Azt hittem, ismerem magam, de rájöttem, hogy tévedek.
Miközben e sorokat írom, és a múltba visszarévedek,
felmerül a kérdés..., mi is ez az érzés...,
mit ő így szívembe égetett.Mert nem éreztem hasonlót még mióta élek.
Messze van a kettő, de mégis egy a lélek.
És felcsillan a remény, hogy boldogságban éljek,
vagyont ad a koldus, szomorú szegénynek.Már millióim vannak, és ezt nem veszi el senki.
Elrejtem, elzárom, hogy ne veszítsem soha el.
20 év kellett ezt a csodát tényleg észrevenni,
és mostantól már semmi más, csak ez a csoda kell.2006.09.02.
Kategóriák:
Új hozzászólás