Álom

Nagy valóság, kicsi álom, mert többre nem jutott,
s a szegény, mert nem volt, hát álmokat lopott.
Az álom lett az élete, de a kiút elveszett,
s maradt az álom a rút valóság helyett.

Néhány saját, s pár elorzott gondolat.
Ideje feledni a régiúj gondokat.
Nem tudom, hogy mi vagyok. Üldöző vagy áldozat?
Kapom-e vagy szórom a gonosz átkokat?

Én vagyok, ki szerkesztem, vagy csak élem, mit a sors elém pakolt?
S miközben elmélkedem, a Hold fölém hajolt.
Leragad az egyik szem, de a másik még les.
Lehet, hogy már nem lát, de mindent észrevesz.

Semmit el nem szalaszt a titkos világból.
Zajra felkapja fejét, s a csendre hallgat.
Ezernyi jel van, mi megzavar és gátol,
rám mégse hat a varázs, mert az álom altat.

Egy gyönyörű álom, mi valóra kezd válni,
taposva járt, s járatlan utat.
Lesz elágazás, de történjék bármi,
el nem térít sem álom, sem kábulat.
Kit zavar, ha közben mások vonják vállukat?

Az én jövőm itt van, mert maga a jelen.
Nem más, és veszni nem hagyom.
Nem kérdem miért, és nem fáj fejem.
Akaratlanul, de túlléptem a régi álmokon.

2006.09.10.