Valószínűleg, ha ezt a kérdést feltesszük valakinek, egyből rémálomra gondol. Valami félelmetesre. Menekülésre, zuhanásra. Egy álomra, ahol szerettei halnak meg vagy épp ő fuldoklik. Szörnyek támadják. Stb. Pedig szerintem nem ez a legrosszabb álom, ami érheti az embert. Mielőtt rátérnék, hogy akkor mégis mi az, előbb írnék pár szót az álmokról.
Emlékszem, hogy régen féltem álmodni. Rémálmaim voltak, és a sötéttől is féltem. Mindenhová szörnyeket és szellemeket képzeltem. Annyira, hogy még a szemem sem mertem becsukni elalvás előtt. Vártam addig, amíg magától leragad. Ezek aztán elmúltak. A sötétséggel megbarátkoztam. És rájöttem, hogy még ha rosszat is álmodom, az csak egy izgalmas kaland. Utána felébredek, és egy újabb élménnyel vagyok gazdagabb. Ez után már semmilyen álom nem tudott meglepni.
Milyen álmok is voltak gyakoriak nálam?
Menekülés
Például, amikor menekülök. Tudom, hogy valaki üldöz. Vagy valami. És szaladok. Vagy szaladnék, de valami visszahúz. Nem vagyok képes elszakadni ettől a visszahúzó erőtől. Mintha a lábam nem érne talajt. Mintha csak vízben lennék. Ahol minden erőfeszítés a mozgásra sokkal nagyobb, mint szabad térben.
Kiáltás
Valami rettenetes dolog történik. Halálra rémülök és kiabálnék. Vagy néha csak egyszerűen szólnék valakihez. De ő nem hall. Mintha nem is léteznék. Mintha egy üvegbúra mögött lennék, vagy egy másik dimenzióban. És csak szemlélném a világot.
Zuhanás
A zuhanás tipikusan olyan helyzet, ami rövid lefolyású. A végén felébredek. Ez vegyülhet a kiáltás képességének hiányával is. Bár legtöbbször csak a zuhanás a lényeg.
Állatok támadása
Legtöbbször kutya támadott meg álmomban. Annak ellenére, hogy szeretem a kutyákat. Ezekben az álmokban szintén sokszor menekültem a kutya elől. De előfordult már egyéb vadállat is. Például tigris. Ezek az álmaim nem maradtak meg olyan élénken, mint a többi.
Aztán az optimistább álmok
Repülés
Egyik kedvenc filmem és sorozatom a Superman volt. Ezért és mert ki ne akarna szabadon repülni, gyakran álmodtam, hogy repülök a város felett. Vagy csak a szobámban. De mégis mintha csak utazó lennék. Nem én repülök, csak valami repít.
Hétköznapok
Néha teljesen hétköznapi az álom. Mintha élném mindennapi életem. És csak beszélgetek valakivel. Nézek valamit. Vagy valakit.
Az a hőn vágyott másik élet. Avagy mi lenne, vagy mi lett volna, ha...
Ez is egy típus. Amikor azt álmodom, amit szeretnék. De amit ébren nincs bátorságom megtenni. Ennek oka különböző lehet. De a lényeg, hogy más ember lehetek. Találkozom valakivel, akivel valóságban nem tudnék, vagy elmegyek olyan helyre, ahova valóságban nem. Mert egyébként nem az én stílusom, de talán valahol tudat alatt vagy félig tudatosan van egy olyan énem is.
Megérzések, emlék a jövőből
Néha olyan is lehet az álomban, és nekem már volt is, amikor olyan, mintha előre láttam volna a jövőt. Talán így van. Talán csak a nappal megélt helyzetek, tudat alatt raktározódott emlékekből rakunk össze ilyenkor egy lehetséges végkifejletet. Ami egy esemény hatására beugrik és talán valóra is válik.
Felszabadulva
A fent említett álmoknak van egy olyan fajtája esetemben, ami a felszabadultságot jelenti számomra. Zuhanok, de megkapaszkodok valamiben. Üldöznek, de úgy szaladok, mint a villám. Semmi sem tart vissza. Métereket ugrom, és szabadon bármikor irányt változtatok. Teljesen a magam ura vagyok. Megtámad egy kutya, de aztán a szájába veszi a kezem, és nem harapja meg. Minden, amitől félek, egyszerre megsemmisül. És a félelmeim tárgyai barátokká válnak. Egy ember a múltból, akit a hátam közepére se kívánnék, de álmomban együtt nevetgélünk. Mert hiszek az emberek megváltozásában is.
Felismerve néhány esetet, mint például a zuhanás utáni felébredés, akár szándékosan is fel tudtam ébredni sok éve, amikor még sehol sem volt az Eredet című film, ami megemlíti ennek lehetőségét. Tehát tényleg igaz. Csak szándékosan összeestem szimulálva a zuhanás érzését és felébredtem.
Sok sok érdekes eset. Közülük sok valamilyen félelem, gátlás miatt jön elő. Persze van, ami szép. De olyan, mintha egy tv-ben néznénk. Az érzéseket, amiket az álom gerjeszt, egy horrorfilm vagy sci-fi nézése is kelthetné. De van az álmoknak egy alattomos fajtája, amivel nem rég találkoztam csak.
A legrosszabb álom
A legrosszabb szerintem az, amikor az álom kellemes. Békés. Olyan, amilyen életet mindig is szerettem volna. De nem repülök. Nem történik semmi természetfeletti. Egyszerű hétköznapokat élek meg, de élethűen és közben véletlenül sem merül fel bennem, hogy álom. Pedig a valódi életemtől távol áll. Tudhatnám, hogy nem valóság, de csak teszem a dolgom. És jól érzem magam. Hihetetlenül jól és ezt természetesnek veszem. Éppen azzal vagyok, akivel lenni akarok. Ott, ahol lenni akarok. Semmi stressz. Csak egy alternatív élet. Logikus eseményekkel, amiben ébredésem után sem találok hibát. Olyan elemet, ami ne lehetett volna valóság. A helyszín, a személyek, a szavak, a gondolatok mind valódinak tűnnek.
Ez az a fajta álom, ahova visszavágyom. És ez a legrosszabb, mert egy rémálomnál tudom, hogy életem nagyobb részét ébren töltöm. Megnyugszom, hogy csak álom volt. Egy kaland. De ahova visszavágyom, miközben tudom, hogy több részem lesz a valóságban, mint abban, amit ugyanúgy valóságként éltem meg, sokkal szörnyűbb bármelyik rémálomnál.
Ilyenkor csak egy lehetőség marad. A megálmodott alternatív világ valóra váltása, amennyiben ez lehetséges. Sajnos nem mindig, mert vagy a személy, vagy a környezet miatt nem lesz teljesen ugyanaz. Talán a személyt is csak álmodom. Aki nem is létezik, csak az arc, amit egy létező személytől loptam az álmomba.
De akárhogy is van, meg lehet próbálni legalább valóra váltani. És akkor az álmok helyett az élet lesz egy nagy kaland. Bár az élet enélkül is az. Számomra és talán mások számára is. Csak az okok változnak.
Új hozzászólás