Megpihentem

Íme a változás időszaka, amikor rájöttem, hogy már nem kell erőltetni az írást.

Fenenagy fortéllyal faragtam egy tárgyat.
Alkotni akartam. Éreztem a vágyat.
Most minden más, és semmi sem változott.
Csak van valami más, mire több időt áldozok.

Írással kezdtem. Kanyarítottam kiváló és kissé kusza verseket.,
de sorsom számomra még mást is rejteget.
Van jövőm, hisz múltam is volt már.
Jöhet a nagy Ő, aztán az oltár.

Egy hatalmas óriáskerékben a legtetején szállok.
Errefelé szállnak ám a legszebb álmok.
Kinyúlok értük, de nem érem el.
Mindenkinek az jut, mit megérdemel.

De egészen biztos ez? Na, jó ez a kérdés.
Előjön néha a keserű érzés,
de én végre megpihentem egy rövidebb időre.
Nem nézek hátra. Csak kinézek a fejemből, és irány előre.

2006.06.10. 18:53

Megosztás/Mentés

Édes Annám

Napok teltek... Évek múltak.
De épp ez a lényeg, hogy az már a múlt.
Egy fejezet az életemben ismét lezárult.

Ma már boldogan fekszem,
és minden reggel boldogan ébredek.
Dombokká váltak a hatalmas hegyek,

mert végre láttam a fényt.
Lassan közelített, majd gyorsan átkarolt.
És lám, boldog ember lett, ki addig árva volt.

Magára talált. Megtalálta helyét.
Enyém a világ. A mennyei manna.
Te vagy a világom. Szeretlek Anna.

Így szép az élet.
Bizony szép. Szebb, mint egy álom.
Egy földre szállt angyal. Ő az én világom.

És itt az idő. Ideje lapozni végre.
Szerelem a köbön, mi napot fest az égre.
Egy gyönyörű dallam, mit meghallok vakon.
Hát hallgasd te is lehunyt szemmel. Szeretlek nagyon.

Egy ősrégi festmény, mi nyugtatja a szemet.
Hát nézz fel most te is, mert valaki szeret!
S végül, ha elvesznék, szívedben keress meg.
Az enyémben benne vagy, mert nagyon szeretlek.

2006.06.05. 22:30

Megosztás/Mentés

A mozgató erő

Tény, hogy az embereket egy dolog érdekli. na jó, talán kettő vagy három is. De mindenképp top listás a hataloméhség.

A hatalom mozgatja ezt a rút világot.
Itt a pénz a fontos, nem az ember.
De mi van azzal, ki a boldogságra vágyott,
eldobta mindenét, hogy kövessen egy álmot,

segítse népét, és azt, aki rászorul.
Mond! Miért rúgtok belé oly irgalmatlanul.
Állj mellé! Segítsd te is őt.
Magadat szidd, ha rosszul megy sorsod, ne a teremtőt.

2006.04.06. (15:56)

Megosztás/Mentés

A kényszer fojtogat

...De ha olyan kedvem van, és szárnyalni kezd a képzelet,
ha kitörni próbál temérdek gondolat,
nem tartom vissza, nem állok ellen, mert belülről egy kényszer fojtogat.

Kieresztem magamból. Hagyom szabadon szállni.
Néhány percre hagyom magam a fellegekben járni.
de ha úgy érzem, túl magasra értem,
leszállok a földre. Én aggódik értem.

Ő nem aggódik. Nem félti semmilyen sorsomat.
Egyedül én vagyok. Én, kit egy kényszer fojtogat.

2006.03.31. 07:41

Megosztás/Mentés

Boldog nőnapot!

Képzeld azt, hogy küldtem egy virágot.
Elrejtettem benne számtalan világot.
Az egyikben nyári évszak honol, a másikban tél uralkodik.
Változik az évszak, ahogy minden változik.

Semmi sem örök, de egy dolog igen.
Az évszak legyen tél, vagy legyen bármilyen,
kívánom, hogy boldog legyen minden egyes napod.
Legyen boldog minden heted, sőt minden hónapod.

Legyen nőnap, legyen névnap, karácsony vagy szerda,
fogadd tőlem kívánságom egy csokorba zárva.

2006.02.14.

Megosztás/Mentés