Nyugodt vagyok, s vidám, mert felhőtlen az élet.
És arcon vág a valóság. Ám egyet most sem értek.
Ez nem egy álom. Hanem a vad világ.
És könyörtelen, mert csak így tud hatni rád...

2006.08.26.

Bár elválaszt egy fél világ és nem lehetek veled,
tudd, hogy most már örökké szívemben a helyed.
Látom arcod most is, mit feledni nem tudok,
mert nélküled én semmi más, csak apró porszem vagyok.

2006.08.22. 16:58

Szintén egy olyan vers, amit a PHPStudio fórumába írtam. De most eljött az ideje, hogy itt is közzé tegyem.
Ratoc tett valami megjegyzést, amire ezt reagáltam, de már nem tudom mit.

Jön a nagy kérdés, mire választ vár a nép.
Megőrültünk, vagy tán még minden elme épp?
Nem tudom a választ, de ratoc kiküldetett,
s én nem fordulok vissza soha a megoldás helyett.

Megmondom az őszintét. Az elme bomlani született.
Tudjátok, a zülött elme csak bomlani szeret.
Jutott ebből nekünk is egy jó néhány szelet,
igy őrülhetünk, ha drága tüdőnk még levegőt vehet.

S a végszó, egy rövidke gondolat.
Ha nincs aki megőrjítsen, hát csináld te magad.

2006.08.05. 20:27

Ezt a verset a PHPstudio ihlette, amikor lassabb volt a megszokottnál.

Lassú volt a fórum, és lám, ismét szalad.
Ha látom, milyen lassú, szívem majd meg szakad.
De felejtsük el, mi edig volt! Új napra ébredünk.
Szaladunk a fórummal, és mindent szétverünk

Tombolunk! Igen tombolunk.
A PHP-vel megmutatjuk, mi mesterek vagyunk.
Hej... itt az idő. Ébredjetek.
Ide vele, Akarom az összes ciklusötletet

Jolvan jolvan. Én is tudom, hogy ez nem egy verses fórum,
Nem azért van, hogy itt felejstem szanaszét a nem kívánt verseket.
De írnom kell. És írok is, mert az unalom eltemet.

De semmi vész. Itt a PHP. Az mindig segít.
Gyerünk emberek. Írjatok sok sok ötletet.
PHP Studio.. Hogy mi az? Még kérdezed?
Ez maga PHP, hisz más nem is lehet.

Na.. Még mindig csak olvasol? Ideje tanulni.
Segít a Studio. Nem mehetsz aludni.

2006.08.04. 21:17

Szia Kedves. Tudtam, hogy olvasol.
Ne mosolyogj! Látlak. Tudom ám hol vagyol.
Felejtsd a bút! S hallgasd, a boldogság dalol.
Testem messze még, de lelkem átkarol.

2006.07.17.

Nincs ilyen királynéja egyetlen királynak.
De rád találtam mégis, hát tudd meg, hogy imádlak.
Aranyos vagy, kedves és kellesz a világnak.
De nekem is kellesz, csak azért, mert imádlak.

2006.07.10.

Már megint rá gondolok... De miért van ilyen messze?
Miért van az, hogy minden éjjel magányos az este?
Boldogságot hozott megfakult szívembe.
Mi megtorpant egy percre, s most rohan sietve.

Rohan bizony. Fut, szalad meg sem áll.
Boldog, de szenved is, mert a régvolt messze már.
Egymásra talált két vándormadár.
Óh bárcsak... Bárcsak együtt lenne már.

De túl hosszú az út. És bizonytalan.
Én egy helyben állok, de szívem rohan.
Hiányol téged, és feléd sietne.
De gyenge hogy fusson, mert erőt adtál neki, s ez gyengévé tette.

Gyengévé, mint fiatal fa lombját a viharos szél.
És fáj a szívnek, hogy itt voltál vele és ily messze mentél.
Egyre jobban hiányol, és jobban szeret... Jobban mindennél

2006. július 07.

Csak egy picit? Hát szeress nagyon!
Ez a fontos, nem a vagyon.
Milliomos sose leszek,
de gazdag, az már ma is vagyok,
mert van egy lány, kit szerethetek,
és akiért élek, halok.

2006.07.01.

Nem kommentálnám. Ezt átérezni kell.

Kattog az óra, adja a ritmust.
Monoton hangok játszanak.
Kint meg az este... Ó el vagyok veszve.
Imádlak, mióta láttalak.

Merre vagy most? Ó nem talállak.
Keresem arcod, de nem lelem.
Egyedül vagyok. Reszket az ég is.
Átsuhan rajta a félelem.

Még nem fogtad kezem. Még nem öleltél soha.
Mégis megérintettél.
Egy magányos, néma estén keresem hangod,
de nem kell a szó. A szerelem beszél.

Távol vagy tőlem, túlságosan messze,
de én mindig veled vagyok.
Éjjel és nappal, kezed keresve
millió csókot adok.

Érzem, hogy ölelsz, mint fát a szellő,
s ha esőcseppek a könnyeid,
én leszek a Nap, mi szelíden szeret,
magához ölel, és felszárítja mind.

Szomorúvá tesz, ha szomorúan szólsz.
Szomorúvá tesz, ha szomorúan írsz.
Szomorú vagyok, ha kérdelek, s te sírva válaszolsz,
de boldog vagyok, ha mosolyogni bírsz.

Nézd, mindenki alszik!
Csak én vagyok, ki még írok, és reád gondolok,
mert fontos vagy nekem, mint a legtisztább gyémánt,
s míg ki nem írom magamból, én nem alhatok.

Az utolsó sorok jönnek,
s ha elalszom, csak egyről álmodok.
Hogy okoztam pár boldog percet,
és még sokat fogok.

2006. 06.26. 01:05

Ez van, ha az ember ráébred, hogy nem is olyan pocsék az élete :)
Vagy előtte sem volt rossz, csak nem vettem észre.

Héjj sorsom! Fogd vissza magad!
Eddig nem szerettél. Most miért jutalmazol?
Megy a szekér, ahogy régen, de másfelé halad.
Remélem, az új irány nem egy napra szól.

Megperzseltél égő bottal.
Nézted, ahogy szenvedek.
Most átöleltél két karoddal,
s a kísértésnek engedek.

Mondd, mi változott? mi a célod?
Miért van, hogy most támogatsz?
Miért van, hogy most valamiért mégis újra élni hagysz?

Bár nincs vége a régi sorsnak,
de egy másik jött most küzdeni.
Elmúlt a tegnap, jön a holnap,
de hogyan fogsz majd kelteni?

Marad-e a régi szokás és nem állítasz gátakat,
vagy felépíted újra azt, mi ezidáig átszakadt.

A döntés a tiéd. Kezedben a jövőm.
Én csak ámulok, és már szeretlek téged.
S egy nap, ha már eleget éltem,
nem bánom, ha újra visszakéred.

Átadom életem, de az emlék megmarad.
Nevetni kell, mert szép az élet, de sírni nem szabad.

2006.06.15. 16:15