Mi is az a kincs, ami nincs, de van?
Mi az, amit látok, de nem hiszem?
Melyik az a szív, ami úgy rohan,
hogy nem éri utol senki sem?

Hol van az a hely, ahol nincsen bú?
Melyik az a vár, ami véd, ha kell?
És milyen az a csúcs-modern interjú,
hol az alany vére kell?

Van az a szó, mi válasz és egyszerű.
És van az a mondat, ami néma lesz.
Mint sebzett gyümölcsből édes nedű,
csak csurran, cseppen a háborgó, néma nesz.

2010.07.14. - 11:53

» Néma nesz a Poet.hu-n

Tele az agy sok kacattal.
Itt már semminek sincs helye.
Betelt a korsó,
az agyam egy borsó.
Pofoz a sors keze.

Kínos a csend most, üres az elme.
Rendesen alszik a gondolat.
Hol az az egy szó?
Sehol, így ergo
tudok, de nem sokat.

Múlik a világ, múlok én is.
Harap az idő vasfoga.
De van az az érzés bizony mégis,
mi nem múlik soha.

2010. 07. 05. 15:44

» Emlékharc a Poet.hu-n

Dübörög a dallam, játssza az Istent,
és saját képére megteremt.
Újszülöttként, hangos létben a csend
már semmit sem jelent.

Lenéz rám, s én rá feltekintek.
Szinte látom, ahogy legyint.
Nem tudod te, hogy kell élni
a ritmusangyalok szerint.

S én káromlom a dallamot, mert magamra
mer hagyni, ha ínséges napok jőnek el.
Mégis ott van mindig, ha nem is látom,
hogy lelakatolt szívek zárját törje fel.

Mi ez a hang itt? Mi ez a ritmus?
Mi simogatja bot fülem?
Tudod te is, - szól a dallam - hogy
semmi sem vagy nélkülem.

Nem vagyok, ó, nem vagyok semmi!
Csak egy üres fejű huligán a gáton.
És lehet, hogy elvesztem, de mégis
otthon vagyok, mert ez az én világom.

2010.06.25. - 20:49

» Mindenható dallamok a Poet.hu-n

Már ma eljött a holnap,
s az alvás messze még.
Ha két órát várok,
az sem lesz elég.

2010.06.22. 00:09

Nem szándékoztam itt is közzé tenni ezt a twitteren rögtönzött szösszenetet, de versnek vers, és saját, tehát ide való.

Sok minden vagyok,
de egyik sem igazán.
Az vagyok, aminek
ti láttok talán.

2010.06.06. 20:21

Amióta ez a blog elindult, azóta a Moonlight nevezetű WordPress témát viselte. Most viszont el kell viselnie, hogy új ruhát kapott. Remélem, mindenkinek elnyeri tetszését. Még apró finomítások várhatók a kinézetben, illetve a jelenleg még angol nyelvű Tree-house témát is magyarosítani fogom.

Ezen kívül tegnap este óta a WordPress 3.0 verzióval dübörög a blog. Remélhetőleg ez a dübörgés senki álmát nem zavarja meg. Felhasználói oldalról nem is nagyon lesz feltűnő különbség. Részben ezért is az új téma, hogy valami emlékeztessen mindenkit a változásra :)

Így tehát új verzióval, új design-al és új lendülettel száguldunk tovább királyi többesben, illetve veletek, olvasókkal. Kommenteket továbbra is várom, és szívesen veszem, ha kifejezitek tetszéseteket, vagy nem tetszéseteket egy bejegyzéssel kapcsolatban akár hozzászólásban, akár egy szavazatot dobva az adott bejegyzésre.

További kellemes böngészést, és szép napot kívánok!

Napnyugta volt. Rengett a Föld,
s egy csillag hullott alá az égből.
A világ vége messze még.
Ezt láttam a csillag szeméből.

2010. 06. 13. 18:19

» Csillagszem a Poet.hu-n

A következő verset tulajdonképpen Sáfrány Norbert tollbamondó blogja ihlette. Konkrétan maga a címe. Hogy ő hogy értelmezte a szót, még nem kérdeztem, de én a következőképpen.

Mennyit érdemes egy verssel görcsölni? És mikor lesz igazán jó? A válasz egyszerű... Semennyit és pont akkor.
Azaz:

A dallamok harcának mezején
összecsap a csend és a hang.
Együtt zenélünk csak te meg én.
Szólt a Yin és a Yang.

2010.06.06. 18:07

» A Yin és a Yang a Poet.hu-n

Takarodót fújt az óra. Zúg fülembe
az álom átkos hívó szava.
Üres elmémben gondolat születne,
s elbújna, de nincsen hova.

Nem alszom. Még nem tehetem.
A gondolatnak menedéket adok.
Durva, hogy szemtől szembe nem,
de versben nyugodtan dadoghatok.

Ezer szó, s egy gondolat. Nem több, csak egy.
Vérszomjas vad kutya, mi rögtön torokra megy.
Letaglóz. Ledönti lábáról a bizonyosság urát.
Nem tudod legyőzni a magad alkotta vad kutyát.

Nem olyan a jószág. Néha tán, de nem mind egyszerű.
Nincs varázsszó. Nincs semmi. Nincs mindenható ukáz.
Nem is várod. De az élet most ahhoz túl mindegy szerű,
hogy érdekeljen, ha egy kutya megruház.

Én tudom! Igen, ez így van. Így kell lennie.
Ha nem figyelek rá, egyszer úgyis el kell mennie.
Nem gyötör. Nem ugat. Nem érzem leheletét.
Repülnek a gondok, mint egy élő szárnyas betét.

Nem értesz még. Nem érted szavam.
Olvass! És elég az érzés, hogyha van.

2010.05.31. 02:10