Hahó ha hóhahó...
Csetelni volna jó .
Hol jár a nép, ki regelni mert?
Üzivel tehetsz egy jóbarátra szert.

2005. december

Hát nem ír ide senki?
Egyedül csak én vagyok?
Akárki is téved erre,
hadd kívánjak szép napot.

2005.12.29.

Összeveszni egy baráttal szomorú dolog,
de telik az idő, repülnek a napok,
észre sem veszed, és újra béke lesz.

Mert ha igazán jó barát, és miért ne lenne az,
ott lesz mindig melletted, ha kell egy kis vigasz.
És itt leszek én is, abban biztos lehetsz.

2005. 12. 28.

Nem mindenki tudja értékelni az apró örömöket, csak aki tudja, hogy milyen rossz is lehetne. De amint értékeljük őket, máris minden sokkal szebbnek tűnik.

Boldog csak az lehet, aki megjárta a Poklot is.
Megdobálták kővel, mert kenyeret adott.
Aki tudja, milyen az, ha már az igaz is hamis,
és megsebzett lelke már régóta halott.

Aki már annak is örül, ha mosolyt lát egy arcon,
mert a mosoly az, mi meggyőzi, hogy jó irányba tartson.

2005.08.23. - 2005.12.27.

Süllyedtem, igen, de megtanultam úszni. Azt viszont megjegyeztem, hogy nem szabad azt hinni, hogy biztonaágban vagyunk. Fél szemem mindig a hátam mögé tekintett.

Tombolt a düh. És tombolt a harag
Hatalmas szél fújt a vörös ég alatt.
Látta a célt, és látta az utat,
tudta, hogy szíve még jó irányba mutat.

De jött az ár, mi elsodorta őt,
s bár azelőtt bivaly volt, az élet nevû pióca kiszívott belőle minden csepp erőt.
De újra és újra nekivágott a végtelen útnak,
miközben benne könyörtelen, véres harcok dúltak.

Számtalanszor megbotlott, de nem adta fel soha.
Tudta azt, úgy nem is győzhet, s ő nem oly ostoba.
De hiába is küzdött, hisz erősebb az élet.
Kapaszkodott erősen, de ferde útra tévedt.

Megbotlott, megbillent, és lecsúszott a mélybe.
S a magasságos Istent hiába is kérte.

A könyörtelen világban egyedül az ember.
Segítségre vár, cselekedni nem mer,
de mégis megteszi.

Erősnek mutatja megsebzett lelkét,
de legyőzték. Rettegésben éli minden egyes percét,
s bár nem látja már jövőjét, mégis tervezi.

Vége. A lakásban ismét csend honol,
de nem alszik már többé, hisz nem alszik a pokol.

2005.12.27. - este 8

Egy vers, amit SMS-ben kaptam, és a válasz utána tőlem.

Az SMS:

Küldök egy lángocskát szívem melegéből.
Elviszi egy angyal, ki eljön az égből.
Füledbe súgja, mit szívből kívánok,
de leírom én is. Boldog karácsonyt kívánok!

És a válasz:

És láttam az angyalt. Láng volt kezében.
Fülembe súgott két szót, és láttam szemében,
várja a választ, mit elküldök neked.
Boldog karácsonyt, és boldog új évet!

2005.12.24.

Volt egy naív tervem. Gondoltam, majd én alapítok egy klubot, ahol mindenki mindenkinek segít. na persze. Szép álom, de kivitelezhetetlen. Egyébként sem klub kellene. És nem is mindenkinek kellene segíteni mindenki másnak. Csak egy kicsit többet, kicsit több embernek. Vagy legalább 1-nek.

Álmaimban számtalanszor megjelent egy kép,
melyben egy nagy csapat küzd titokban. Együtt, egymásért.
Hol nem számít a kor, a nem,
s hol születtem, honnan jöttem.

Hol értelmes emberek segítik egymást
akár egy szóval, vagy akár tettel is.
Hol nem állnak közénk pártok,
s barátra leltek bármerre jártok,
és szívesen segítesz bárkinek többször is.

A hatalmas világban kicsiny egy ország,
s benne hatalmas Pokol mellett kicsiny mennyországban csak néhány ember él.
De valakinek más jutott. A világ nagyobb része,
hol küzdened kell örökkön, hogy évek múlva elmeséld,

Mily szép is volt az élet.
S bár folyattad százszor ártatlan véred,
és senki sem segített, hiába kérted,
te szíved mélyén, titokban mindig úgy vélted,

Hogy egyedül nehéz egy sziklát odébb tenni,
hát fogjunk össze mind, és hegyeket mozgatunk.
Mert gyenge az, ki meg sem próbál egyet észrevenni.
Egyedül nehéz a lépés, de együtt szárnyalunk.

Hát tedd fel a kérdést önmagadnak!
Az emberek manapság egy végtelen szakadék felé haladnak.
Akarsz te is segíteni szóval és tettel?
Vagy kényelmes ágyadban te is tovább fekszel?

Nem elég egy barát? A világot akarod?
Csatlakozz hozzánk, és tiéd lehet.
Úgy érzed, már mindenki magadra hagyott?
Csatlakozz, és találd meg a világban megérdemelt helyed.

2005.11.20. - 18:00
javítva: 2005.11.26. - 17:20

Kérésre írt vers. A vers utolsó soráról csak szeretném hinni, hogy igaz.

És jött a kérés, minek ellenállni nem lehet.
Tollat veszek kezembe,
lennél csak a helyembe
Ne ítélkezz egy ártatlan bűnös lélek felett.

Mert ennyi rímet faragni, hát nem könnyű dolog
És kínlódom akár egy éjen át,
mert ezt kérte egy jó barát.
Hisz köztudott, hogy jó ember, és én is az vagyok.

2005.12.13. - 21:17

Egy újabb példány azon verseim közül, amiket egy személynek írtam, és az ő nevének kezdőbetűiből állítottam össze a sorok kezdőbetűit. Ezt szoktam tenni, amikor úgy éreztem, hogy nem tudok semmit sem írni, de mégis szeretnék. Mégis sokszor pont ilyenkor születtek a legjobbak.

Vigyázz magadra mindig, mert vad világban élünk.
Akármit is mondunk, mi mindannyian félünk.
Reszket a fának lombja,
Gitárnak minden húrja
Azt a pár szót súgja:

Cinkos vagy, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma” ¹.
Sóhajt az utca, feltámad a szél.
Ismeretlen ismerősöd halkan mendegél.
Lehunyod két szemed.
Látod. Igen, ez csakis ő lehet.
A jó barát, ki mindig ott marad veled.

2005.12.04. - 13:08

1. Babits Mihály: Jónás könyve. Harmadik rész, 10. versszak

Akkor már inkább leszek szél,
mi fújdogál halkan,
s kiálts, ha látni szeretnél,
én figyelek, hogy halljam.

2005.11.14.