Fekete cipő, fekete nadrág, fekete kalap.
A gyász színébe öltözött a szó.
Nem megy le torkán egy gondolatnyi falat,
és nincs már, ami elmondható.Sötét kis utcákban, szakadt öltönyében,
percekért koldul a szívizom.
Lyukas kalapját tartja már ölében,
s mellette üres szódásszifon.Repedt botjával botorkál felém,
s járja végső táncát a levegő.
Kapkod is utána a remény,
de már egy sem vehető.Megragad egy érzés, a szemembe néz,
majd ellök magától hirtelen.
Szívem kéri, de hogy adhatnám,
ha az már rég nincs nekem?Fekete cipő, fekete nadrág, fekete kalap.
A gyász színébe öltözött a test.
Esőtáncot jár még a viharfelhők alatt,
már csak lelkesedni rest.2023.12.30. 03:17
Kedves látogatók! 2017. április 6-tól az informatikai bejegyzések az it-sziget.hu oldalra kerültek át. A rimelek.hu a továbbiakban a verseknek és személyes gondolatoknak lesz fenntartva.
Fekete kalap
Kategóriák:
Új hozzászólás