Komoly versek

Napok teltek... Évek múltak.
De épp ez a lényeg, hogy az már a múlt.
Egy fejezet az életemben ismét lezárult.

Ma már boldogan fekszem,
és minden reggel boldogan ébredek.
Dombokká váltak a hatalmas hegyek,

mert végre láttam a fényt.
Lassan közelített, majd gyorsan átkarolt.
És lám, boldog ember lett, ki addig árva volt.

Magára talált. Megtalálta helyét.
Enyém a világ. A mennyei manna.
Te vagy a világom. Szeretlek Anna.

Így szép az élet.
Bizony szép. Szebb, mint egy álom.
Egy földre szállt angyal. Ő az én világom.

És itt az idő. Ideje lapozni végre.
Szerelem a köbön, mi napot fest az égre.
Egy gyönyörű dallam, mit meghallok vakon.
Hát hallgasd te is lehunyt szemmel. Szeretlek nagyon.

Egy ősrégi festmény, mi nyugtatja a szemet.
Hát nézz fel most te is, mert valaki szeret!
S végül, ha elvesznék, szívedben keress meg.
Az enyémben benne vagy, mert nagyon szeretlek.

2006.06.05. 22:30

Ha sírni kell, akkor kell.
Ha jön az érzés, ne küldd el!
Fontos, ami fontos. Ha sírni kell, tedd.
Szeresd, aki vagy! A te életed.

2006.06.02. 20:08

Jó ember az nincsen, csak valakinek tetsző.
De mi vajon a fontosabb? A külső vagy belső?
Fontosabb az egész, mint maga a részlet,
mert a részlet elvakít, és nem látod a totált. Az igaz egészet.

Elbújik a lényeg, és csak egy dolog marad.
De hidd el, mindig van jó a rossz felszín alatt!

2006.05.30.

Tény, hogy az embereket egy dolog érdekli. na jó, talán kettő vagy három is. De mindenképp top listás a hataloméhség.

A hatalom mozgatja ezt a rút világot.
Itt a pénz a fontos, nem az ember.
De mi van azzal, ki a boldogságra vágyott,
eldobta mindenét, hogy kövessen egy álmot,

segítse népét, és azt, aki rászorul.
Mond! Miért rúgtok belé oly irgalmatlanul.
Állj mellé! Segítsd te is őt.
Magadat szidd, ha rosszul megy sorsod, ne a teremtőt.

2006.04.06. (15:56)

Képzeld azt, hogy küldtem egy virágot.
Elrejtettem benne számtalan világot.
Az egyikben nyári évszak honol, a másikban tél uralkodik.
Változik az évszak, ahogy minden változik.

Semmi sem örök, de egy dolog igen.
Az évszak legyen tél, vagy legyen bármilyen,
kívánom, hogy boldog legyen minden egyes napod.
Legyen boldog minden heted, sőt minden hónapod.

Legyen nőnap, legyen névnap, karácsony vagy szerda,
fogadd tőlem kívánságom egy csokorba zárva.

2006.02.14.

Ez az egykori, elveszett weblapomra tervezett bemutatkozó vers lett volna. Nem, nem engem mutatott volna be. Csak közvetve. Csak egy hangulatot, ami a weboldal hangulatát tükrözte volna. Hogy miről szól?

Démoni harcok, öröm, félelem és halál
ebben a versben mind egymásra talál.

Ez az a hely, hol nappal is a Hold az úr,
mert nem alszik a démon, csak dühöng, dühöng vadul.

Ám a két erő egymással új csatákat vív,
de ha van, ki melléd áll, bár ő újra visszajön,
öröm csillog szemedben, kinyílik a szív,
és megfakult lelkedben napfelkelte lőn.

Hát nézz fel az égre, hol annyi csillag bujdokol!
Válassz egyet, melynek ragyogása szívedig hatol!
Ragadd meg erősen, mert vétek veszni hagyni,
de ne zárd olyan mélyre, hogy ne tudd továbbadni.

És egy nap a démon újabb életet vesz el,
ám azon a napon te is ragyogó, örömet adó, fényes csillag leszel.

2006. 01. 31. - 21:54

Nem tudom miért, de ez az egyik kedvencem a rejtvényversek közül.

Egy fejlett világ, mit magával ragadt a végtelen óceán
és azóta rejtély, hogy legenda-e, vagy valóban volt talán.

2006.01.28. (09:00)

Vannak, akik a múltban élnek. Talán azért, mert a múlt szebb volt, mint a jelen. Egy szép emlék sokat számít. És azt a legnagyobb tűzvész, vagy természeti katasztrófa sem tudja elfeledtetni.
A legjobb mégis az, amikor nem csak az emlékkép marad meg, hanem újra érezni tudjuk, amit akkor, abban a pillanatban.

A szó elszáll, az írás megmarad,
s némely írás láttán szemedből sűrű könny fakad.
Olvasod százszor, újra és újra, mert az írás nem, de szíved mindig veled marad.

S ha eltelik egy, két, vagy akár tizenkét hónap,
és elhangzott azóta ezer dicső mondat,
szívedben akkor is a régi álmok szülte régi versek szólnak,

Mert ha valamit egyszer jól szívedbe zártál, és igazán szeretted,
az idő bármilyen csúnyán elmúlik feletted,
azt az egy emléket kalitkába zárod, és magát az érzést soha sem felejted.

2006.01.01. (04:51)

Nem mindenki tudja értékelni az apró örömöket, csak aki tudja, hogy milyen rossz is lehetne. De amint értékeljük őket, máris minden sokkal szebbnek tűnik.

Boldog csak az lehet, aki megjárta a Poklot is.
Megdobálták kővel, mert kenyeret adott.
Aki tudja, milyen az, ha már az igaz is hamis,
és megsebzett lelke már régóta halott.

Aki már annak is örül, ha mosolyt lát egy arcon,
mert a mosoly az, mi meggyőzi, hogy jó irányba tartson.

2005.08.23. - 2005.12.27.

Süllyedtem, igen, de megtanultam úszni. Azt viszont megjegyeztem, hogy nem szabad azt hinni, hogy biztonaágban vagyunk. Fél szemem mindig a hátam mögé tekintett.

Tombolt a düh. És tombolt a harag
Hatalmas szél fújt a vörös ég alatt.
Látta a célt, és látta az utat,
tudta, hogy szíve még jó irányba mutat.

De jött az ár, mi elsodorta őt,
s bár azelőtt bivaly volt, az élet nevû pióca kiszívott belőle minden csepp erőt.
De újra és újra nekivágott a végtelen útnak,
miközben benne könyörtelen, véres harcok dúltak.

Számtalanszor megbotlott, de nem adta fel soha.
Tudta azt, úgy nem is győzhet, s ő nem oly ostoba.
De hiába is küzdött, hisz erősebb az élet.
Kapaszkodott erősen, de ferde útra tévedt.

Megbotlott, megbillent, és lecsúszott a mélybe.
S a magasságos Istent hiába is kérte.

A könyörtelen világban egyedül az ember.
Segítségre vár, cselekedni nem mer,
de mégis megteszi.

Erősnek mutatja megsebzett lelkét,
de legyőzték. Rettegésben éli minden egyes percét,
s bár nem látja már jövőjét, mégis tervezi.

Vége. A lakásban ismét csend honol,
de nem alszik már többé, hisz nem alszik a pokol.

2005.12.27. - este 8