Olvasom a verseket, mint néma kukkoló,
és nem szólalok meg.
Csendben figyelek. S bár más a stílusunk,
még én is értelek.

Mert másképp írsz, de szép a gondolat.
Képes vagy látni a halvány foltokat.
Azt, amire más csak legyint.
És ezek után csak várok, hogy írjál megint.

2006.06.13. este 8

Ez már sokadik ébredésem, de csak ez a vers kapta ezt a címet. Ezek voltak mai énem előhírnökei.
Kit érdekel, hány pofont kapunk, ha ettől érezzük, hogy élünk? Élünk, és a félálomból felébredünk. Lassú, de örömteli folyamat. Csak akarni kell.

Körös körül banditák, kik szemükkel ölni tudnak,
de lépek tovább mégis, hisz nincs vége az útnak.
Nincs vége az útnak, és csak előre nézek.
Dolgoznak az agysejtek, és semmit sem érzek
az élet kínpadán.

Ám gyötőr még a bűntudat, mert önző módon
szeretném, hogy gondolj néha rám.

És a bűntudatot felváltja egy újabb furcsa érzés,
mit örömnek hívnak a kinti emberek.

Egy furcsa fintor. Féktelen játék.
Hatalmas fekete lepel, min váratlan átég
egy fehér új világ.

S lám megválaszolt egy ősrégi kérdés.
Miért a kín, s miért a kisértés?

Kínlódsz a célig, mert kisértésbe estél.
Jutalmad egy álom, mit mindíg kerestél.
Kitisztul az elme, és világos a tény:
Szükséges a árnyék, hogy megtörje a fény.

És ne feledd, ki önmagát
a sok sok kínon úgy küzdötte át,
végig várta azt a napot, mikor végre lát.

2006.01.10. (10:00) - 2006.06.12 (22:35)

Íme a változás időszaka, amikor rájöttem, hogy már nem kell erőltetni az írást.

Fenenagy fortéllyal faragtam egy tárgyat.
Alkotni akartam. Éreztem a vágyat.
Most minden más, és semmi sem változott.
Csak van valami más, mire több időt áldozok.

Írással kezdtem. Kanyarítottam kiváló és kissé kusza verseket.,
de sorsom számomra még mást is rejteget.
Van jövőm, hisz múltam is volt már.
Jöhet a nagy Ő, aztán az oltár.

Egy hatalmas óriáskerékben a legtetején szállok.
Errefelé szállnak ám a legszebb álmok.
Kinyúlok értük, de nem érem el.
Mindenkinek az jut, mit megérdemel.

De egészen biztos ez? Na, jó ez a kérdés.
Előjön néha a keserű érzés,
de én végre megpihentem egy rövidebb időre.
Nem nézek hátra. Csak kinézek a fejemből, és irány előre.

2006.06.10. 18:53

Napok teltek... Évek múltak.
De épp ez a lényeg, hogy az már a múlt.
Egy fejezet az életemben ismét lezárult.

Ma már boldogan fekszem,
és minden reggel boldogan ébredek.
Dombokká váltak a hatalmas hegyek,

mert végre láttam a fényt.
Lassan közelített, majd gyorsan átkarolt.
És lám, boldog ember lett, ki addig árva volt.

Magára talált. Megtalálta helyét.
Enyém a világ. A mennyei manna.
Te vagy a világom. Szeretlek Anna.

Így szép az élet.
Bizony szép. Szebb, mint egy álom.
Egy földre szállt angyal. Ő az én világom.

És itt az idő. Ideje lapozni végre.
Szerelem a köbön, mi napot fest az égre.
Egy gyönyörű dallam, mit meghallok vakon.
Hát hallgasd te is lehunyt szemmel. Szeretlek nagyon.

Egy ősrégi festmény, mi nyugtatja a szemet.
Hát nézz fel most te is, mert valaki szeret!
S végül, ha elvesznék, szívedben keress meg.
Az enyémben benne vagy, mert nagyon szeretlek.

2006.06.05. 22:30

Ha sírni kell, akkor kell.
Ha jön az érzés, ne küldd el!
Fontos, ami fontos. Ha sírni kell, tedd.
Szeresd, aki vagy! A te életed.

2006.06.02. 20:08

Jó ember az nincsen, csak valakinek tetsző.
De mi vajon a fontosabb? A külső vagy belső?
Fontosabb az egész, mint maga a részlet,
mert a részlet elvakít, és nem látod a totált. Az igaz egészet.

Elbújik a lényeg, és csak egy dolog marad.
De hidd el, mindig van jó a rossz felszín alatt!

2006.05.30.

Tény, hogy az embereket egy dolog érdekli. na jó, talán kettő vagy három is. De mindenképp top listás a hataloméhség.

A hatalom mozgatja ezt a rút világot.
Itt a pénz a fontos, nem az ember.
De mi van azzal, ki a boldogságra vágyott,
eldobta mindenét, hogy kövessen egy álmot,

segítse népét, és azt, aki rászorul.
Mond! Miért rúgtok belé oly irgalmatlanul.
Állj mellé! Segítsd te is őt.
Magadat szidd, ha rosszul megy sorsod, ne a teremtőt.

2006.04.06. (15:56)

...De ha olyan kedvem van, és szárnyalni kezd a képzelet,
ha kitörni próbál temérdek gondolat,
nem tartom vissza, nem állok ellen, mert belülről egy kényszer fojtogat.

Kieresztem magamból. Hagyom szabadon szállni.
Néhány percre hagyom magam a fellegekben járni.
de ha úgy érzem, túl magasra értem,
leszállok a földre. Én aggódik értem.

Ő nem aggódik. Nem félti semmilyen sorsomat.
Egyedül én vagyok. Én, kit egy kényszer fojtogat.

2006.03.31. 07:41

...Hisz én vagyok Rim Elek,
ki éjjel nappal rímelek.
Legyen reggel, este, vagy akár dél,
én leszek az, kitől minden költő fél.

2006.03.29. 20:09

...Addig meg elvagyok itt, a biztonságos árnyékban,
ahol senki sem lát, senki sem hall.
Senki nem emeli rám szúrós tekintetét,
és csak akkor jön torkomból érthető zaj,
ha érdemesnek látom elhagyni az árnyat,
és fehérre váltani a zűrös feketét.

2006.03.28. 18:36