Második felvonás

A kép szerzője 422694 a Pixabay-en

Vakítóan süt a Nap, és csak huncut felhők állják fényét néha el.
Néhányuk kérdés nélkül örömükben könnyekkel felel.
A szél akár egy bölcső, ringatja mind jobbra, balra, fel és le,
majd meghatódik, ahogy belenéz egy könnycsepp szemébe.

Varjú járja táncát és közli: "kár..., kár a könnyekért",
de áldja minden cseppjét az erdő, ami földet ért.
Kutya ugat, macska nyávog, rezzen az ablak is néha.
Hűtő berreg, a szív dobban, még a pislogás se néma.

Hatalmas koncert, megannyi hangszer, dalolnak oly sokan.
Már szalad is a lélek, de csak a vesztébe rohan.

Ellopták a Napot. A felhőkből csak könny maradt.
A szél sem fúj már úgy távoli csillagok alatt.
A varjú messze már, csak a hangja van: "kár... kár bizony".
Min lesz a sor, ha a hang odavész? Hát az álmaidon.

Kutya nincs már. Macska sem. Ablak tán nem is volt soha.
Hol a hűtő? Hangja nincs, de inkább nem nézek oda.
Nincs mi dobban, a szem csukva. Néma csend és vak sötét.
Így történt, hogy egy nap a lélek is lecsukta szemét.

2024. január 14. 22:10