Pacsirta diktatúra

Elvétve akad benne komolyabb elem is, de főként poénosra vettem a figurát.
Észrevettem, hogy sokan a vers alatt görcsösen a romantikát, és a "segíts a másiknak", illetve ehhez hasonló gondolatokat tudják csak elképzelni. Ami egy idő után erőltetett már. Főleg ismerve a helyzetet. Mi szerint iwiw-en van pár verses topic. És ott írnak sokan, vagy van, aki csak próbálkozik. Túl görcsösek. Feladatként tekintenek a verselésre. Ez a vers akár megfelel, akár nem, most kikerül erre a blogra is. Jöhetnek a paradicsomdobálók :)

Virágos réten kismadár dalol.
A nagy barnamedve neki udvarol.
Jön a tigris, mérges, nézi a párt.
És megtörténik, amire senki sem várt.

A tigris énekel, táncol le se lehet lőni.
Oposszumék konyhájában vacsora kezd főni.
De csitt... Mi ez a hang? A krokodil megjelent.
Ideges, mert nem evett, s a laptopja is tönkrement.

Ekkor valami megtörte a békét.
Vitatták a pacsirta ének tehetségét.
Ó nem! Most mi lesz? Ez a bűnök bűne.
Messziről a pacsirta még békésnek tűnne,

de ez csak a látszat. Most már bosszút forral.
Az egész erdő fél és hátrál lógó orral.
Nincs menekvés. Itt a pacsirta az úr.
Békésen zenél, míg elszakad a húr

kedvenc hangszerén. Majd aztán leül.
Szívében egyszerre két érzés vegyül.
A méreg, mit elfojt magában,
s az öröm, hogy az ő szavában

kételkedni senki sem mer.
Tiszteli őt minden állat, s ember.
Ő az úr, ki reggel, s este is dalol.
Egy egész erdő, ki neki tapsikol.

2009.11.11. 19:47