulizzon, használja ki az időt, és lehetőséget, és ürügyet, ha valakinek az kell a bulizásra. Hisz karácsony van. Ilyenkor az is megengedheti magának, aki máskor nem. De egyeseknél túl sok a szó. A felesleges szó, és vég nélküli kívánságáradat. Mindenkinek, mindenféle "legekig" fokozott gondolata támad érdekes módon ilyenkor. Bár ezt megcáfolnám. Pusztán csak kényszert éreznek arra, hogy bekapcsolódjanak a játékba. Beálljanak a sorba.

Én azt javaslom, aki teheti, ne ( csak ) beszéljen. Cselekedjen. Érezze jól magát, és érje el, hogy más is jól érezze magát. Mert az mindig jó, nem csak karácsonykor. Nem csak szilveszterkor. Különösebb ok sem kell hozzá. De ha már karácsony, és kívánni kell valamit, akkor én is kívánok. Pontosan azt, amit magamnak is kívánnék, mert az egészen biztos, hogy őszinte, és másnak is bátran kívánom.

Változatos, érdekes napot! Az unalomnál, monoton egyhangú napnál nincs rosszabb. vagyis nyilván van, de elég rossz ez is.
Sok szerencsét! A szerencse minden nap jól jön.
Emlékezetes napokat. Valamit, ami kimozdít a hétköznapokból. És amitől tényleg másnak lehet érezni a napot. Nem csak a naptárban szereplő ünnepnap jelöléstől.
És végül szép álmokat, amik valóra válnak! Mert valóra válhatnak, amennyiben nem egy fogtündérrel szeretnénk pókerezni az északi sarkon a Mikulás házában. És ha egy álmot eléggé valóra szeretnénk váltani, és eléggé elhisszük, hogy lehetséges, és természetesen teszünk is érte legalább egy kicsit, hogy valóra váljon, akkor valóra válik. Legyen tehát ez az én kívánságom mindenki felé.

És persze további szép napot :)

Nem az első, és nem is az utolsó vizsgaidőszakom a mostani, de az eddigi legnehezebb. Minden félévben elhatározom, hogy év közben is tanulok, de sosem teszem meg. Hogy miért? Mert egy lusta dög vagyok. És mert szorgalmi időszakban annyi egyéb ötlete támad az embernek. Valaki bulizik, valaki otthon ül, és tv-t néz, vagy egyéb, izgalmasabb hobbijának él. Én csak programozgatok. Néha kérésre, néha saját ötlettől vezérelve, de mindig akad valami jobb, mint megtanulni pár matematikai tételt. És így kerülök abba a helyzetbe, mint első félévben, másodikban, harmadikban, és most. Bár ez az ötödik félévem, a negyediket nem azért hagytam ki, mert nem tudok számolni, hanem mert akkor gyakorlatilag nem is volt matekom. Csupa könnyű, programozás. Életem legjobb tanulmányi átlaga, és legkönnyebb vizsgaidőszaka. Alighanem ez a szemeszter lesz, ami helyrebillenti az egyensúlyt, és életem legrosszabb átlagának nézek elébe a legnehezebb, legtöbb vizsgát tartalmazó vizsgaidőszakában.

Így aztán a blog sem frissül túl gyakran. Mert hát egyelőre magától még nem talál ki sztorikat, programokat, se verseket. Rám van utalva. Én viszont el vagyok foglalva. El vagyok foglalva azzal, hogy várom, megint valami nagy mázli ér, mint ahogy az általában lenni szokott. Tanulok a vizsgákra, és nem is hinném, de valahogy átmegyek. Sőt, még talán nem is olyan rettenetes eredménnyel. Mindezt azért, hogy februárban ismét megfogadjam, most aztán tényleg hétről hétre megtanulok mindent. Átolvasom az anyagokat, és nem ér meglepetés a vizsgákon. Miközben tudom, hogy úgysem tartom be. Gyanítom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Aki tanul, annak nem kell megfogadni. Aki pedig nem tanul, azon nem segít semmilyen fogadalom.

Így tehát már most tudom, hogy valószínű, nem változom meg jövőre sem. Ha jönnek a vizsgák, nekiállok tanulni. Párszor megbukom, majd átmegyek. Még az 5-ös sem kizárt. Persze ezért hajtani kell, és közben miért is ne jönne közbe ezer dolog. Dolgok, amiket el kell végezni. Emberek, akikre figyelni kell, akiknek segíteni kell. Néhányukat nem tudom elküldeni, és bármikor kérdi, ráérek-e, a válaszom: "Igen. Persze." Az idő csak egyre fogy, de van, aki megérdemli ezt az eldobott időt.

Egy dolog viszont biztos. Nem érdemes semmit megfogadni. Megfogadtam, hogy tanulok, és nem tartottam be. De a nagyobb baj nem is ez. Hanem az, hogy nem ez az egyetlen fogadalmam a közelmúltban, amit többször fogadok meg, és egyszer sem teszem meg... . Lehet, hogy idén mégis megtörik az átok? Azt egész el tudnám viselni. Ha ez megtörténik, könnyen lehet, hogy azt is az orrotokra kötöm.
Addig is, amíg ez megtörténik, az ünneplős kedvűeknek

Kellemes ünnepeket

, a vizsgázóknak pedig

Boldog vizsgaidőszakot.

Egy kis könnyed, dallamos, szerintem pihentető zene, ami közben mégsem altat. Épp ma hallottam rádióban, és gyorsan megkerestem, nehogy elfelejtsem.

Revolver--Get Around Town
Uploaded by carrilho91. - Watch more music videos, in HD!

Ismét egy Iwiw-es vers a hópihe, és a jégcsap szóra.

Hópihe hullik havas hegyeken, s máshol forróság honol.
Hallgasd a zajt. Ezt a dallamot. Most két zene szól,
és nem tudsz dönteni. Két ritmus, két csodás dal.
Hideg tél és forró nyár most te érted szaval.

Ha télre gondolsz, arcodon jégcsapok nőnek.
Sanyarú sors ez mind férfinak, s nőnek
egyaránt, így arcod inkább tekint a nyár felé.
Döntés nélkül nem állhatsz se tél, se nyár elé.

Legyen hűvös, de melengessen közben a nyár is.
Ez az, amit szeretnél. Hűvös tüzet máris,
de hiába szeretnéd, meg nem kapod.
Fogadd el azt, mi van, és szép lehet napod.

2009.11.29. 22:45

Hét ember, ki harcban áll most éppen.
Nem adják fel soha. Soha semmiképpen.
Hét ember. Ebből 1 tűr és hat árt.
Többször is átlépték a tűréshatárt.

Az egy megunta. Most már nem tűr tovább.
Arcán látszik, immár nem ő a tétovább.
Hat farkas ellen egy dühödt bika.
Most ő a harcosok legjobbika.

Béke volt szívében, de most a harcnak él.
Nyitott füllel fülel, mit súg a szél,
de nem hall mást, mint gonosz kacajt.
Éppen azzá lettél, mit az ellenség akart.

A bika bánja. Összedőlt világa.
De nem hagyja el száját panasz hiába.
Ő az erős, a gyenge, a szelíd és a vad.
Panaszkodni tudja jól, sohasem szabad.

2009.11.22. 21:18

Elvétve akad benne komolyabb elem is, de főként poénosra vettem a figurát.
Észrevettem, hogy sokan a vers alatt görcsösen a romantikát, és a "segíts a másiknak", illetve ehhez hasonló gondolatokat tudják csak elképzelni. Ami egy idő után erőltetett már. Főleg ismerve a helyzetet. Mi szerint iwiw-en van pár verses topic. És ott írnak sokan, vagy van, aki csak próbálkozik. Túl görcsösek. Feladatként tekintenek a verselésre. Ez a vers akár megfelel, akár nem, most kikerül erre a blogra is. Jöhetnek a paradicsomdobálók :)

Virágos réten kismadár dalol.
A nagy barnamedve neki udvarol.
Jön a tigris, mérges, nézi a párt.
És megtörténik, amire senki sem várt.

A tigris énekel, táncol le se lehet lőni.
Oposszumék konyhájában vacsora kezd főni.
De csitt... Mi ez a hang? A krokodil megjelent.
Ideges, mert nem evett, s a laptopja is tönkrement.

Ekkor valami megtörte a békét.
Vitatták a pacsirta ének tehetségét.
Ó nem! Most mi lesz? Ez a bűnök bűne.
Messziről a pacsirta még békésnek tűnne,

de ez csak a látszat. Most már bosszút forral.
Az egész erdő fél és hátrál lógó orral.
Nincs menekvés. Itt a pacsirta az úr.
Békésen zenél, míg elszakad a húr

kedvenc hangszerén. Majd aztán leül.
Szívében egyszerre két érzés vegyül.
A méreg, mit elfojt magában,
s az öröm, hogy az ő szavában

kételkedni senki sem mer.
Tiszteli őt minden állat, s ember.
Ő az úr, ki reggel, s este is dalol.
Egy egész erdő, ki neki tapsikol.

2009.11.11. 19:47

Legyen hát. Újra írok pár sort, ha szabad.
Egyre kérlek, olvass, és hallgatom szavad,
Gyatra-e, vagy tán még jó felé halad
E rímek áradata.
Nem sért, s nem bánt a kritikus szava.

2009.11.06. 18:54

Boldog vagy, vidám, mosolyog a szád.
Emberek! Szép az élet! S már éppen mondanád,
de mégsem teszed.
Lehet, hogy ez az egész, csak egy álom neked?

Szeretnéd, hogy más is lássa álmod.
Érezze nyugodt, boldog világod.
Átadnál neki bármit, s mindent, mit érzel,
mert az ő fájdalmától te is éppúgy vérzel.

2009.11.05. 20:09