A kép szerzője 422694 a Pixabay-en

Vakítóan süt a Nap, és csak huncut felhők állják fényét néha el.
Néhányuk kérdés nélkül örömükben könnyekkel felel.
A szél akár egy bölcső, ringatja mind jobbra, balra, fel és le,
majd meghatódik, ahogy belenéz egy könnycsepp szemébe.

Varjú járja táncát és közli: "kár..., kár a könnyekért",
de áldja minden cseppjét az erdő, ami földet ért.
Kutya ugat, macska nyávog, rezzen az ablak is néha.
Hűtő berreg, a szív dobban, még a pislogás se néma.

Hatalmas koncert, megannyi hangszer, dalolnak oly sokan.
Már szalad is a lélek, de csak a vesztébe rohan.

Ellopták a Napot. A felhőkből csak könny maradt.
A szél sem fúj már úgy távoli csillagok alatt.
A varjú messze már, csak a hangja van: "kár... kár bizony".
Min lesz a sor, ha a hang odavész? Hát az álmaidon.

Kutya nincs már. Macska sem. Ablak tán nem is volt soha.
Hol a hűtő? Hangja nincs, de inkább nem nézek oda.
Nincs mi dobban, a szem csukva. Néma csend és vak sötét.
Így történt, hogy egy nap a lélek is lecsukta szemét.

2024. január 14. 22:10

Fekete cipő, fekete nadrág, fekete kalap.
A gyász színébe öltözött a szó.
Nem megy le torkán egy gondolatnyi falat,
és nincs már, ami elmondható.

Sötét kis utcákban, szakadt öltönyében,
percekért koldul a szívizom.
Lyukas kalapját tartja már ölében,
s mellette üres szódásszifon.

Repedt botjával botorkál felém,
s járja végső táncát a levegő.
Kapkod is utána a remény,
de már egy sem vehető.

Megragad egy érzés, a szemembe néz,
majd ellök magától hirtelen.
Szívem kéri, de hogy adhatnám,
ha az már rég nincs nekem?

Fekete cipő, fekete nadrág, fekete kalap.
A gyász színébe öltözött a test.
Esőtáncot jár még a viharfelhők alatt,
már csak lelkesedni rest.

2023.12.30. 03:17

Az első és eddig az utolsó angol versem Gill-ről szól, aki brit angolt tanít a Youtube-on. Az angol változat alatt olvasható a magyar fordítás is. Az eredeti, kommentben írt vers pedig elérhető a Youtube-on. A részletekhez kattints a címre.

My first and so far the last English poem is abut Gill, who teaches British English on Youtube. You can read the Hungarian translation below the English version. The original poem written in a comment is available on Youtube. Click on the title for the details.

A kép szerzője: Simon Csilla

Eső áztatta napon úszik az égi hal.
Könyörögve súgja: jöjj csak, szélvihar!
Itt ragadtam régen, fújj csak, fújj csak el!
Ha elfújsz, ha nem, majd szívem útra kel.

Nem fújt el a szél, de szívem megszökött.
Ott van a hegyen túl már új felhők között.
Fény takarja ma be, s játszik egy halk gitár.
A Hold ringatja el ma, s egy boldog napsugár.

Aztán a Nap elbújik, elalszik lám a hal.
Álmait nem gátolja se távolság, se fal.
Reggel kinyitja szemét ismét vágyva el.
Vándormadárként így újra szárnyra kel.

Ő csak egy felhő. Ezt tudja ő is rég.
Álmodni kell, csak lenni nem elég.
Ez visz előre, ha nem jő szélvihar.
Lásd, varázslat vagy, nem egy égi hal!

2019. június 6. 20:28

Örömkönny

Amerre léptek, nyíljon ott rózsa ma.
Daloljon pacsirták és rigók hada.
Ringasson szüntelen az összes szólama.
Öleljen gyengéden férfiak szava.

Arcotok napsütés, lágy szellő lepje be,
majd táncolni hívjanak a csillagok.
Szemetek áztassa boldogság tengere.
Ma csak örömtől sírjatok.

2019. március 8. 00:25

Zakatol az idő mozdonya,
felszáll a múltnak füstje az égbe.
Van, ami nem száll el soha,
s mindenki gyakran nyúl feléje.

Emlékeink között az évek,
barátok, kollégák és mások.
Szomorú emlékek és szépek,
összedőlt, s felépült világok.

Gyönyörű tájak, kopár vidékek
a múltnak vásznán elmosódva,
varázsecsettel festett élek
könnyeinkért állva sorba

új emléket, új sikert kívánnak,
és persze idén is erőt jövőre
a sok királynőnek és királynak,
majd örömkönnyeket belőle.

2018. december 31. 16:07

Az alábbi vers egy kedves kolléga felkérésére készült 7 éves kislányának egy karácsonyi, templomi előadásra. Úgy tűnhet, hogy a verset én adtam ajándékba, valójában a felkérés számomra volt egy karácsonyi ajándék, aminél azt hiszem, nem is kell nagyobb idén.

Itt van újra, megérkezett,
kigyúltak már a fények.
Arcomon vidám mosoly,
szívemben ének.

Fehérre festi az éjszakát
hó nélkül is egy angyal.
A szeretet nevű jó barát
kedves szavakkal.

Most csillog újra az utca is.
Csillogjon úgy a lelkünk.
Fehér karácsony éjjelén
szeretetre leljünk.

2018. december 14. 17:04

Az alábbi vers kérésre készült egy karácsony játékra előre megadott szavakból, ám végül a játékhoz túl komolynak bizonyult. A megadott szavak a következők voltak: egészség, GDPR, immunrendszer, karácsony, klímaszekrény, minőség

A karácsonyi készülődés közepette látom,
hogy jönnek-mennek az emberek.
Az út porában ott virít megannyi lábnyom,
hogy én már lépni sem merek.

A szél fúj, de a por már a betonhoz fagyott,
s a cudar idő ingerli immunrendszerem.
Egy lábnyom súg felém halkan egy mondatot:
Nem baj, ha nincs annyi pénz, csak egészség legyen.

Megfordulok. Irány vissza a jó meleg szobába!
Bekapcsolom a laptopot, majd a webshopról rendelek.
Ám a GDPR miatt nem is oly sokára
felugrik egy ablak, majd sütiket tiltok és engedek.

Nem baj. Ezen hipp-hopp úgyis túljutok,
majd keresni kezdek hosszasan.
Ó... de van itt gyatra, s minőségi áru sok.
Inkább utóbbit veszek, ha van.

Majd megakad a szemem a webshopon. Annak egyik oldalán.
Klímaszekrényt kéne venni..., ...vagy csak mély levegőt talán.
Nézek előre, hátra, fel és le is egyaránt.
Készítek inkább valamit én magam ajándék gyanánt.

2018. december 7. 19:25

Harminckét év csupán. Változó évszakok.
Est, reggel, délután... Én vagyok, én vagyok.
Harminckét július. Úgy szalad, majd lehagy.
Ellenség, jó barát... Ez te vagy, ez te vagy.

Milliárd gondolat. Több is tán, meglehet.
Gondozva gondokat, gondolatkerteket.
Számtalan számadás, egyetlen egy jelen.
Szemtelen vetület egy apró porszemen.

2018. július 24. 18:23

A lemenő Nap szégyenében elpirult.
Gyenge fénye épp csak érte a falat,
majd lesütötte szemét, és hunyorítva
eltűnt egy pillanat alatt.

2018. július 24. 7:34