Boldog születésnapot

Apró cseppekből született a tenger.
A tüzet is egy apró szikra gyújtja.
S belőled született egy ember,
ki csak önmagát nyújtja.

Voltál bizonytalan, keserű és édes.
Voltál szeretve és szeretetre éhes.
Voltál csendes és ült ajkadon huncut kacaj.
Nyugtattad mások szívét szíved dobbanásaival.

Kételyek mentén táncoltál határok között,
Ám veled együtt a Földre egy óriás költözött.
Korom sötétben hirtelen láttatod a vakot.
Kívánok neked ma boldog születésnapot

2011. április 13. 03:48

Megosztás/Mentés

Zaváros

Nem, most nem vagyok itt!
Nem vagyok itt, csak az űrben.
Egy szó a Marsra röpít.
Lelkem örül, de ha tűr, nem.

De csitt, csitt apa csitt!
Most csendre éhez a lelkem.
Csak idd a bor szavait!
Éjszaka égj csak a szeszben!

Nem, nincsenek árnyak.
A pók a falon még kába.
Reptetnek, nem a szárnyak,
el a messzi éjszakába.

2011. április 11. 18:46

» Zaváros a Poet.hu -n

Megosztás/Mentés

Álomfaló

Ez az a part itt. Ez az a tenger.
Itt szabadon repülsz, mint a kígyó.
A törött szárnyú kobra. A múltat visszasíró.

Ez az a hely, hol látni a gyönyörű kék... plafont.
S a falakat, mit köréd az utca font.
Homlokon ver egy instant gondolat.
Egy álomkép mutat homályos arcokat.

Felébreszti az alvót a képen látható való.
Belülről tép cafatokra a kedves álomfaló.

2011. április 7. 12:14

» Álomfaló a Poet.hu -n

Megosztás/Mentés

Rejtett üzenet

Rejtett üzenet a rejtett levélbe rejtve.
Rejtett gondolatokkal benne rejtőzve lelke.
Rejtélynek hitt nyílt titok. Özönvíz mossa el.
A titok titok marad, ha senki sem fogja fel.

A világ orra előtt ledöntve falak.
Elszabadulnak hallhatatlan szavak.
Örökkévalóság börtönébe zárva
repked. Repked a haragos madárka.

2011. március. 17. 10:44

» Rejtett üzenet a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Rakoncátlan szerelem

Szapora a légzés, követi a szív.
Zárt lakat alatt a mámor.
Akaratos érzés fura dala hív.
Tüzet rak alattam Ámor.

Perzsel a parázs, a láng, a hő
eléri arcom és izzadok.
Kívül a test, belül a lélek,
ki halkan kiált, hogy: Itt vagyok!

És tényleg itt van, kit szólít a párja.
Az a másik fél, ami elveszett.
De mondd csak, lélek! Kinek a hibája,
ha az érzés megint csak tévedett?

És tévedés-e, vagy épp ez az igaz?
Játszik velünk a szív és az elme.
Válasz nincs, de épp ez a lényeg.
Rakoncátlan ez a szív szerelme.

2010. december 20. 15:20

» Rakoncátlan szerelem a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Elme pestis

Csend vala csend és béke az este,
érzi az ember, hogy eljön a veszte.
Futkos a hátán, futkos a hideg,
miért van ily szörnyen húzva az ideg?

Nem szóla senki. Csend vala, csend még.
Nem szólok én se, de maradva mennék.
Jön majd a, jön majd, jön majd a vihar
küzdve az ember naiv álmaival.

Indul a banzáj, egy, kettő, három.
Nem hagyom, nem biza, nem marad álom.
Elfúj a szél ó, könnyed a test is.
Ily könnyeden pusztít erre a pestis.

2010. november 16. 22:18

» Elme pestis a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Mit szólna?

Mit szólna a béna, ha újra
járna, sőt, szaladna?
Mit szólna a vak, ha többé
nem ütközne falakba?

Vagy kérdem én,
a süketnek mi lenne szava,
ha megzavarná nyugalmát
a rút világ zaja?

Hallaná a süket, ahogy nevet a motor
az autóban, mit a vak vezet
és követ a béna futva,
s nyújt a némának kezet,
pedig csak beszélni lusta.

2010. szeptember 2.

» Mit Szólna? a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Mi a legrosszabb álom?

Sleep

Valószínűleg, ha ezt a kérdést feltesszük valakinek, egyből rémálomra gondol. Valami félelmetesre. Menekülésre, zuhanásra. Egy álomra, ahol szerettei halnak meg vagy épp ő fuldoklik. Szörnyek támadják. Stb. Pedig szerintem nem ez a legrosszabb álom, ami érheti az embert. Mielőtt rátérnék, hogy akkor mégis mi az, előbb írnék pár szót az álmokról.

Emlékszem, hogy régen féltem álmodni. Rémálmaim voltak, és a sötéttől is féltem. Mindenhová szörnyeket és szellemeket képzeltem. Annyira, hogy még a szemem sem mertem becsukni elalvás előtt. Vártam addig, amíg magától leragad. Ezek aztán elmúltak. A sötétséggel megbarátkoztam. És rájöttem, hogy még ha rosszat is álmodom, az csak egy izgalmas kaland. Utána felébredek, és egy újabb élménnyel vagyok gazdagabb. Ez után már semmilyen álom nem tudott meglepni.


Megosztás/Mentés

Igaz hit

Nincs vallásom, nincs hitem.
Nincs szarvam, se glóriám.
A templom sem tudom milyen.
Ó, ember se vagyok talán,
csak egy szimpla lélek.
De kereszttel a nyakamban is
épp így szeretnélek.

Annyi vallás, annyi hit
és ez mit sem ér magában.
Az Úr svédasztalt terít,
hol élet és halál van,
s ő mindenkinek mást jelent,
mert minden istent
egy emberszív teremt.

Az igaz hitet nem tanítja iskola.
Az igaz hit megteremti magát,
s így mindenkinek van vallása!
Egy igaz! Egy saját!

2010. augusztus 24. 21:22

» Igaz hit a Poet.hu-n

Megosztás/Mentés

Felnőtt gyerek

A következő verset azoknak a szülőknek ajánlom, akik még tizenéves gyereküknek is gügyögnek.
Emlékszem még kisgyerek koromra, amikor mindenki gyerekként kezelt, ami normális volt, hisz gyerek voltam. Mégis állatira zavart. És épp ilyen állatira jó érzés volt, mikor nagymamám normális emberi hangon szólított meg. Végre úgy lehettem gyerek, hogy nem éreztem magam kevesebbnek másoknál.

Gyerekszemem csak néz,
s a csomótól én rettegek.
Tépőzárral nem nehéz,
de nagy vagyok már, nem gyerek.

Fogd fel anyu, felnőttem
s bár megvan minden tejfogam,
ha sosem érzel felnőttnek,
úgy én sem fogom magam.

2010. augusztus 24. 20:26

Megosztás/Mentés