Versek

Álmodj a szebbnél is szebbeket!
Én rólad álmodok, mert nélküled élni nem lehet.
Ha felettem gyűlnek szürke fellegek,
én akkor is vidám csókot küldök majd neked.

2006. október

Nagy valóság, kicsi álom, mert többre nem jutott,
s a szegény, mert nem volt, hát álmokat lopott.
Az álom lett az élete, de a kiút elveszett,
s maradt az álom a rút valóság helyett.

Néhány saját, s pár elorzott gondolat.
Ideje feledni a régiúj gondokat.
Nem tudom, hogy mi vagyok. Üldöző vagy áldozat?
Kapom-e vagy szórom a gonosz átkokat?

Én vagyok, ki szerkesztem, vagy csak élem, mit a sors elém pakolt?
S miközben elmélkedem, a Hold fölém hajolt.
Leragad az egyik szem, de a másik még les.
Lehet, hogy már nem lát, de mindent észrevesz.

Semmit el nem szalaszt a titkos világból.
Zajra felkapja fejét, s a csendre hallgat.
Ezernyi jel van, mi megzavar és gátol,
rám mégse hat a varázs, mert az álom altat.

Egy gyönyörű álom, mi valóra kezd válni,
taposva járt, s járatlan utat.
Lesz elágazás, de történjék bármi,
el nem térít sem álom, sem kábulat.
Kit zavar, ha közben mások vonják vállukat?

Az én jövőm itt van, mert maga a jelen.
Nem más, és veszni nem hagyom.
Nem kérdem miért, és nem fáj fejem.
Akaratlanul, de túlléptem a régi álmokon.

2006.09.10.

Azt hittem, ismerem magam, de rájöttem, hogy tévedek.
Miközben e sorokat írom, és a múltba visszarévedek,
felmerül a kérdés..., mi is ez az érzés...,
mit ő így szívembe égetett.

Mert nem éreztem hasonlót még mióta élek.
Messze van a kettő, de mégis egy a lélek.
És felcsillan a remény, hogy boldogságban éljek,
vagyont ad a koldus, szomorú szegénynek.

Már millióim vannak, és ezt nem veszi el senki.
Elrejtem, elzárom, hogy ne veszítsem soha el.
20 év kellett ezt a csodát tényleg észrevenni,
és mostantól már semmi más, csak ez a csoda kell.

2006.09.02.

Nyugodt vagyok, s vidám, mert felhőtlen az élet.
És arcon vág a valóság. Ám egyet most sem értek.
Ez nem egy álom. Hanem a vad világ.
És könyörtelen, mert csak így tud hatni rád...

2006.08.26.

Bár elválaszt egy fél világ és nem lehetek veled,
tudd, hogy most már örökké szívemben a helyed.
Látom arcod most is, mit feledni nem tudok,
mert nélküled én semmi más, csak apró porszem vagyok.

2006.08.22. 16:58

Szintén egy olyan vers, amit a PHPStudio fórumába írtam. De most eljött az ideje, hogy itt is közzé tegyem.
Ratoc tett valami megjegyzést, amire ezt reagáltam, de már nem tudom mit.

Jön a nagy kérdés, mire választ vár a nép.
Megőrültünk, vagy tán még minden elme épp?
Nem tudom a választ, de ratoc kiküldetett,
s én nem fordulok vissza soha a megoldás helyett.

Megmondom az őszintét. Az elme bomlani született.
Tudjátok, a zülött elme csak bomlani szeret.
Jutott ebből nekünk is egy jó néhány szelet,
igy őrülhetünk, ha drága tüdőnk még levegőt vehet.

S a végszó, egy rövidke gondolat.
Ha nincs aki megőrjítsen, hát csináld te magad.

2006.08.05. 20:27

Ezt a verset a PHPstudio ihlette, amikor lassabb volt a megszokottnál.

Lassú volt a fórum, és lám, ismét szalad.
Ha látom, milyen lassú, szívem majd meg szakad.
De felejtsük el, mi edig volt! Új napra ébredünk.
Szaladunk a fórummal, és mindent szétverünk

Tombolunk! Igen tombolunk.
A PHP-vel megmutatjuk, mi mesterek vagyunk.
Hej... itt az idő. Ébredjetek.
Ide vele, Akarom az összes ciklusötletet

Jolvan jolvan. Én is tudom, hogy ez nem egy verses fórum,
Nem azért van, hogy itt felejstem szanaszét a nem kívánt verseket.
De írnom kell. És írok is, mert az unalom eltemet.

De semmi vész. Itt a PHP. Az mindig segít.
Gyerünk emberek. Írjatok sok sok ötletet.
PHP Studio.. Hogy mi az? Még kérdezed?
Ez maga PHP, hisz más nem is lehet.

Na.. Még mindig csak olvasol? Ideje tanulni.
Segít a Studio. Nem mehetsz aludni.

2006.08.04. 21:17

Szia Kedves. Tudtam, hogy olvasol.
Ne mosolyogj! Látlak. Tudom ám hol vagyol.
Felejtsd a bút! S hallgasd, a boldogság dalol.
Testem messze még, de lelkem átkarol.

2006.07.17.

Nincs ilyen királynéja egyetlen királynak.
De rád találtam mégis, hát tudd meg, hogy imádlak.
Aranyos vagy, kedves és kellesz a világnak.
De nekem is kellesz, csak azért, mert imádlak.

2006.07.10.

Már megint rá gondolok... De miért van ilyen messze?
Miért van az, hogy minden éjjel magányos az este?
Boldogságot hozott megfakult szívembe.
Mi megtorpant egy percre, s most rohan sietve.

Rohan bizony. Fut, szalad meg sem áll.
Boldog, de szenved is, mert a régvolt messze már.
Egymásra talált két vándormadár.
Óh bárcsak... Bárcsak együtt lenne már.

De túl hosszú az út. És bizonytalan.
Én egy helyben állok, de szívem rohan.
Hiányol téged, és feléd sietne.
De gyenge hogy fusson, mert erőt adtál neki, s ez gyengévé tette.

Gyengévé, mint fiatal fa lombját a viharos szél.
És fáj a szívnek, hogy itt voltál vele és ily messze mentél.
Egyre jobban hiányol, és jobban szeret... Jobban mindennél

2006. július 07.