barátság

Nocsak, nocsak. Mit látnak szemeim? Ez itt a szavak háborúja.
Itt megmérettetik, ki tud írni más más szóról újra és újra.
És lám itt egy új szó, mi nem más, mint a barát.
Halljátok hát ti is most Rimelek szavát.

2009.11.03. 22:45

Kérésre írt vers. A vers utolsó soráról csak szeretném hinni, hogy igaz.

És jött a kérés, minek ellenállni nem lehet.
Tollat veszek kezembe,
lennél csak a helyembe
Ne ítélkezz egy ártatlan bűnös lélek felett.

Mert ennyi rímet faragni, hát nem könnyű dolog
És kínlódom akár egy éjen át,
mert ezt kérte egy jó barát.
Hisz köztudott, hogy jó ember, és én is az vagyok.

2005.12.13. - 21:17

Egy újabb példány azon verseim közül, amiket egy személynek írtam, és az ő nevének kezdőbetűiből állítottam össze a sorok kezdőbetűit. Ezt szoktam tenni, amikor úgy éreztem, hogy nem tudok semmit sem írni, de mégis szeretnék. Mégis sokszor pont ilyenkor születtek a legjobbak.

Vigyázz magadra mindig, mert vad világban élünk.
Akármit is mondunk, mi mindannyian félünk.
Reszket a fának lombja,
Gitárnak minden húrja
Azt a pár szót súgja:

Cinkos vagy, mert „vétkesek közt cinkos, aki néma” ¹.
Sóhajt az utca, feltámad a szél.
Ismeretlen ismerősöd halkan mendegél.
Lehunyod két szemed.
Látod. Igen, ez csakis ő lehet.
A jó barát, ki mindig ott marad veled.

2005.12.04. - 13:08

1. Babits Mihály: Jónás könyve. Harmadik rész, 10. versszak