Az igazi sztár

Ez az egykori, elveszett weblapomra tervezett bemutatkozó vers lett volna. Nem, nem engem mutatott volna be. Csak közvetve. Csak egy hangulatot, ami a weboldal hangulatát tükrözte volna. Hogy miről szól?

Démoni harcok, öröm, félelem és halál
ebben a versben mind egymásra talál.

Ez az a hely, hol nappal is a Hold az úr,
mert nem alszik a démon, csak dühöng, dühöng vadul.

Ám a két erő egymással új csatákat vív,
de ha van, ki melléd áll, bár ő újra visszajön,
öröm csillog szemedben, kinyílik a szív,
és megfakult lelkedben napfelkelte lőn.

Hát nézz fel az égre, hol annyi csillag bujdokol!
Válassz egyet, melynek ragyogása szívedig hatol!
Ragadd meg erősen, mert vétek veszni hagyni,
de ne zárd olyan mélyre, hogy ne tudd továbbadni.

És egy nap a démon újabb életet vesz el,
ám azon a napon te is ragyogó, örömet adó, fényes csillag leszel.

2006. 01. 31. - 21:54

Megosztás/Mentés

Hófehérke

Az utolsó rejtvényvers. Kicsit olyan, mint egy törött szárnyú madár, ami még próbál repülni, de valahogy mégsem jön össze. Ennek ellenére szép madár.

Hét kisember nézett fel rá,
kik naponta mentek a homályba.
Ám elkövette azt a bűnt, mit Ádám tett meg hajdanán,
és együtt vártak a csodára.

2006.01.28. (10:12)

Megosztás/Mentés

New York

A rejtvényversek újabb tagja. A New York-i Word Trade Center lerombolása után írtam meg az egyik leghosszabb versemet, ami akkoriban annyira tetszett, hogy oda voltam érte, milyen hosszan tudok írni. Elképesztett, mik történnek a nagy világban, és muszáj volt írnom róla. Ez a kis rövid szösszenet is arról az eseményről emlékezik meg.

Egy város, melynek ikrei voltak.
Szép szál legények.
Ám egy madár rájuk repült,
s bár erősek voltak, mégsem elég kemények.

2006.01.27. (22:18)

Megosztás/Mentés

Főnix

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ötletem... Na most ez az ötlet egy rejtvény megírása volt, ahol versekből kellett kitalálni a vers címét. Ezen vers az egyikük.

Ha csúf halálát látni véled,
ne higgy két szemednek,
mert hamvaiból újraéled,
újra szálldos, újra repked.

2006.01.27. (21:50)

Megosztás/Mentés

Szíved soha sem felejt

Vannak, akik a múltban élnek. Talán azért, mert a múlt szebb volt, mint a jelen. Egy szép emlék sokat számít. És azt a legnagyobb tűzvész, vagy természeti katasztrófa sem tudja elfeledtetni.
A legjobb mégis az, amikor nem csak az emlékkép marad meg, hanem újra érezni tudjuk, amit akkor, abban a pillanatban.

A szó elszáll, az írás megmarad,
s némely írás láttán szemedből sűrű könny fakad.
Olvasod százszor, újra és újra, mert az írás nem, de szíved mindig veled marad.

S ha eltelik egy, két, vagy akár tizenkét hónap,
és elhangzott azóta ezer dicső mondat,
szívedben akkor is a régi álmok szülte régi versek szólnak,

Mert ha valamit egyszer jól szívedbe zártál, és igazán szeretted,
az idő bármilyen csúnyán elmúlik feletted,
azt az egy emléket kalitkába zárod, és magát az érzést soha sem felejted.

2006.01.01. (04:51)

Megosztás/Mentés